„Ez Anglia, ez fehér ország” – mondta egy koncertjén Eric Clapton, válaszul egész mozgalom született meg

„Ez Anglia, ez fehér ország, nem akarjuk, hogy itt négerek éljenek. Világossá kell tennünk nekik, hogy nem látjuk őket szívesen.”

Mai szemmel különösen sokkoló lehet, hogy a fenti mondatok nem egy szélsőjobbos demonstráción, hanem egy koncerten hangzottak el, mégpedig nem is akárkién. A kissé ittas Eric Clapton 1976. augusztusi birminghami koncertjén, két szám között kezdett bele egy heves eszmefuttatásba, miszerint Nagy-Britannia veszélyben van, lassan „fekete gyarmattá” válik, ezért minden bevándorlót vissza kellene küldeni oda, ahonnan jöttek.

„Enochnak igaza volt” – mondta Clapton, prófétának nevezve a konzervatív toryk korábbi egészségügyi miniszterét, Enoch Powellt, aki a hatvanas évek végén szintén Birminghamben mondta el hírhedt migrációellenes beszédét. Clapton végül azzal nyomatékosította az elmondottakat, hogy többször is elismételte az akkori szélsőjobbos brit párt, a Nemzeti Front „Tartsuk fehéren Nagy-Britanniát” mottóját.

A legendás gitáros rasszista megnyilvánulása azért is váltott ki heves ellenzést a rajongókból és a szakmabeliekből, mert Clapton zenéje nagyban afroamerikai zenei irányzatokból táplálkozott, sőt, feldolgozta Bob Marley I Shot the Sheriff című számát is.

„Te vagy a rockzene legnagyobb gyarmatosítója. Jó zenész vagy, de hol lennél a blues és az R&B nélkül? Harcolnod kell a rasszista méreg ellen, különben a csatornába süllyedsz a patkányokkal és az összes pénzeszsákkal, akik a csekkfüzetükkel és a műanyag szarokkal kirabolták a rockkultúrát” – olvasható abban a Claptonnak címzett nyílt levélben, amely végül a Rock Against Racism (RAR) nevű mozgalom elindulását is jelentette. Ez az antirasszista, alulról jövő mozgalom a következő hat évben több helyi rendezvényt és országos karnevált is szervezett.

Rockzenével a rasszizmus ellen

A történethez hozzátartozik, hogy nem Clapton volt abban az időben az egyetlen nagy hatású zenész Angliában, aki szélsőséges nézeteivel borzolta a kedélyeket: David Bowie például a Playboy 1976. szeptemberi számában megjelent interjúban csodálatát fejezte ki Adolf Hitler iránt, mondván, Hitler volt az „első rocksztár”. Bowie azt is mondta, „jót tenne egy fasiszta vezető Nagy-Britanniának” és szükség van egy szélsőjobboldali erőre, „ami mindent elsöpör, és aztán rendet rak”. Bowie később egyébként visszakozott ezektől a kijelentéseitől, arra hivatkozva: akkoriban túl sok drogot fogyasztott, és túlságosan belefeledkezett Nietzsche tanulmányozásába.

A helyzetet tovább súlyosbította az akkori társadalmi és politikai kontextus: Clapton szavai nem sokkal azután hangzottak el, hogy tavasszal a Manchesterhez közeli Blackburnben tartott választásokon a Nemzeti Front 40 százalékot szerzett. Egy hónappal korábban egy fehér fiatalokból álló banda Southallban meggyilkolt egy ázsiai tinédzsert. „Egy megvan, még egymillió hátravan” – reagált a gyilkosság hírére a Nemzeti Front akkori elnöke.

A RAR az ominózus birminghami fellépés után pár hónappal, 1976 novemberében szervezte meg az első koncertet egy kis londoni pubba, a következő évben pedig már saját lapot adott ki Temporary Hoarding néven. Az első számban jelent meg a mozgalom manifesztója: „Lázadó zenét akarunk, utcai zenét. Zenét, amely lebontja az emberek egymás iránti félelmét. Válságzenét. Mostani zenét. Zenét, amely tudja, ki az igazi ellenség. Szeressétek a zenét, gyűlöljétek a rasszizmust.”

A kisebb, helyi koncertek után, egyre növekvő támogatással a háta mögött, a RAR-nak 1978-ban már két országos karnevált is sikerült megrendeznie Londonban, karöltve az Anti-Nazi League nevű brit antifasiszta szervezettel és kiállva az Egyesült Királyságban egyre gyakoribb rasszista támadásokkal szemben.

Az év áprilisában összesen közel százezer ember vonult utcára a RAR karneválján: a majdnem tíz kilométeres menet a Trafalgar Square-től London keleti részéig, a Nemzeti Front fellegváráig tartott. A Victoria Parkban felállított színpadon a Clash és a Steel Pulse reggae zenekar is fellépett – az egyik szervező visszaemlékezése szerint az volt a cél, hogy a koncert a feketék és a fehérek egységét szimbolizálja.

Az első karnevált egyébként önkéntesekkel rakták össze, semmi vállalati támogatás nem volt benne. „Körülbelül egy hónapba telt a karnevál megszervezése – valamit akartunk tenni a 1978-as helyi választások előtt, hogy eltüntessük a Nemzeti Frontot az utcákról és a választói névjegyzékekből. Meg akartunk szabadulni tőlük” – mondta Roger Huddle, a RAR egyik társalapítója. A következő héten tartott választásokon a Nemzeti Front egy mandátumot sem szerzett, és fokozatosan a támogatottsága is visszaesett.

Mindeközben azonban az erőszakos atrocitások is folytatódtak: három héttel a karnevál előtt az egyik neonáci szervezet két levélbombát küldött a brit Kommunista Párt és egy szakszervezet székhelyére. Pár nappal később egy tízéves fiú esett áldozatul: Kennith Singh támadói, akik feltehetően szintén radikálisok voltak, nyolc késszúrással végeztek vele Kelet-Londonban. A karnevál utáni héten gyilkoltak meg egy bangladesi származású, 25 éves textilgyári munkást is – pont azon a napon, amikor a Nemzeti Front leszerepelt a helyi választásokon. A rasszista támadásban meghalt Altab Aliról később egy londoni parkot is elneveztek.

Az elsőhöz hasonló tömegeket mozgatott meg a második, szeptemberi karnevál is, ennek zárásaként többek között Elvis Costello zenélt a brixtoni Brockwell Parkban. 1978 végére a RAR már 300 helyi koncertet és öt karnevált szervezett, az 1979-es választások előtti időszakban pedig egy 23 állomásos „Militant Entertainment Tour” nevű országjáró koncertturnét hoztak össze.

Az persze kérdéses, hogy a RAR-nak mekkora szerepe volt ebben, az viszont tény, hogy a 1979-es választáson – amelyen végül a Margaret Thatcher vezette Konzervatív Párt váltotta le az addigi munkáspárti kormányt – a szélsőséges Nemzeti Front már csak a szavazatok 0,6 százalékát szerezte meg.

Clapton egyébként 2018-ban, a róla szóló dokumentumfilm (A Life In 12 Bars) bemutatása körül reflektált korábbi, nagy port kavart megnyilvánulására .„A hetvenes évek elején ilyen hangulat uralkodott. Nem akarom magam mentegetni. Szörnyű dolog volt” – mondta, hozzátéve, hogy nagyon sértő dolgokat tett, de ezt igazából viccesnek találja.

Clapton hírhedt birminghami beszéde annak fényében is érdekes, hogy a legendás zenész a pandémia kezdete óta időről időre meglepő megnyilvánulásokat produkál: pár éve arról beszélt, hogy a YouTube a háttérhatalom globális hipnotizáló gépezete, de kijelentette azt is, hogy nem lép fel olyan helyen, ahol védettségi igazolványt kérnek a nézőktől. Az idén 80 éves Clapton hosszú idő után 2026 májusában Budapesten is koncertezik.

(Források: Guardian, Independent, People, Wikipedia)