Richelieu bíboros Alexander Dumas A három testőrjén felnövekedett generációknak maga a megtestesült gonosz, aki céljai elérése érdekében nem riad vissza semmilyen ármánykodástól. A 17. században élt bíboros személyisége ennél persze összetettebb volt, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a francia abszolutizmus megerősítésében, de arról nagyon kevés szó esik, hogy talán a legnagyobb öröksége ott van százmilliók étkezőasztalán. Ez pedig a vacsorakés vagy asztali kés.
Az éttermek, háztartások nem túl éles, lekerekített hegyű, de a főételek aprítására és vajazásra kiválóan alkalmas késeinek létrejötte meglehetősen jól datált. Richelieu, XIII. Lajos francia király minisztere 1637. május 13-án rendelte el a királyi késkészítőknek, hogy a háztartásában lévő kések hegyét csiszolják le kerekre.
Erre több, meglehetősen jó okot is talált. Francia kifinomultság ide, főúri ház oda, még az 1600-as évek közepén is elég vadul néztek ki az étkezések a mai normákhoz képest. Villa talán már létezett, de a vendégek javarészt kézzel marcangolták az ételeket, vagy elővették saját tőreiket a daraboláshoz. Ezek a szerszámok viszont egymás darabolására és ledöfésére is alkalmasak voltak, és megesett, hogy annyira elfajultak viták, hogy nem is féltek ezeket használni. Egy lekerekített késsel máris kevesebb potenciális áldozattal járhatott a vacsora, Richelieu bíboros pedig amúgy is gyakran volt cselszövések célpontja, így egy kicsit nagyobb biztonságban érezhette magát. De másokat is féltett egy tőle fennmaradt idézet alapján: „Túl sok férfi, akik a királyi hatalom oszlopai voltak, halt meg nemesi veszekedésekben.”
A kés átszabását egy másik szokás is kikövetelte. A vékony tőr- és késhegyek fogpiszkálóként is szolgáltak, állítólag Séguier kancellár is így használta, és ez meglehetősen gusztustalannak tűnt az etikettre sokat adó bíborosnak.
Az evőeszközök történelmét kutatók valószínűleg késhegyig menő vitát tudnak folytatni afelett, hogy mi a különbség egy asztali kés és egy vajazókés között, de még abban sincs közmegegyezés, hogy Richelieu-é az elsőség az asztali késeknél. Két olyan, a 15. században élt Jó Fülöp burgundi herceg címerével is díszített kés is előkerült, amelyek pengéje szintén lekerekített volt. De ha Jó Fülöpé volt is az első asztali kés, az elterjedésében Richelieu-nek elévülhetetlen érdemei voltak.
A francia arisztokráciánál egyre több helyen jelentek meg az asztali kések, amit aztán az is elősegített, hogy XIV. Lajos francia király az erőszak megfékezése érdekében 1669-ben betiltotta a hegyes késeket az asztaloknál és máshol egyaránt.
(Felhasznált források: Couteaux Morta | Science Lens)
