2025. február 22. – 09:22
„Soha senki nem fogja megtudni, milyen érzés volt elpusztítani azokat a csecsemőket. De ha nem teszem meg, az anyát és a gyermekét is kegyetlenül meggyilkolták volna.”
Perl Gizellát 37 éves korában, 1944 áprilisában deportálták családjával együtt az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. A képzett orvost a rettegett náci doktor, Josef Mengele azonnal maga mellé rendelte a tábor kórházába, ahol nőgyógyászként minden állapotos rabot jelentenie kellett neki. Amikor Perl rájött, hogy a várandós zsidó nőkre szörnyű emberkísérletek vagy kivégzés vár, a túlélésük egyetlen esélyét abban látta, ha titokban megszakítja a terhességüket. A csendben, éjszakánként elvégzett abortuszokkal, és az idő előtt világra hozott csecsemők elpusztításával több száz nő életét mentette meg.
Perl Gizella túlélte a holokausztot, New Yorkba emigrált, ahol a meddőségi kezelések specialistája lett, és a nőgyógyász praxisa alatt közel 3000 csecsemőt segített a világra. 1948-ban megjelent Orvos voltam Auschwitzban című, angol nyelven közzétett emlékirata a világ első női holokauszt-memoárja, ami sokat tett a náci politika és gyakorlat nemi alapú működésének megértéséért. Perl ellentmondásos életmentő tevékenysége azonban még évtizedek múlva is etikai vitákat generál.
Minden körülmények között igaz zsidó marad
Perl 1907-ben született a mai Romániában található, de akkor még Magyarországhoz tartozó Máramarosszigeten, ami a későbbi Nobel-békedíjas Elie Wiesel szülőhelye is. A jómódú család életében központi szerepe volt a zsidó identitásnak, a hét gyerek naponta több órát tanulmányozta a Tórát. Az üzletember apa házvezetőnőt és nevelőnőt is alkalmazott, a Perl gyerekek végül egy kivétellel mindannyian orvosi vagy más doktori címet szereztek.
A legidősebb lány, Gizella 16 évesen tette le az érettségit, és már ekkor több nyelven beszélt: magyarul, románul, németül, franciául és jiddisül. Apja kezdetben nem nézte jó szemmel, hogy a lánya orvosi pályára készült, mert attól tartott, emiatt elszakad majd a hitétől. Gizella ekkor egy imakönyv fölött megesküdött neki, hogy minden körülmények között igaz zsidó marad. Amikor évekkel később már praktizált, vett apjának egy új imakönyvet, aki aztán egészen az auschwitzi gázkamráig magánál tartotta azt.
Nőgyógyászati tanulmányait a berlini orvosi egyetemen végezte, de a nemzetiszocialista párt 1933-as hatalomra kerülése után visszatért Magyarországra. Sebész férje mellett kezdett dolgozni orvosként, és két gyerekük is született. 1944 márciusában a németek Magyarországot is megszállták, ekkor Gizellát és a család nagy részét először a máramarosszigeti gettóba terelték, majd bevagonírozták és Auschwitzba deportálták. Amint kiléptek a marhavagonokból, az őrök menetrendszerűen szortírozni kezdték őket. A rámpa végén a tábor főorvosa, Josef Mengele állt, aki a válogatás közben jól képzett orvosokat is keresett a kórházába.
Perl Gizella az öt orvos egyike lett, akik négy ápoló mellett az auschwitzi tábor kórházát működtették. A máramarosi deportáláskor még azt mondták neki, hogy ahová szállítják, ott is gyakorolhatja a hivatását, ezért vigye magával az orvosi eszközeit, de a táborban egy német orvos elvette a táskáját. Azt mondta, ha nőgyógyász lesz, nem lesz szüksége itt ilyesmire.
A rémület lázadássá változott
Miután lenyírták a haját és a karjára tetoválták a rabszámát, munkába állt a kórházban, ahol a legszükségesebb dolgok, fertőtlenítőszerek, tiszta törlőkendők és folyóvíz nélkül kellett ellátnia gyulladt fogakat és vérző sérüléseket. Orvostársaival a korlátozott lehetőségeiken túl is próbáltak a beteg rabokért mindent megtenni: előfordult, hogy fertőző betegek vérmintáját cserélték a saját vérükre, a fertőző rabokat ugyanis azonnal kivégezték. Azokon a napokon, amikor az SS a gyengélkedő betegeket a gázkamrákba vezényelte, ezt megelőzve többeket visszaküldött közülük a barakkjába. Egy auschwitzi túlélő később azt mondta, Perl orvosi tudása és merészsége nélkül sok más női rabhoz hasonlóan valószínűleg nem maradt volna életben.
Mengele közben Perlt a szakterületének megfelelő feladattal is megbízta: utasította, hogy vizsgáljon meg és személyesen neki jelentsen minden terhes nőt. A jól fésült főorvos megígérte, hogy a nők egy különleges táborba kerülnek, ahol extra adag kenyér és tej jár nekik. Perl számára viszont hamar világos lett, hogy a várandós nőkre nem különleges bánásmód, hanem horrorisztikus kísérletek várnak. Aztán szemtanúja volt, amint terhes nők egy csoportját SS katonák súlyosan bántalmazták és a krematóriumba dobták – ezután döntött a tervéről.
„A rémületem fokozatosan lázadássá változott, és ez a lázadás kihúzott a letargiából is, és új életerőt adott. Rajtam múlott, hogy megmentem-e a várandós anyák életét, és ha másképp nem tudom, hát a meg nem született gyerekeik életének elpusztításával”
– emlékezett vissza később Perl Gizella, aki innentől a küldetésének tekintette a nők mentését, amivel szerinte nemcsak az életben maradásukra adott esélyt, de arra is, hogy egy napon újra gyereket szülhessenek.
Az abortuszokat éjszaka végezte, egy részüket a kórházban, ahol az egyik ápolónő lánya tartotta a gyertyát a művelethez. Máskor a barakkjából kiosonva járta végig a tábort, és sötét sarkokban, a piszkos padlón végezte el a magzatelhajtást. Eszközök híján a puszta kezével – ahogyan aztán a csecsemőkkel is végzett.
Nappal továbbra is Mengele mellett segédkezett. Orvosként ő vezette le a szülést az első auschwitzi ikerpár anyjánál is, miközben tudatában volt, hogy ikerkísérletekre szánják őket. Később azt mesélte, orvostársaival folyamatosan rettegtek Mengelétől, aki gyakran verte és a csizmájával rugdosta, és bármikor a krematóriumba küldhette őket. Nem volt kérdés, hogy ha kiderülnek az éjszakai abortuszok, milyen büntetés várt volna rá.
Egész Auschwitz és Bergen-Belsen az ő betege volt
Az oroszok 1945 januárjában értek Auschwitz közelébe, ekkor a németek sietve kiürítették a tábort. Perl Gizella először egy Hamburg melletti táborba, onnan pedig Bergen-Belsenbe került. Miután a britek felszabadították a tábort, a családja keresésére indult. Kiderült, hogy a férjét nem sokkal a felszabadítás előtt verték agyon a nácik, a tizenéves fia és a szülei pedig a gázkamrákban vesztek oda. Az addig mindenre elszánt nő ekkor teljesen összetört, és megpróbálta megmérgezni magát. Túlélte, majd hosszabb ideig egy franciaországi kolostorban lábadozott.
Miután felépült, a világ különböző pontjain tartott előadásokat a haláltáborokban látottakról, és pénzt gyűjtött a túlélőknek. Egy ilyen alkalommal találkozott a korábbi first ladyvel, Eleanor Roosevelttel is, aki, miután meghallgatta Perl történetét, meghívta ebédre, és bíztatta, hogy folytassa az orvosi hivatását.
1947 márciusában érkezett meg New Yorkba ideiglenes vízummal. A New York-i Mount Sinai kórházban helyezkedett el nőgyógyászként, ő volt a szülészeti osztály egyetlen női orvosa. Később megnyitotta saját nőgyógyászati rendelőjét a Park Avenue-n, ahol meddőséggel küzdő nőkön segített, akik közül sokan szintén holokauszt-túlélők voltak. „Én voltam a legszegényebb orvos a Park Avenue-n, de nekem volt a legnagyobb korábbi praxisom: egész Auschwitz és Bergen-Belsen az én betegem volt” – nyilatkozta a kezdetekről.
Nem teljesíthette a „ne árts” elvét
Perl a nácik elszámoltatásában is szerette volna kivenni a részét, ezért önként jelentkezett tanúnak egy Josef Mengele elleni perhez, akit a 20. század legperverzebb tömeggyilkosának nevezett. A tárgyalásra végül nem került sor, mivel a német orvosnak sikerült elmenekülnie Dél-Amerikába, ahol aztán az 1979-es haláláig bujkált. Az amerikai bevándorlási hivatal Perl Gizellát az Államokba érkezésekor az emberi jogok megsértésének gyanújával hallgatta ki, és azzal vádolták, hogy asszisztált a náci orvosoknak. A nőt a túlélők igazolták és felmentették a vádak alól.
A titkos tábori tevékenysége megítélését így is viták övezik. A BBC néhány éve Az auschwitzi orvos, aki nem teljesíthette a „ne árts” elvét című hosszú cikkében Perl tettének etikai vetületeit elemezve arról írt: az orvosi etika szerint ha egy terhes nő élete veszélyben van, az orvosnak az anya élete megmentését kell előnyben részesítenie a gyerekével szemben. A veszélyt ezúttal ugyan nem egy egészségügyi rendellenesség okozta, hanem maga a népirtás, a tábor orvosai Auschwitzban is ezt a tételt alkalmazták. De Perl tettének rabbinikus előzményei is vannak. Bár az abortuszt a zsidó törvények helytelenítik, az anya életének megmentése ezek szerint is elsőbbséget élvez a magzattal szemben. A cikk szerzője úgy fogalmaz, Mengele a tudomány tanult emberének, a „faj” egészségéért hősiesen küzdő orvosnak tekintette magát, de valójában Perl volt az, aki igazi odaadást tanúsított a szakmája iránt:
bár nem tudta követni a „ne árts” hippokratészi esküjét, mindent megtett azért, hogy az ártalmakat csökkentse.
Perl Gizella élete végén a lányával, aki egy családnál elejtőzve élte túl a holokausztot, az izraeli Herzlia városába költözött. Amikor a New York Times néhány év múlva az akkor 72 éves nőhöz ellátogatott, ő még aktív orvosként azt mondta: minden alkalommal, amikor belép egy szülőszobába, először megáll imádkozni, és azt mondja, „Istenem, tartozol nekem egy élettel, egy élő babával”.
Perl Gizella 81 évesen, 1988 decemberében halt meg Izraelben.
(BBC, New York Times, Wiki)
