Az édes, desszertszerű illatok, más néven gourmand parfümök, egy ideje valósággal ellepték a boltok polcait, ma már ott tartunk, hogy a parfümök kínálata inkább egy menő párizsi cukrászda étlapjára emlékezteti az embert, mint egy szintetikus folyadékok felsorolására, amiket kémikusok gondosan állítottak össze egy laborban.
Az ehető dolgok illatát idéző parfümök neve a francia gourmand szóból származik, amivel eredetileg a torkos, falánk embereket jellemezték. Történelmileg a parfümkategóriák egyébként a felhasznált alapanyagokon alapultak, de a 19. század végén és a 20. század elején a kémia és a parfümgyártás eljutott addig, hogy egyre több szintetikus anyagot hoztak létre. Ezeknek a fejlődése oda vezetett, hogy az 1990-es években megjelenhettek a kulináris aromákat idéző illatok. A legtöbb szakmabeli egyetért, hogy a gourmand parfümök időszámításának kezdetét Thierry Mugler Angel nevű parfümjétől számítjuk, amit 1992-ben dobtak piacra.
Olivier Cresp, az Angel parfüm megalkotója egy interjúban arról beszélt, hogy Thierry Mugler divattervező az illat megálmodásánál valami ínycsiklandó és ízletes dolgot kért, ami a gyermekkori emlékeit idézi fel a vidámparkban töltött napjairól és a hozzá tartozó édességekről. Az elmúlt harminc év gourmand parfümjei is ezt a koncepciót követik, sósak, tejesek, fémesek, trópusiak, és anélkül idézik fel az ételek illatát, hogy pontosan lemásolnák azokat.
A vattacukor édes jegyeit, a lédús bogyós gyümölcsöket, a vanília, pacsuli, kakaó és karamell kavalkádját egyensúlyozó Angel megkérdőjelezte a parfümökről alkotott, régóta fennálló elképzeléseket, és létrehozott egy kompozíciót, ami teljesen mentes volt az addig nagy sikernek örvendő, virágos jegyektől. A gourmand parfümök cukros jegyei egy egészen újfajta vágyakozást indítottak el az illatok kedvelőiben, akik az édesség iránti sóvárgásukat élvezhették ki egy picike palackba zárva.
A 90-es éveket és a 2000-es évek elejét átitató cukorkaillat mellé társult még egy gyomrot nem kímélő dolog, mégpedig a diétakultúra. Egy Amy Nose Scent nevű TikTok felhasználó egy videóban arról beszélt, hogy amikor a társadalom a vékonyságra kezd összpontosítani a desszertközpontú parfümök népszerűsége megnő, és ezeket az „ehető illatú” parfümöket bűntudatmentes élvezetként kezdik hirdetni és árulni a cégek. Ezek a parfümök a kényeztetés illúzióját kínálják anélkül, hogy bármilyen diéta szabályát megszegnék az emberek, és furcsa mód a tudomány is alátámasztja az illatok és az étvágy ilyen összefüggését.
Az biztos hogy sok dolog történik az agyban, amikor megérezzük az étel illatát, és összefut a nyál a szánkban, például egy frissen sült süteménytől. Az illatokat az agyunknak az a része dolgozza fel, ami az érzelmeket és az emlékeket is szabályozza. Tehát, ahogy Mugler is gondolta, a sütemény illata örömérzetet és gyerekkori emlékeket is megidézhet.
Rengeteg különböző étvágycsökkentő készítmény van a piacon, kezdve a mindenféle drogériás gyógyteától, egészen a GLP-1-alapú vényköteles gyógyszerekig, amik a hormonok manipulációjával elnyomják az étvágyat, és hatással vannak az agy szaglásért és ízérzékelésért felelős területeire is. Az utóbbit vizsgálta Dr. Alan Hirsch neurológus kutatása is, ahol kifejezetten az emberek illatokra adott reakcióit vizsgálta.
A neurológus olyan tanulmánnyal is előállt már, amiben rájött, hogy a vajas popcorn és az eper illata segít edzés közben még több kalóriát elégetni. De a 90-es években tomboló diétakultúra közepén specifikusan azzal foglalkozott, hogy bizonyos illatok képesek-e elnyomni az étvágyat.
A kutatásában majdnem háromezer ember vett részt, akik fél éven keresztül, naponta majdnem háromszáz alkalommal szaglásztak különböző ételeket (amiket aztán természetesen nem fogyasztottak el). A végeredmény az lett, hogy a résztvevők fél év alatt átlagosan majdnem 13 kilót fogytak. Bár ez elég nagy eredménynek számít, Hirsch azért felhívta a figyelmet arra, ami azóta sok más fogyókúrás gyógyszernél is beigazolódott, hogy ez nem tartós és fenntartható módszer.
A későbbiekben mondjuk maga Hirsch is előállt egy Sensa nevű fogyókúrás szerrel, ami hiányérzet vagy sóvárgás nélküli étkezést ígért. A Sensa egy kristály állagú szer, amit rá kell szórni az ételre, és az ígéret szerint máris fogyni fogsz tőle, mivel az illata egyből eltelít. A termék állítólag még a hererák gyógyítását is ígérte, de végül az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága 2014-ben 26 millió dolláros bírságot szabott ki rájuk, a vállalat pedig lehúzta a rolót.
Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy étvágygerjesztő, sütemény illatú parfüm valóban helyettesítheti-e az ételt. Amanda Carr trendelemző szerint nem, és fenntartásokkal kell kezelni az illatokra hagyatkozó diétákat. „Ha a test kielégülhet azzal, hogy nosztalgikus vigaszt kap egy édes illattól, az nagyszerű. De ez sokkal összetettebb, mint amikor ételt illattal helyettesítünk” – mondta Carr a Glamour Magazinnak.
Igaz, a gourmand illatok is Mugler gyermekkori kedvenc csemegéje utáni vágyakozásából születettek, de Dr. Lara Zibarras pszichológus szerint nem lehet jóllakni egyszerűen parfümök szagolgatásával. „Ez megerősíti azt az üzenetet, hogy az éhséget el kell nyomnunk, az étel örömét pedig kerülnünk kell, vagy bűntudatot kell éreznünk miatta” – jegyezte meg. És amúgy is, a parfüm, amit magunkra fújunk nem fogja tudni, milyen méretű nadrágot vagy pólót hordunk.
