Épp 130 éve, 1896. április 6-án kezdődött el az első újkori nyári olimpia Athénban – akkor is húsvét hétfőre esett ez a nap. 80 ezren gyűltek össze a megnyitóra a Panathenaic stadionban, ott volt a görög király és a családja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetői és persze maguk a sportolók, és valamennyien érezhették, hogy egészen különleges esemény szemtanúi.
Tizennégy nemzet küldte el a görög fővárosba a versenyzőit, akik kilenc sportág 43 aranyérméért küzdöttek. Magyarországot heten képviselték, az Egyesült Államokat tizennégyen, a versenyzők zömét hazaiak tették ki. A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy nyárias idő a legkevésbé sem volt, első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd faggyúzsírral védekezett a hideg ellen a Zea-öböl vizében.
Himnusza már ekkor is volt az olimpiának, zászlója még nem, az olimpiai láng is csak 1928-ban gyulladt fel először, a sportolók pedig 1932-ben, Los Angelesben lakhattak az olimpiai faluban. Az olimpia azóta a világ legnagyobb sporteseményévé nőtte ki magát, már maximálni kellett a létszámot, tízezernél több sportoló nem vehet részt rajta.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetői tudták, hogy nagy szükség van olimpiai jelképekre a tartós népszerűség biztosítása érdekében. Már 1908-ra megvolt az elképzelésük, ám hiába dolgoztak rajta, csak később valósultak meg a tervek. A szimbólumokba először az olajágakat szerették volna belevenni valahogy, de a szerteágazó levelek csak körülményessé tették a rajzokat. A játékok atyja, Pierre de Coubertin felkért egy külön bizottságot a szimbólumok elkészítésére, de nem volt elégedett a munkájukkal, ezért a saját elképzeléseire támaszkodott.
Ő álmodta meg a karikákat, amik az öt földrészt jelképezték. Ma már kézenfekvőnek látszik, hogy az olimpia a kontinensek versenye is egyben, de akkor még finoman szólva sem volt az. Párizsban, a világkiállítással egybekötött olimpián egy iráni vívó volt az egyetlen ázsiai induló, de ő is csak azért nevezett be, mert eleve a városban élt, és már korábban megismerkedett a sportággal. Japán 1912-ben jelent meg két futóval. Dél-Afrika 1908-ban már indult, Egyiptom 1912-ben nevezett be először, egy vívó képviselte az országot.
Coubertin egymásba fonta a karikákat, majd kiválasztotta a színeit, a fehérre mint hatodik színre gondolt, emiatt is kerültek fehér alapra. Alapszíneket keresett, amik a nemzetek zászlajában is benne vannak. Így nyilatkozott a jelképről:
„A hat szín kombinálva kivétel nélkül minden nemzet színét reprodukálja”
1914-ben már ez az öt karika lett az olimpiai hivatalos jelképe. Az 1916-os berlini olimpián mutatták volna be a nagyközönségnek, ami az első világháború miatt elmaradt. A debütálásra így várni kellett, 1920-ban, az antwerpeni olimpián húzták fel először a zászlót. Azóta a világ egyik legismertebb jelképe, manapság nincs olyan közvetítés, ahol a játéktéren, a nézőtéren, a sportszereken, a mezeken, az ajándéktárgyakon ne jönne szembe velünk, és ott van természetesen a legjobbaknak járó érmeken is.
Épp ezért is érdekes, hogy noha rengetegszer látjuk, egyáltalán nem biztos, hogy hibátlanul el is tudjuk helyezni a színeket. A Testnevelési Egyetem rektora, Sterbenz Tamás mondta nemrégiben egy sajtótájékoztatón, hogy gyakori mentő kérdés a hallgatóknál: sorolják fel a színes karikák sorrendjét. Azt nem tudjuk, hogy a diákok örülnek-e ennek, de az biztos, hogy egy életre megjegyzik ezek után, mert ez nem annyira egyszerű kérdés, mint amilyennek első hallásra tűnik.
Most letesztelheti a tudását, mennyire nem az. A sok kombináció közül mutatunk öt verziót, és ha internetes keresés nélkül meg tudja jelölni a helyeset – kizárásos alapon is nekivághat a feladatnak –, akkor ön vélhetően nemcsak nagy rajongója a játékoknak, hanem az eidetikus memóriája is kivételes:
Melyik lehet az olimpiai karikák helyes színsorrendje?
