A vagány, fiatalos keletmediterrán ámbráscetek saját, pörgős tájszólással váltak le a nyugati rokonaikról
Ahány régió, annyi dialektus. De a tájszólás nem csak az embereknél fordul elő, hanem más állatoknál is, például az ámbrásceteknél. Ezek a vicces angol nevű, egymást fejelgető óriások a bolygó minden óceánjában jelen vannak, a Földközi-tengerbe nagyjából húszezer éve, a Gibraltári-szoroson úszhattak be, és ahogy teltek az évek, bejárták a régiót.
A tudományos álláspont eddig az volt, hogy a Mediterráneumban élő ámbráscetek egy kultúrához tartoznak, de egy nemrég megjelent kutatás alapján úgy néz ki, hogy az elmúlt évezredekben kialakult náluk néhány dialektus.
Az ámbrásceteknek saját nyelvük van, és kódákkal kommunikálnak. Ezek nagyon, nagyon leegyszerűsítve ritmikus kattogások, és a minták nagyjából egyediek minden kultúránál, egy kultúra kódáját csak az egy szociális közegben élő egyedek használják – pont úgy, mint az emberek a tájszólásokat. A Földközi-tengerben élő ámbráscetek ritkán merészkednek a Gibraltári-szoros túloldalára, és kintről is ritkán jönnek be idegen egyedek, így viszonylag elszigetelt kultúráról van szó. A csoport veszélyeztetett, már csak 250-2500 egyed él a tengerben.
Eddig a tudósok úgy tartották, hogy minden földközi-tengeri ámbráscet ugyanazt a 3+1 nevű kódát használja, ami azt jelenti, hogy három kattanás után szünetet hagynak, majd kattannak egy negyediket. Miután azonban a kutatók átnéztek 5291 kódát, amiket 2003 és 2021 között vettek fel, arra jutottak, hogy a Földközi-tenger nyugati és keleti oldalán élő ámbráscetek különböző tájszólásokban beszélnek.
A nyugati, Spanyolország közelében élők a 3+1-es verziót használják, ami így meg is kapta a nyugati dialektus nevet. Azonban míg a keletiek, akik Kréta környékén élnek, szintén a 3+1-et használják, gyorsabban kattognak, mint nyugati szomszédaik. Ez lett a keleti dialektus.
A minták alapján a nyugatiak csak a saját tájszólásukat használják, de a keletiek ennél rugalmasabbak, és néha átváltanak a nyugati dialektusra. Ez a kutatók szerint logikus, hiszen az ámbráscetek nyugaton hatoltak be a tengerre, és onnan terjeszkedtek keletre, így a keletiek még emlékeznek a régimódi hagyományokra – még ha fiatalos hadarásukkal ki is akarnak tűnni a morgós, öreg nyugatiak közül.
Egyelőre nem tudni, hogy alakult ki a keleti dialektus, ahogy azt sem, hogy a keletiek néha miért váltogatnak a tájszólások között. Előfordulhat, hogy a keletiek nyelvének evolúciós folyamata még nem ért véget, most pont egy köztes állapotban van. Az ámbráscetek 60-80 évig és elélnek, és a kutatók szerint ez a keleti változás évszázados, akár évezredes folyamat is lehet, így előfordulhat, hogy míg a Földközi-tenger partvidékén az emberek a saját nyelveiket és írásaikat alakítgatták, addig a tenger mélyén is nagyon hasonló folyamat zajlott – és talán zajlik ma is.
