Egy diáklány halála miatt évtizedek óta rengeteg a felállványozott épület New Yorkban, és ez elég nagy gond
New York szívében, Manhattanben szinte lehetetlen úgy kilépni az utcára, hogy ne látnánk felállványozott épületeket – legalábbis rengetegen már jó ideje ezt állítják az Egyesült Államok legnagyobb metropoliszában. A 2025-ben megválasztott New York-i polgármester, Zohran Mamdani is beemelte ezt a témát a kampányába, és azzal vádolta elődjét, hogy nem tett eleget az állványprobléma felszámolásáért. De miért kéne egyáltalán fellépni az építkezések, felújítások egyik alapvető kelléke ellen?
Hosszú évekre fednek el homlokzatokat, járdákat szűkítenek be, növényektől veszik el a fényt, ablakok kilátását blokkolják – vagy éppen válnak a kilátás meghatározó elemévé évekig az ott lakóknak. Egyszerűen megszállták a várost az állványzatok.
A téma a New York-iakat régóta foglalkoztatja, de szélesebb körben csak 2020-ban vált ismertté a probléma, amikor az HBO sorozata, a John Wilson tanácsai (How to with John Wilson, 2020) első évadában egy epizódot szentelt a jelenségnek. „Olyan gyakoriak, mint egy tűzcsap vagy egy dudáló autó” – mondja Wilson a sorozatban, aki szerint akármerre nézünk New York utcáin, állványokat látunk. Mindez nem pusztán a város hírnevéből fakadóan ilyen látványos, hanem azért is, mert az egész Egyesült Államokban New Yorkban vannak a legmagasabb épületek, és itt az egyik legöregebb az épületállomány. A felállványozás problémája viszont évtizedekkel ezelőtt kezdődött.
A tragédia, ami mindent megváltoztatott
A 18 éves Grace Gold, a Barnard College elsőéves hallgatója 1979-ben egy este sétálni indult Manhattanben – ekkor történt meg a tragédia, ami megváltoztatta New York utcaképét. A diáklányt az utcán sétálva fejen találta egy hetedik emeletről lezuhanó betondarab. Perceken belül meghalt. Az eset után többen úgy nyilatkoztak, hogy már korábban is hullott le törmelék arról az épületről, a vakolat- és betondarabok gyakran az alsó szomszédok erkélyén kötöttek ki.
Az ügy arra késztette New York döntéshozóit, hogy szigorítsanak az építkezéseket és az épületeket érintő biztonsági szabályokon, ami az állványzatok használatát is érintette. Az állványok azonban elsősorban a munkásoknak kellenek, a gyalogosok védelméhez védőtetőkre van szükség, amik a járdák felett húzódva védik meg a járókelőket az esetlegesen lehulló tárgyaktól, törmeléktől – így előírták ezek használatát. Bevezették egyúttal azt is, hogy a városban minden, hatemeletesnél magasabb épület állapotát ötévenként vizsgálatnak kell alávetni. A múlt századbeli épületekben nem szűkölködő New Yorkban viszont rengeteg épület állapota minősült felújítandónak. Ilyen esetben az új szabályok értelmében járdát fedő állványzatot kell építeni, amíg az épület tulajdonosai megteszik a szükséges lépéseket.
A felújítások igen nagy költséggel járhatnak, ezért sok tulajdonos nem a tényleges felújítást választotta. Egyre többen kezdtek úgy eleget tenni a kötelezettségeiknek, hogy voltaképp színleltek egy felújítást. Felállíttatták az állványt a járda fölé, magát a felújítást pedig elsunnyogták. Ezzel a kiskapuval sokan jól jártak: örülhetett a városvezetés, hiszen biztonságosabbá váltak az utcák; az állványzatok felhúzásában és bérbeadásában utazó cégek több bevételhez juthattak; az épülettulajdonosok pedig kipipálták a teendőiket, és még az állványzatok évekig tartó bérlésével is jóval kevesebb pénzből kijöttek, mint ha ténylegesen felújítottak volna egy házat.
Több mint 45 évvel Grace Gold tragédiája után a New York-iak már sokkal inkább a nyakra-főre felállított – és otthagyott – állványzatok miatt vakarják a fejüket. Mivel ezeket eredetileg ideiglenesnek szánták, az építők nem is nagyon törődnek azzal, hogy hogyan mutat egy állványzat, vagy miként illeszkedik az érintett épület homlokzatához, az utcaképhez.
Megszokás, beletörődés
„Elég könnyű hozzászokni olyasmihez, ami nem tetszik. Mert ha sohasem ismered be, hogy elégedetlen vagy valamivel, akkor nem is kell változtatnod rajta”
– mondja John Wilson a sorozatban, mielőtt egy olyan épülethez sétál, amiről több mint húsz éve nem szedték le az állványzatot. Az Edgecombe Avenue 409. vörös téglaépülete 1917-ben épült, és élettartamának csaknem egyötödét állványok mögött töltötte. A legfrissebb Google-utcakép 2022-ben, két évvel Wilson sorozata után készült, ezen is ugyanaz a zöld takarás fedezhető fel a több mint százéves házon. De az erre a célra létrehozott városi nyilvántartás szerint jelenleg is van itt állvány:
A probléma még a 2025-ös polgármester-választási kampányban is előkerült. Bár a korábbi polgármester, Eric Adams korábban már elfogadott egy olyan rendelkezést, amivel az épületek tulajdonosai gyorsabb felújításokra és az állványzatok hamarabbi eltávolítására kötelezhetők, az új városvezető, Mamdani szerint ez nem volt elég, mivel Adams alatt kevesebb mint négyszázzal csökkent az állványzatok száma.
A problémát az adatok fényében könnyű belátni: jelenleg közel 8500 különálló állványzat van felállítva New York utcáin. Ez a nagyjából 8,5 millió lakosú metropolisz esetében ezeremberenként egy állványzat – bár nem mindegy az sem, hogy milyen hosszú egy ilyen építmény, és mennyi ideig foglalja a helyet. Az ideiglenesnek szánt állványzatok átlagos életkora jelenleg több mint három év, amit látszólag semmi nem indokol. A Wall Street Journal a problémáról írt 2024-es cikkében egy olyan épületet említ, aminek a homlokzatát 2011 óta nem lehetett rendesen látni egy azóta rajta lévő állványzat miatt. Emellett a városi nyilvántartásból is kiolvasható, hogy több mint 1100 olyan állványzat van New Yorkban, ami már több mint három éve áll, és az öt évnél idősebbekből is csaknem 400 akad. Az összes állványzat együttes hossza pedig meghaladja a 600 kilométert.
A választási kampányában Zohran Mamdani azzal a tervvel állt elő, hogy megszabadulna a három évnél régebbi állványzatoktól. Eric Adams 2023 és 2025 között a nagyjából 9000 állványzatból kevesebb mint 400-at tudott lefaragni, utódja jelentősen meg szeretné gyorsítani a folyamatot. Mamdani forrásokat biztosítana a felújításokra, az ötévente esedékes ellenőrzések intervallumát pedig tíz évre növelné. „A New York-iak egy dologban egyetértenek: el kell tüntetni az állványzatokat” – mondta Keith Powers városi tanácsos Mamdani októberi sajtótájékoztatóján a tervek bemutatása után.
(Források: New York Times, Wall Street Journal, Bloomberg, How To With John Wilson, Construction News, The Architect's Newspaper)
