Régóta tudom, hogy az őszi túrákra nem érdemes magammal vinnem a kedvenc olvasmányomat. Az a fajta áztató eső ugyanis a mi égövünkön is létezik, amelynek a cseppjei makacsul átjutnak a hátitáska impregnálórétegén. A könyvtárból kölcsönzött bögrealjkontúros, kávéfoltos és pörköltpöttyös példányok azonban arról győznek meg lépten-nyomon, hogy olykor más olvasók is hozzám hasonlóan óvatlanok.
Egy biztos: nem bölcs dolog strandra vinni a kölcsönbe kapott strandregényeket, ahogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bölcseleti olvasótermében sem érdemes koccintással kezdődő fogadásokat tartani. A borpecsét elvégre nemcsak a ruhákból jön ki nehezen, hanem a könyvekből is. Erre játszott rá a Helikon Kiadó egy korábbi Bukowski-sorozata, amelynek borítóin visszatérő grafikai elemként UV-lakkozott, vérvörös pohártalp szerepelt. Ez játékba hozta természetesen a szerzőnek az alkohollal folytatott, véget nem érő harcait is, amelyeket a HarperCollins külön kiadványban tematizált, címlapján egy felborult, pacát hagyó borospohárral.
De nem kell se Bukowski bora, se Hajnóczy Péter fröccsei, se az a rum, amelyet egy hosszú nap végén Hemingway kortyolgatott, a könyveket bármivel le lehet önteni. A minap én egy nagy pohár vízzel árasztottam el A hétormú ház című regényt, amelyet a feleségem olvas épp. Márpedig az elázott, deformálódott, összeragadt könyvlapoknál egy olvasónak kevés lehangolóbb dolog létezik. Előfordulnak esetek, amikor egy kötet elszenvedett sebei gyógyíthatatlanok – egy barátom például pár éve azzal hívott fel, hogy a kutyája borítóstul befalta a születésnapjára neki ajándékozott regény nyitófejezeteit, és arra kért, meséljem el neki a sztorit a 82. oldalig. De a jó hír az, hogy a nedvességgel találkozó könyveket számos esetben meg lehet menteni.
Masszázs és mellkaskompresszió
A legnagyobb számban alighanem a könyvtárosok látnak elázott könyveket, így aztán nem meglepő, hogy számos intézmény közöl a honlapján ilyen esetekre vonatkozó útmutatókat. A Syracuse Egyetem könyvtárának videóján elsőként papírtörlőket helyeznek a pórul járt kiadvány borítóira, és az újraélesztés során alkalmazott mellkaskompresszióra hasonlító mozdulatsorral igyekeznek eltávolítani a beléjük ivódott nedvességet. Ezt követően, úgy tíz-húsz oldalanként papírtörlőlapokat tesznek a könyvtestbe. A széleiknek mindig ki kell lógniuk, így tudják ugyanis a nedvességet a kötet belsejéből kifelé vezetni. Fontos, hogy a mű feléhez és negyedéhez egyaránt kerüljenek itatólapok, ha ugyanis a gerincet nem sikerül kellőképpen kiszárítani, akkor a kötet onnantól hullatni fogja a lapjait, mint a kilencvenes évek aluljárók mélyén beszerezhető, rosszul ragasztott, filléres füzetei.
Amint kidekoráltuk a kiadványt, egy finom masszázst érdemes alkalmazni rajta a New York államban működő felsőoktatási intézmény könyvtárosainak ajánlása szerint. Aztán pedig, miután eltávolítottuk a papírtörlőket, és a talpára állítva harmonikaszerűen szétterítettük a könyv oldalait, jöhet a hősugárzónk vagy a ventilátorunk, amellyel alacsony fokozaton fújatnunk kell egész éjszaka. (Vagy ha reggel történt a baleset, akkor az idő alatt, amíg dolgozunk.) Ha nyáron öntjük le a könyvet, hűtéssel, ha télen, magától értetődően fűtésrásegítéssel érdemes kombinálni a műveletet.
A videóban ezt követően két polcelem közé helyezik a ráfázott kötetet, az alkalmi tákolmány tetejére pedig nehezék kerül. Majd pedig bemutatják a vagány könyvprésüket, amellyel ismereteim szerint viszonylag kevés hazai háztartás büszkélkedhet. Pedig kétségtelen, hogy ilyen esetekben az efféle masina nem haszontalan. Mindenesetre azt ígérik, hogy ha két-három napig a polcok kalodájába zárjuk az elázott regényt, matekkönyvet vagy életrajzi kötetet, csodák csodájára ekként is újjászületik. Zárásként szűkszavúan bemutatják az előbbinél jóval unortodoxabb módszerüket: az elázott könyvet lezárható műanyag zacskóban a mélyhűtőbe teszik.
Nagy placc és sok-sok türelem
A fagyasztásos metódus alaposabb megismerésének szándéka vitt a Nemzeti Műemlékvédelmi Technológiai és Képzési Központ (NCPTT) honlapjára. A szervezet az Egyesült Államok Nemzetipark-szolgálatának kutatási, technológiai és képzési központjaként működik, és tárgyalják többek között a graffitik eltávolításának módozatait is. A könyvfagyasztásról pedig azt állítják, hogy a problémát nem oldja meg ugyan, viszont időt nyerhetünk vele.
Márpedig a könyvszárításhoz türelem kell. Ezzel kezdi a téma ismertetését Ausztrália legnépesebb államának, Új-Dél-Walesnek a könyvtári hálózata. A pragmatikus leírás egyértelművé teszi, hogy az efféle munkához az idő mellett szükségünk lesz térre is, úgyhogy én fejben le is cseréltem már vágódeszkákra az említett könyvespolcokat, nehezékekként pedig liszt vagy cukor is használható (mézzel azért nem tetézném a bajt). Így a szárítás könnyűszerrel kiszervezhető a konyhába. Felmerülhet persze, hogy akkor hol eszünk, bár ha a Horváth Ilona-féle receptkönyvet áztattuk el, a kérdés elnapolható.
De félre a tréfát! Fontos, hogy a nedves könyveket jól szellőző, hűvös és száraz helyiségben helyezzük el. És Új-Dél-Wales könyvtárosai annyira ráérősre veszik, hogy náluk a Dexter évadaiból jól ismert felületfóliázással kezdődik a buli. És Dexter laboratóriumához hasonlóan szériakellék a gumikesztyű is.
Kádban, törülközők között
Ha egyszerre több könyvünk ázik el – az NCPTT márpedig az árvizek utáni kármentés fázisait is sorra veszi –, akkor érdemes priorizálni a megmentendő tételeket. Azt javasolják: egy, a szívünknek kevésbé kedves példánnyal kezdjük el, mert ha még sosem csináltunk ilyet, érdemes a technikát egy könnyebben pótolható darabon tökéletesíteni. Ez a dokumentum számol sárral szennyezett kiadványokkal is, amelyeknek finom öblítést javasol, de fontos, hogy csukott állapotukban tegyük a kádba a megtisztítandó remekműveket. Az ausztrál könyvtárosok ezzel szemben a csap alatti tisztítás mellett törnek pálcát, és kitérnek arra, hogy lehetőleg ne dörzsöljük a koszos felületet.
Innentől amúgy a Syracuse Egyetem könyvtárának javaslatához hasonló a terápia. Az viszont kétségkívül új dimenziót ad neki, hogy azt írják, a nyomkodás során az itatópapírok mellett a törülközők bevonása is eredményes lehet. A Lifehacks bedobja a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten való, szigorúan nem gőzölős vasalást is, de ez a módszer azért nem tűnik nekem kockázat nélkülinek.
Fontos tanács még, hogy nyitott állapotukban, lapjukra állítva és szalvétákkal alápárnázva szárítsuk a nedves köteteket, és minden szalvétacserénél fordítsuk őket át a talpukról a fejükre. Tartsuk észben, hogy ha egy bestseller 72 órán át nedves marad, penész ütheti fel rajta a fejét. Szóval akinél van otthon párátlanító, ne féljen harcba küldeni.
