Ha kíváncsiak vagyunk, kik napjaink leginkább hallgatott hegedűsei az interneten, sajnos brit tudósokra nem számíthatunk. Szerencsére a Corvinus két matematikusa, Clemens Puppe és Tasnádi Attila által jegyzett kutatásra, ami a European Journal of Operational Research folyóiratban jelent meg, viszont igen. Ennek az eredménye mellett a módszertana is érdekes, hiszen ha valami, akkor a zenei előadó-művészet teljesen szubjektív dolog. A matematikusok pedig úgy vannak a szubjektumokkal, mint a kihűlt bácskai rizseshússal: kevesen szeretik. Nézzük tehát először a metódust.
A popzenében, ahol egy előadónak vannak slágerei, amiket jellemzően ő is ad elő, a klasszikus zenei slágereket rendszerint már régen meghalt géniuszok írták, és virtuózok adják elő. Ki lehetett választani tehát 46 művet, amik az évek hosszú sora alatt a legnépszerűbbé váltak. A hegedűsök körét behatárolni már sokkal nehezebb feladat volt, de ezt is megoldották.
Listázás, csak pozitívan
Először is a Classic FM magazin rangsorát vették elő minden idők 25 legjobb hegedűséről, majd Jeremy Nicholas top 20-as listáját, végül, de nem utolsó sorban a Ranker szavazását, melyen eddig több mint 29 ezren szavaztak. Emellett minden olyan hegedűst felvettek, aki a 46 zenedarab legalább egyikénél a hat legnézettebb közé tartozik. Az így összeállt 128-as listából szűrték ki azt a 32 művészt, akikről már elérhetőek nagy számban YouTube-felvételek. A kutatók tíz aggregációs módszerrel hidalták át azt a problémát, hogy nem minden művész játszotta ugyanazokat a darabokat. A végső, szigorú feltételeknek megfelelő mezőny 32 hegedűsből állt, akik felvételei legalább tíz mű esetében átlépték az 50 ezres megtekintési küszöböt.
A válogatásban 29 hegedűverseny, 9 zenekari vagy zongorakíséretes darab és 8, a legnehezebb szólóhegedű-művek közé tartozó kompozíció (például Paganini Caprice-ai, vagy Wieniawski őrületei) szerepelt.
A metódust érheti kritika, az eredményt látva viszont csak pár név meglepő. Az első tízben ugyanis két legenda is bent van, mindketten jóval az internet előtti időből. David Ojsztrah, aki többször is koncertezett nálunk, és a magyar előadóművészekre is erős hatással volt, rögtön a negyedik helyre érkezett. Ojsztrah nem véletlenül volt nálunk is népszerű, a Hubay-féle magyar hegedűs hagyományhoz hasonlóan a leplezetlen, mély érzelmek tolmácsolója volt, könnyű volt a hatvanas években vele menni. Az eredmény szerint a világ internetezőinek a mai napig tetszik a játéka. (Ha még nem látták, érdemes megnézni Bruno Monsaigeon nagyszerű filmjét róla).
Ojsztrah mellett Jascha Heifetz az, aki bőven a digitális világ előtt volt népszerűsége csúcsán. Amerikai szupersztár lévén sokkal több hallgatható minőségű felvétel készült róla, mégis „csak” a nyolcadik helyen áll. Egyébként lényeges pont a kutatással kapcsolatban, hogy a YouTube-on csak olyan előadó érhet el magas megtekintésszámot, akiről van felvétel. Ezért nem beszél a kutatás arról, hogy ki a legjobb vagy legnépszerűbb hegedűs, hanem arról, hogy kit néznek/hallgatnak legtöbbet az interneten.
A tíz legnézettebb sztár
Első helyre az amerikai Hillary Hahn került, nem meglepő módon. A kitűnő művész évtizedek óta koncertezik a világ minden pontján, a legkeresettebb előadók között van, és nagyon sok felvételt készített. Mégsem tartozik a nagyképű, allűrös művészek közé. A Covid-járvány alatt, hogy fenntartsa saját érdeklődését, illetve kapcsolatát a közönséggel, „videós gyakorlási naplót” vezetett, mindennap feltöltött videókkal. Olyan napok is voltak, amikor a járvány kilátástalansága miatt esett depresszióba, és egyszerűen nem vette elő a hegedűt. A karantén utáni időkben pedig többször is vendége volt a TwoSet Violin csatornának, hallatlanul népszerű videókban.
Hahn jelenleg kényszerpihenőt tart, éppen porckorongsérv-műtétből lábadozik. Minderről teljes őszinteséggel kommunikált a közösségi felületein, nem úgy, mint például Maxim Vengerov, aki egy banális, edzőtermi baleset után hét hónapos kényszerpihenőre kényszerült. Mindezek persze nem magyarázzák, hogy mennyire jól játsszák a Beethoven- vagy Mendelssohn-hegedűversenyeket, de a kattintások számában valószínűleg az emberi oldal is benne van.
Ki van még a tizes listában? Hanh után Sarah Chang következik, a kevés példa egyike, amikor egy csodagyerekből elismert művész válik. A YouTube-on elért nézettségét szerintem leginkább a virtuóz, abszolút sallangmentes játékának köszönheti. Nagyon szűk a határ a hallgatni is kellemetlen, robothoz mérhető precizitás és az ugyanolyan sebességű, de emberi előadás között, amikor úgy peregnek a harminckettedek, mintha nem lenne holnap.
Harmadik helyezett lett Maxim Vengerov, az orosz hegedűiskola egyik utolsó nagy alakja. Nem nagyon bujkál a kamerák elől, rengeteget szerepel. Előttem az utódom: negyediknek jött be a szovjet David Ojsztrah. A Csajkovszkij hegedűverseny lemezéből, amit Gennagyíj Rozsgyesztvenszkijjel és a Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekarral vett fel, rengeteg példány van még most is bolhapiacokon, antikváriumokban. Ojsztrah a zongorista Szvjatoszlav Richterhez hasonlóan többször is járt Magyarországon, a hazai hegedűs előadókra azóta is érezhető hatást gyakorolva.
Ötödik lett Ichák (Itzhak) Perlman, ami szintén nem csoda. Nem mindennapi élettörténetéből eddig két dokumentumfilm is készült, ezek közül az elsőt mindenképp ajánlom. Hatodik Ray Chen, aki a fiatal generációhoz tartozik, és amellett, hogy 2008-ban megnyerte a Menuhin-versenyt (tényleg, hol van a listáról Yehudi Menuhin?), jó érzékkel találta meg a legkülönfélébb digitális csatornákat, fórumokat és influenszereket. Természetesen vitán felül nagy virtuóz, de ő jó példa arra, hogy egy kattintásszám nem jelent arányosan magas művészi teljesítményt.
Hetedik a dél-koreai SoHyuon Ko, aki éppen húszéves, de az első videón, amin hegedül, ötévesen játszik egy Eccles-szonátát. Még jelenleg is a Heifetz Intézet növendéke, és szédítő karrier előtt áll. Nyolcadik Jascha Heifetz, aki közel negyven éve nincs már közöttünk, de felvételei töretlen népszerűségnek örvendenek. Nagyon-nagyon-nagyon sok hegedűművész számára volt a játéka etalon. Az elsők között volt, akivel mesterkurzusokat is felvettek. Technikai észrevételei a mai napig hasznosak, például ez is.
Kilencedik Julia Fischer, aki amellett, hogy a világ legjobb hegedűsei között van, ugyanilyen sikeres zongorista is. Nála teljesen egyértelmű, hogy elsősorban muzikalitása az, amivel kimagaslik a technikai értelemben hibátlanok közül. Egyik interjújában elmondta, hogy a tökéletesség sohasem volt és sosem lesz a céljai között. Ezt a videót sok szeretettel ajánlom. Tizedik lett Augustin Hadelich, aki egy gyermekként átélt rettenetes tűzesetből építette fel magát a hangszer segítségével és lett a legjobbak egyike. Játékán egyébként a mai napig érezhető a heifetzi iskola, ha csak kevés idejük van, ezt a vállalhatatlanul szirupos romantikus és teljesen súlytalan szösszenetet ajánlom megtekintésre, ahol Xavier Foley-val gyakorolnak.
És a magyarok?
Nos, amennyire kiváló hegedűművészeink vannak, annyira kevés YouTube-videót néznek tőlük az emberek a világon, de ez nem feltétlenül baj. Puppe és Tasnádi kutatási metódusa szerint a legtöbbet nézett magyar hegedűs Zalai Antal, akit a kezdetekkor mint Szalai Antalt ismerhettünk meg. Ő a harmincnegyedik helyre érkezett a kutatás szerint. A most negyvenöt éves művész apja cigányprímás, így a névváltoztatás elsősorban a megkülönböztetést szolgálja.
Zalaival kapcsolatban muszáj megemlíteni a BMC Recordsnál felvett Bach-lemezét. A listában elsőként szereplő Hillary Hahn is felvette Bach Szólópartitáit, kétszer is. Mégis, számomra nem született még ihletettebb, letisztultabb és őszintébb felvétel, mint Zalaié. Ha egy lemez kell otthonra szóló hegedűmuzsikával, az legyen ez. Zalai jelenleg a brüsszeli Királyi Konzervatórium professzora.
A YouTube-on kívül is van élet
Tasnádi Attila, a tanulmány egyik szerzője a megtekintésszámok használatával kapcsolatban úgy fogalmazott: a YouTube inkább a fiatalabb generációnak kedvez, hiszen sok kortárs művész saját csatornát működtet, és az algoritmus is az új tartalmakat részesíti előnyben. „Ha ezek mellett a feltételek mellett a régebbi mesterek ugyanúgy megállják a helyüket, az csak megerősíti az eredményeinket” – mondta. Hozzátette, más streamingplatformok adatai, például a Spotify vagy az Apple Music Classical alapján is hasonló következtetésre lehetne jutni.
