„Tudja, tudom, hogy ez valójában nincsen. Tudom akkor is, amikor a számba veszem. A Mátrix hiteti el az agyammal, hogy ez szaftos és ízletes. Kilenc év után, tudja, hogy mire jöttem rá?” – és mielőtt Cypher, az áruló befejezné a mondandóját arról, hogy egészen pontosan miért is akarja elárulni az embereket, és miért szeretné, ha a gépek visszadugnák a szmötyibe, a karaktert játszó Joe Pantoliano beleharap egy falat steakbe.
A Mátrix tele van emlékezetes pillanatokkal: az időt lelassító bullet time, ahogy Neo (Keanu Reeves) elhajol a golyók elől, Neo ébredése és szembenézése a keserű, világégés utáni jövővel, a verekedés Neo és Morpheus között, a vörös ruhás nő, az elhajló kanál, Neo összetapasztott szája, és gyakorlatilag az egész filmet felsorolhatnám itt jelenetről jelenetre. A még durvább, hogy fel is tudnám, de ez a cikk nem arról szól, hogy mennyi mindenre emlékszem a Mátrixból.
Na jó, egy dologra különösen igen. Amikor Joe Pantoliano vacsorázik a Mátrixban Smith ügynökkel, és gyakorlatilag elárulja az emberiséget. Addig a filmben nem nagyon láttuk azt, hogy emberek bármilyen ételt fogyasztanának, egy kivétellel – a világégés utáni trutyit, amit a lázadók valami fura adagolóból kiokádtatnak maguknak, és nyígnak, hogy mindig azt a taknyot kell enni. Mielőtt ez a jelenet jönne, a Wachowski testvérek a szabadságot úgy mutatják be, mint egy szürke, élhetetlen egzisztenciát, ahol mindenkinek rongyos a ruhája, a napfényt nem látják, pláne hogy rendes nyers steaket egyenek egy pohár jó borral.
Jó, a Mátrix lényege, hogy az emberek előtte sem csináltak ilyet, hiszen hús-vér akkumulátorai voltak a robotoknak, de amikor azt látjuk, hogy Cypher ott ül abban a puccos étteremben, bennünk is beindul valamiféle vágyódás. Főleg akkor, amikor Joe Pantoliano fogja, és beleharap abba a falat steakbe, amit a rövid monológja elején szinte a kamerába tart a villájával, majd extázisban megrágja.
Pantoliano jó színész, bizonyította ezt többek között a Mementóban, a Maffiózókban, vagy a Wachowskik előző filmjében, a szuper Fülledtségben. De hogy mennyire jó, azt a Mátrix vacsorajelenete tudja a legjobban kommunikálni. A színész ugyanis később elmondta az Inverse-nek, hogy amúgy sem nagyon bírta a marhahúst, de a nyersebb steaktől egyenesen rosszul lett.
Úgyhogy ezt a jelenetet úgy vették fel, hogy mindig volt a közelben egy tál, amibe kiköphette rágás után azt a „szaftos és ízletes” húst. A messzebbről felvett jelenetekben pedig shiitake gombával helyettesítették a steaket, azt nyugodtan meg tudta enni.
Pantoliano amúgy azt mondta a lapnak, hogy sosem értette igazán, hogy miért tetszik annyira az embereknek a jelenet, de Keanu Reeves imádta, és harcolt is érte, amikor a stúdió ki akarta vágatni. A színész azt is elmondta, hogy Reeves és a Morpheust alakító Laurence Fishburne is nézték élőben a jelenet forgatását.
Cypher egyébként ebben a jelenetben arra jön rá kilenc év után, hogy „a tudatlanság áldás”, Pantolianónak pedig van egy sanda gyanúja, hogy egy kicsit róla is szólt ez a jelenet, mert akkoriban ő is áldott tudatlanságban élt. Az pedig külön vicces, hogy az emberiség árulója – akinek a vezetékneve is kiderül: Reagan – azt kéri a mesterséges intelligenciától, hogy ha visszadugják a Mátrixba, akkor legyen belőle valami híresség, mondjuk színész.
