Szinte minden népnél lehet találni valami célba dobós játékot, amelyek közül kétségkívül az angolszász darts nőtt a legnagyobbra, annyira, hogy már profi versenysportként is megállja a helyét, és hihetetlenül népszerű számos országban. A sportágban nemzetközi szinten túl sok magyar sikerről eddig nem lehetett beszámolni, Bezzeg Nándor 2009-es szereplése után most indult újra a legnagyobb tornán a PDC-világbajnokságon magyar, Kovács Patrik, de a darts globális elterjedésében és fejlődésében egy magyar azért jelentős szerepet vállalt. Löwy Ferenc, vagy később Frank Lowy fejlesztette ki az első precíziós nyilat, a Silver Cometet, vagy Ezüst Üstököst, ami az egyik legismertebb gyártó, az Unicorn megszületéséhez is vezetett.
Az 1901-ben született Löwyt és két testvérét együtt anyjuk egyedül nevelte, miután apjuk 1905-ben a jobb élet reményében az Egyesült Államokba emigrált. Az, hogy majd a család is kiutazhat hozzá, sosem beváltott ígéretté vált. Löwy Ferenc kénytelen volt már fiatalon a saját lábára állni, az első világháború alatt mérnöki gyakornoki munkát végzett, de a háború végéhez közeledve már nem tudták foglalkoztatni. Később apja egyik barátja a Szabadalmi Hivatalban ajánlott állást neki, amit el is fogadott. Szabadalmi ügyekkel is foglalkozott, de hamar rájött, hogy nem feltétlenül a mérnöki szemléletével tud érvényesülni, hanem az angollal. A hivatalban az angol nyelvű dokumentumokat csak nehézkesen tudták értelmezni, ezért Löwy angolórákra kezdett járni. A taníttatását úgy finanszírozta, hogy ő is angolórákat adott: amit egyik nap megtanult, másnap máris továbbadta, és ha olyan kérdést kapott, amire nem tudott válaszolni, akkor azt mondta: „Az a következő heti anyag lesz” – emlékezett vissza Löwy fia, Stanley Lowy, aki szintén a Unicorn nevű, dartsnyilakat gyártó cég vezetője lett.
Löwy Ferenc 1927-ig dolgozott Magyarországon, majd Angliába utazott, hogy a Szabadalmi Hivatal egyik ügyfelének találmányát, egy kemencék béleléséhez való tűzálló anyagot értékesítsen. Megbízatása közben ráébredt, hogy nem akar Magyarországon élni, Közép-Európa instabil politikai légköre és az egyre jobban kitapintható antiszemitizmus miatt úgy ítélte, hogy Anglia biztonságosabb, és ott a családjáról is megfelelően tud gondoskodni. Miután lejárt az üzleti megbízatása az 1930-as évek elején, műszaki fordítóként kezdett dolgozni különböző londoni hivataloknak. Fia szerint remek nyelvérzéke volt, élete végéig kilenc nyelven tanult meg beszélni.
A dartsszal néhány évvel később találkozott először egy devoni nyaralása során. A dobónyilas játékot meglehetősen furcsának találta, de egyből beleszeretett. Miután visszatért Londonba, az egyik szomszédjával kezdett dobálni saját otthonában, ahol több táblát is kifüggesztett. A mérnöki énje hamar kiütközött játék közben: úgy találta, hogy ahhoz képest, hogy a darts a pontosságról szól, a nyilak kidolgozása meglehetősen primitív. Akkoriban két típusú nyilat lehetett beszerezni. Az úgynevezett francia nyíl teste fából készült, és ólomszalaggal súlyozták ki. A test egyik végébe fémhegyet illesztettek, a végére pedig három vagy négy pulykatoll került, a repülést segítendő. A másik típusú nyíl alapját egy sárgaréz cső jelentette, amelybe egy 7,5 milliméter átmérőjű hegy, és egy papírból hajtogatott toll került. Ez a papírirányzék gyakran kiesett, a nyíl így őszi légyként lehullott, mielőtt a céltábláig ért volna, és az is sűrűn előfordult, hogy a játékosok egyik nyilukat a másikba dobták. Ami egyfelől bravúr, másfelől viszont bosszantó, mert egyetlen pontot sem ér.
Löwy a gyengeségeket felismerve nekifogott egy profibb nyíl kifejlesztésének, és rövid időn belül elő is állt egy sikeresnek tűnő prototípussal. A nyíl testénél ő is fémet használt, krómozott sárgaréz hengert, a szárat pedig hornyolt alumíniumból készítette el, míg a tollaknál vulkánfiber anyagot használt. A szár végét egy áramvonalas, csavaros kupakkal látta el, így a tollak nem tudtak kiesni. A nyilait jól kiegyensúlyozta, és mindegyik pontosan ugyanolyan súlyú volt, megteremtve ezzel a kiszámíthatóbb dobások lehetőségét. Löwy, ha már ez volt a szakmája, gyorsan szabadalmat is kért a találmányára, amit 1937. november 4-én be is jegyeztek. Nem volt nagy befektetés, de később busásan megtérült: állítólag összesen hat fontra volt szüksége, hogy elkészítse és pályára állítsa az új típusú nyilat.
Hogy ebből pénzt is tudjon termelni, meg kellett oldania a nyilak sorozatgyártását. Saját üzeme nem volt, így aztán négy különböző céggel szerződött le. Az egyik gyártotta le a nyíl testét, a másik a tollat, a harmadik mindezt összeszerelte, míg egy negyedik míves tartódobozt készített. Addig általában darabonként árulták a dartsnyilakat. A munkásosztálybeli játékosoknak ez jól is jött, mert ritkán engedhették meg maguknak, hogy egyszerre három nyilat is pótoljanak. Löwy nem is rájuk célzott, hanem a játékot ekkoriban felfedező, tehetősebb közép- és felsőosztály tagjaira.
A nyilak reklámozásához és forgalmazásához szüksége volt egy jó névre, ami kifejezi, hogy a nyilai rakétaként süvítenek a levegőben, másrészt utalnak az ezüst színére és piros tollaira is. A Silver Comet (Ezüst Üstökös) nevet ötölte ki, de arról kiderült, hogy már foglalt, a védjegyet a John Wisden & Co Limited birtokolta, és teniszütőket forgalmazott a név alatt. Löwyt ez nem tántorította el, felkereste Wisdent, aki, miután megtudta, hogy dartsról van szó, úgy vélte, hogy nem zavarják a köreiket, engedélyezte a névhasználatot, sőt, még üzletet is ajánlott.
A nyilak forgalmazásában Wisden egyből fantáziát látott, és könnyen meggyőzte Löwyt, hogy az ő, már kiépített kereskedelmi hálózatával és értékesítőivel jó eladásokra számíthat. Wisden így végül a Silver Comet kizárólagos forgalmazója lett. A számításai bejöttek, a háromdarabos nyílkészlet hamar népszerű lett, már az első évben 170 ezer szettet tudtak eladni.
Miután a vevők egy része panaszkodott a nyilak súlyára, nem sokkal később piacra dobták, a könnyű (light) és nehéz (heavy) változatot is, míg az eredeti készlet a közepes (medium) címkét kapta. Hiába mentek jól az ezüst nyilak, a megállapodás utáni évben a Wisden & Co pénzügyi nehézségekbe került, csődgondnokot neveztek ki a céghez, így Löwy 800 fontos veszteséggel együtt új partner után nézhetett. Wisden egyik korábbi, munkanélkülivé vált értékesítőjével indított vállalkozást, és már közvetlenül ők adták el a nyilakat a sportáru-kiskereskedőknek.
Löwynek új dobozt is kellett terveztetnie, mert az eredetin egy királyi címer szerepelt, miután a Wisden & Co volt V. György király hivatalos sportfelszerelés-beszállítója. Az új szimbólumért nem ment messzire, a király címerben egy unikornis is szerepelt, amelynek a szarváról neki a darts hegye jutott eszébe. Az új védjegy az unikornis lett, és egy grafikus mindjárt több tervet is készített hozzá.
Az új névvel Löwy pár évig még egyéni vállalkozóként forgalmazta a nyilakat, majd 1941-ben bejegyeztette cégként a Unicornt. A második világháború után a legerősebb szereplő lett a piacon, és 1945-től már műanyag nyilakat is forgalmaztak, ami jelezte, hogy Löwyék mindig készen álltak az újításokra. A következő évtizedekben – az alapító 1969-es halála után is – mindig előállt a cég valamivel, például volfrámötvözetes, karcsúbb kialakítású nyilakkal, amelyekkel még pontosabban, egy másik, már a táblában lévő nyílhoz még közelebb lehetett dobni. A cég idővel aztán maga köré gyűjtötte a legjobb játékosokat, olyan világbajnokok szerződtek le velük, mint Gary Anderson vagy Michael Smith, sokáig a PDC által szervezett, tévés tornákon csak Unicorn táblákba dobáltak a versenyzők.
A Unicorn még most is Lowy család birtokában van, jelenleg az alapító két unokája, Edward és Richard Lowy vezeti.
