1881-ben a Harvard Egyetem csillagászati tanszéke alatt működő csillagászati obszervatórium akkori vezetője, Edward Charles Pickering fontos problémával nézett szembe: annyira gyorsan gyűltek az adatok az obszervatóriumban, hogy az ott dolgozók már nem tudtak elég gyorsan megbirkózni velük. Pickeringnek a hatékonysággal is volt problémája, és a legenda szerint egyszer mérgében azt mondta egy férfi munkatársának, hogy még a szobalánya is jobban tudná ezt csinálni. Hogy ez tényleg megtörtént-e, azt nem tudni, de a szobalánya, akit tényleg felkért a megfigyelt csillagok rendszerezésére, annyira jól végezte a dolgát, hogy aztán
évtizedekig dolgozott az obszervatóriumban, ahol egy csak nőkből álló csapatot vezetett, felfedezett egy rakás csillagködöt és nagy szerepet játszott csillagászati színképosztályozás forradalmasításában is.
A szobalányból lett csillagászt Williamina Paton Flemingnek hívták, és a tény, hogy idáig jutott, alighanem őt magát is meglepte egy kicsit. Fleming Skóciában született, és nem volt könnyű gyerekkora: 7 éves volt, amikor az apja meghalt, 14 évesen pedig már tanárként dolgozott, hogy segítsen az anyjának eltartani őt és a testvéreit. 20 évesen hozzáment egy James Orr Fleming nevű özvegy könyvelőhöz, akivel egy évvel később Amerikába emigrált. A férfi nem sokkal ezután elhagyta őt és a még meg nem született gyermeküket, Fleming pedig, hogy valamiből meg tudjon élni, szobalánynak szegődött Pickeringhez.
Pickering feleségének hamar feltűnt, hogy a tehetsége bőven túlmutat a szobalányi feladatokon, és beajánlotta őt az obszervatóriumba, ahol 1879-től részmunkaidőben végzett adminisztratív munkát. 1881-ben végül hivatalosan is az obszervatórium munkatársa lett, mint később kiderült, éppen a legjobbkor. Korábban a teleszkópos megfigyelések során készült feljegyzéseken alapult a munka, az 1880-as évekre azonban olyan szintre jutott a teleszkópos asztrofotózás, hogy a felvételek minősége alig maradt el a szabad szemes megfigyeléstől. Pickering nagy támogatója volt a módszernek, és erősen lobbizott is az asztrofotós kapacitások kiterjesztéséért.
Ebben sikerrel is járt, így a csillagászok éjszaka rengeteg adatot rögzítettek, amit aztán valakinek fel kellett dolgoznia. Itt jött képbe Fleming, aki az egyik alapító tagja lett annak a később is csak nőkből álló csapatnak, aminek főleg a számolás és a rögzített adatok elemzése volt a feladata. Ez akkoriban elég szokatlan volt, de annak ellenére, hogy Pickering a nők taníttatásával és tudományos munkájával kapcsolatban is láthatóan progresszív nézeteket vallott, addig azért már nem ment el, hogy annyit is fizessen nekik, mint a férfiaknak, vagy komolyabb munkákat is adjon az ott dolgozó nőknek. Ők viszont még így is értek el jelentős eredményeket.
Fleming és Pickering együtt alkották meg azt a csillagászati színképosztályozási rendszert, amelyet aztán egy kollégája, vagyis egy másik nő, Annie Jump Cannon némileg átdolgozott, és ezzel megalkotta a Harvard-féle spektrálklasszifikációs rendszert, amelyet a mai napig használnak a csillagászatban. Ennek alapján Fleming több mint 10 ezer csillagot osztályozott, felfedezett 10 nóvát, több mint 300 változócsillagot és 59 csillagködöt, köztük az Orion-csillagképben található Lófej-ködöt. Ő fedezte fel a később fehér törpének elnevezett, Föld méretű csillagokat is, és az obszervatórium tanulmányainak írásáért és szerkesztéséért is ő felelt.
A csillagász saját feljegyzéseiben kifogásolta, hogy a megfigyelései alapján főleg mások írtak tanulmányokat, de rendhagyó módon néhány esetben ő is publikálhatta a saját kutatásainak eredményeit. Egyik tanulmányában a női csillagászok számának növelése mellett érvelt, és arról írt, hogy a nők számos területen jobban teljesítenek. A bérkülönbségek eltörlését is megpróbálta elérni, Pickeringnél is felvetette ezt, aki azt mondta, hogy a nők között kiemelkedően jól keres, arról írt, hogy a főnöke bele se gondol, hogy a férfiakhoz hasonlóan neki is el kell tartania egy családot, és mellette még a háztartást is vinnie kell.
Fleming azon kevés nő közé tartozott, akik már ekkoriban is részt vettek tudományos konferenciákon, 1898-ban pedig egy ilyenen hatalmas ovációt is kapott. Munkájának elismeréseként 1899-ben az obszervatórium asztrofotókért felelős kurátorának nevezték ki, ezzel ő lett az első nő, akit hivatalos posztra neveztek ki a szervezetnél, majd 1906-ban az angol Királyi Csillagászati Társaság is tiszteletbeli tagjának választotta. Fleming még 1910 őszén is elutazott egy kaliforniai konferenciára, pedig ekkor már nem volt rendben az egészsége, és egészen addig dolgozott, amíg 1911 tavaszán meg nem halt.
Források:Harvard Magazine, Smithsonian Magazine
