Ausztráliáról a legtöbben talán tudják, hogy igazi paradicsom az életveszélyes állatok szerelmeseinek. Rengeteg halálos kígyó, pók, medúza és rovar lakik a kontinensen és környékén, de nem csak az efféle jószágok okoznak fejtörést a helyieknek. Az ausztrál hadsereg egyik legkínosabb vereségét az emuk ellen szenvedte el, és a behurcolt európai nyulak ellen is biológiai fegyvert kellett bevetniük, annyira elszaporodtak az Ausztráliában kártevőnek számító nyuszik.
Tehát Ausztrália folyamatosan küzd az állatokkal, és ez alól a dingók sem kivételek. A mai dingók ősei 3000-5000 évvel ezelőtt érkezhettek meg a kontinensre, valószínűleg ázsiai hajósok jóvoltából. Mivel az ember mellett ők voltak Ausztrália második legnagyobb ragadozói, jelentős hatásuk volt a környezetre – közrejátszottak például a tasmán tigris kihalásában.
Ezek a vad kutyák jelentős veszélyt jelentettek a telepesekre, pontosabban a bárányokra, ezért elkezdték kiszorítani őket a kontinens délkeleti, termékenyebb részéről. A gazdák az első kerítéseket a 19. században húzták fel, igaz, eredetileg a nyulak ellen. A szerkezet erre nem igazán volt alkalmas, de az erszényesek, disznók, emuk és a brumby-lovak távol tartásában remekelt. Emellett a dingók ellen is hasznos volt, egyidőben csak Queenslandben 32 ezer kilométernyi dingókerítést használtak. Az 1950-es évekre már az ország harmadát kerítés védte.
Ez a szerkezet a legtöbb pontján 1,7-2 méter magas, és még pluszban 30 centi mély, hogy az állatok ne tudjanak gödröt ásni alatta. A kerítésen több kapu is található, amit ha valaki nyitva hagy, akár 1000 ausztrál dollár büntetést is kaphat.
Ez azonban költséges volt, és először 8000, majd 5614 kilométeresre csökkentették, amivel a dingókerítés a világ egyik leghosszabb egybefüggő építménye. Még az űrből is látni lehet. De nem csak egy nagy védvonalról van szó, az állam több helyi kerítést is felhúzott a dingók ellen. Például a queenslandi Orchid Beachnél, ahol több gyereket is megtámadtak a dingók.
Bár a gazdák és az átlagemberek alapvetően támogatják a kerítést, van néhány árnyoldala is: egyrészt költséges a fenntartása, főleg azért, mert a civilizációtól viszonylag távoli helyeket, sivatagokat is átszel, másrészt azért, mert környezeti szempontból sem optimális.
A kerítés nemcsak a bárányokat, teheneket védi meg, hanem a délkeleti részen élő kengurukat is, amik cserébe felzabálják a növényzetet. Műholdfelvételeken látható, hogy a kerítés milyen hatással van a vegetációra, és kutatók ezt máshogy is tesztelték: néhány kisebb területet a dingók és a kenguruk elől is elzártak, ezek néhány év elteltével füves szigetek lettek a vörös, homokos tájban.
Emellett szakértők szerint nemcsak a dingókat választotta le a civilizációtól a kerítés, hanem az őslakosokat is, így kulturális szempontból is káros. Mindezek ellenére a gazdák és a minisztériumok szerint a kerítés rengeteg jószágot véd meg évente a dingóktól és elvadult kutyáktól, így nem valószínű, hogy a közeljövőben elbontanák.
