Sok mindent elmondtak már a Simpson családról: technológiai trendeket, sőt néha egészen konkrét történelmi eseményeket jósolt meg évekkel korábban, máig képes kifogyhatatlan mennyiségű popkulturális utalást epizódokba sűríteni, illetve ez minden idők egyik leghosszabb ideje futó tévésorozata, amely több rekordot is tart a televíziózás történetében.
Azt viszont talán kevesen tudják, hogy Springfield Tbilisziben is életre kelt. Ez volt a Samsonadzes, vagyis a Simpson család különös grúzai másolata.
A kis költségvetésű produkció 2009-ben indult a grúz Imedi TV-n, és nagyjából egy év után el is tűnt a képernyőről, összesen egy évad és 18 epizód készült belőle, de van olyan forrás, amely 20 részt említ. Azt hihetnénk, hogy csak egy szűk kör által ismert bolondságról van szó, de Grúziában egy ideig tényleg óriási sláger volt a Samsonadez. Bár nem futott sokáig, néhány héttel a képernyőre kerülése után az első helyet foglalta el a nézettségi listákon.
Ha jobban utánanézünk, rájövünk, hogy a Samsonadzes (eredeti, grúz nevén a Samsonadzeebi) túlmutat egy sima koppintáson, és abszurd kulturális korlenyomatként, politikai kommentárként, és elfelejtett internetes kincsként is értelmezhető, de erről majd kicsit később.
A hasonlóság a Simpson családdal már első ránézésre is beszédes, majdnem ugyanaz a főcímdala, a főszereplői pedig sárga bőrű, karikaturisztikus, négyujjú karakterek. A középpontban a Samsonadze család áll: Gela, a bankban dolgozó, kissé együgyű apa (ő Homer másolata), Dodo, a dominánsabb anya (Marge koppintása) és két gyerekük, Shorena és Gia (Amerikában Bart és Lisa). Van egy papagájuk is, ami viszont fontos eltérés, mivel az eredeti sorozatban egy angol agár, Kis Krampusz Simpsonék házi kedvence. Ahogy az is különbözik, hogy itt csak ketten vannak tesók, míg az amerikai verzióban hárman.
Alább látható az egyik epizód, amit végigpörgetve dióhéjban megkapjuk, mit is tud a Samsonadzes: videójáték-szerűen, akadozva mozgó karakterek, abszurd helyzetkomikum, fegyverek, egy Lara Croft-szerű szereplő váratlan felbukkanása és indokolatlan celebkarikatúrák (Brad Pitt, Tom Cruise) bekeretezve a falon. De nem ritkák a kameózó celebek sem, a linkelt részben például Brad Pitt-tel megy randizni az egyik női karakter, de végül balul sül el a találkájuk. A Samsonadzes tehát egy elborult popkulturális mix, ami ránézésre tényleg olyan, mint a Simpson család, viszont ha jobban beleássuk magunkat, egyre morbidabb és ijesztőbb rétegeit fedi fel.
Erről számolt be a Telexnek a 25 éves grúz Mariam Mtvarelidze is, aki 8 éves korában látta először a sorozatot a tévében, és már az első pillanattól fogva utálta. „Nem igazán néztem ilyen műsorokat, de erre tisztán emlékszem, ez volt az egyik olyan dolog a korai gyerekkoromból, amiben volt valami nagyon nyugtalanító és hátborzongató” – mesélte.
Mtvarelidze szerint a sorozatnak hektikus és elég intenzív hangulata volt, a kezdetleges 3D animációt pedig furcsának és rémisztőnek tartotta. „Mindennapi helyzeteket kevert sztereotípiákkal és politikai csavarokkal, és mindezt még egyfajta irónia is átszőtte. Viccesnek szánták, bár én nem találtam annyira annak.” Hozzátette, hogy a gyerekek és a felnőttek által is jól ismert, iskolában is emlegetett sorozat a grúz emberek karikatúrájaként szolgált, maga a Samsonadzeebi név pedig a Simpson vezetéknév tükörfordítása.
„Akkoriban még nem is ismertem a Simpson családot, de valahogy éreztem, hogy ez valaminek a másolata lehet.”
A készítők az elejétől fogva tagadták, hogy egyszerű másolatról lenne szó. Shalva Ramishvili alkotó szerint a cél olyan sorozat létrehozása volt, amely a grúz valóságra reflektál, és helyi társadalmi problémákat (például az alkoholhoz fűződő viszonyt vagy a családi dinamikákat) figurázza ki. „Szeretném hangsúlyozni: ez nem a Simpson család. Ez a Samsonadzes. Ez egy grúz családról szól, grúz poénokkal, grúz történettel, grúz fordulatokkal és grúz társadalmi humorral. Az, hogy egy családról szól, persze ismerős lehet az embereknek, és a családnévben is van némi hasonlóság. És büszke lennék rá, ha bárki a Simpson családhoz hasonlítaná ezt a sorozatot” – nyilatkozta korábban.
Ez az érvelés annyiban működik is, hogy a Samsonadzes világa sokkal inkább a posztszovjet hétköznapok abszurditását tükrözi az amerikai középosztályé helyett, külsőleg viszont le sem tagadhatnák, hogy honnan jött az ötlet. Ez a kissé torz és valahol rémisztő CGI-minőség az egyik ok, ami igazán kultikussá tette a sorozatot, aminek a híre ma már a TikTokon is vírusként terjed.
Az egyik legérdekesebb aspektusa az egész sztorinak, hogy a sitcomként definiált sorozat bátran mert politikai szatíra lenni. A politikai töltete olyan erős volt, hogy a nekünk nyilatkozó Mtvarelidze is rögtön ezt emelte ki a sorozatról. Az egyik epizódban konkrétan maga Vlagyimir Putyin is megjelent, aki a sztori szerint kémeket küld Grúziába. Ez nem sokkal a 2008-as orosz–grúz háború utáni időszakban különösen éles és bátor utalásnak számított. De van olyan rész is, amiben Barack Obama bukkan fel, aki akkoriban töltötte az első elnöki ciklusát. Megszólalónk azt is felidézte, hogy Miheil Szaakasvili akkori grúz elnök is szerepelt benne.
Talán épp ez a politikai él az, ami elemeli a Samsonadzest attól, hogy egyszerű utánzat legyen, a sorozat egyfajta kulturális önkifejezésként is értelmezhető.
„Ez egyszerűen a polgári jogunk és kötelességünk” – mondta Shalva Ramishvili a Guardiannek, amikor az orosz rezsim kritikájáról kérdezték. A politikai kommentár amúgy sem volt idegen tőle, egyéb munkái, köztük az 1999-es Dardubala, a 2005-ös Dardubala 2 és a 2012-es Banana Republic, vagyis Banánköztársaság mind kitértek politikai ügyekre. Az alkotóval korábban a BBC is interjúzott, ott pont a putyinos szálról kérdezték, és be is játszották a Samsonadzes orosz diktátorról szóló képsorait. De Ramishvili azt is megmutatta a briteknek, hogyan animálja a gépén a furcsa, már-már ijesztő karaktereit.
A Samsonadzes idővel az internet egyik kedvenc elveszett kincse lett. Itt jön a képbe a lost media fogalma: ez azokat a filmeket, sorozatokat vagy más médiatartalmakat jelöli, amelyek hivatalosan léteztek, de ma már nem vagy csak részben hozzáférhetők. Ennek több oka lehet, vagy nem archiválták őket megfelelően, esetleg jogi problémák merültek fel, vagy egyszerűen senki nem tartotta fontosnak a megőrzésüket.
A Samsonadzes „részben elveszett” és/vagy „részben megtalált” (partially found) médiának számít. Bár tudjuk, hogy 18 epizód készült belőle, ezekből csak 13 érhető el online, a többi gyakorlatilag eltűnt vagy csak töredékesen maradt fenn. Emiatt a Reddit lost media-közössége nagy erőt feccölt a sorozat részeinek felkutatásába, a felhasználók itt próbálták összerakni, mi maradt fenn belőle, és mi veszett el végleg.
Ha a nézői reakciókat nézzük, a Samsonadzes nem büszkélkedhet: az IMDb-n a sorozat 2,6-os értékelésen áll 332 felhasználó véleménye alapján, ami nagyon alacsonynak számít. Ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelentek a trollok is, a Samsonadzest pedig vagy a maximális 10 ponttal, vagy a legalacsonyabb 1 ponttal illetik, középút nincs. „A legrosszabb sorozat, amit valaha láttam” – így az egyik felhasználó. „Gyönyörű, megváltoztatta az életem” – így a másik. A sorozat egyébként már a megjelenésekor sok kritikát kapott a felnőtt tartalma miatt, többen kifogásolták, hogy egyes jelenetei nem valók gyerekeknek.
A Samsonadzes egy olyan korszak lenyomata, amikor a globalizáció már elérte a médiát, de lokálisan még születtek kísérletező és amatőr munkák, amik azért is tudtak megszületni, mert a szerzői jogok gyakorlati érvényesítése sok helyen meglehetősen laza keretek között mozgott. A Samsonadzes egyébként egyáltalán nem egyedi jelenség, a régió tele volt hasonló koppintásokkal. Ilyen volt például a Jóbarátok grúz másolata vagy az Oroszországban futó Big Bang Theory-adaptáció, amelyből végül kiszálltak a színészek, miután megtudták, hogy egy koppintott verzióban szerepeltek. De érdemes ránézni a teheráni Spongyabobra is, ami animációs stílusában látványosan hajaz a grúz Simpson családra. A török kalózfilmek csodálatos világát pedig már részletesebben is bemutattuk.
A lapunknak nyilatkozó Mariam Mtvarelidze így összegezte a Samsonadzest, ami egyedi színfoltja a múlt évtized tévés világának: „Grúziában nem voltak túl gyakoriak a szinkronizált anyagok a tévében. Főleg nem az animációk, gyerekkoromban szinte mindent oroszul adtak, a Disney-filmeket és más rajzfilmeket is. Ez olyan korszak volt, amikor elkezdtek kísérletezni a médiában. Kifejezetten a grúzok, akik próbálták a saját útjukat járni, saját dolgokat készíteni és mindent leszinkronizálni. Úgyhogy a Samsonadzes bizonyos szempontból fontos darabja a médiának, működhet egyfajta nosztalgikus visszatekintésként. A hangulata ettől még rettenetesen furcsa volt.”
(Források: BBC, Independent, Wikipedia, LS Mark / YouTube)
