2025. január 15. – 05:00
A történelem tele van hátrahagyott emberekkel. Elég csak a széthulló Magyarországon a rendet védő zsidó katonákra, a tragikus sorsú, elképesztően tehetséges, szintén zsidó származású Vermes József műépítészre vagy az amerikai csodagyerekre, William James Sidisre gondolni – de a névsort még hosszasan lehetne folytatni. Amikor egy-egy rég élt emberről olvasunk, akkor gyakran találkozhatunk azzal a lezárással, hogy mindezek mellett vagy ellenére relatíve fiatalon, szegénységben halt meg.
Ez egy kis spoiler volt, mert a mai alanyunk is ilyen: Haym Salomon, aki nélkül nagyon valószínű, hogy vagy sikertelen lett volna az amerikai függetlenségi háború, vagy legalábbis nem úgy alakult volna, ahogy.
Salomon 1740 körül született egy szegény zsidó családba, a mai Lengyelország területén található Lesznóban. Lengyelország akkoriban nem volt kifejezetten stabil, négy irányból kavartak a közép- és kelet-európai nagyhatalmak, így sokan elhagyták az országot, , köztük Salomonék is. Azt, hogy pontosan mikor, nem tudni, de annyi biztos, hogy elkalandoztak Nyugat-Európáig, és Haym útközben több nyelvet is összeszedett, és szerteágazó kereskedelmi, gazdasági ismeretekre tett szert.
Így érkezett meg valamikor az 1770-es évek elején New Yorkba. Ez sem egyértelmű, hogy mikor, és mivel viszonylag kevés feljegyzés maradt az életéről, a történészek kénytelen voltak máshogy megközelíteni az életrajzát. És hogy lehetne jobban feltérképezni egy üzletember karrierjét, mint a hirdetésein keresztül? Az első feljegyzés arról, hogy Salomon New Yorkban van, 1776-ból származik, és aszerint Salomon, a szeszfőző egy francia úriember tolmácsaként dolgozott. A szeszfőzőség nem olyan meglepő, mint elsőre tűnhet, ugyanis Leszno akkoriban híres volt a lepárlóiról.
A tolmácskodás nem tartott sokáig, ugyanis még 1776-ban úrrá lett rajta a hazafiasság, és a Kontinentális Hadsereg New York közelében állomásozó egységei mellé szegődött mint tábori kereskedő, kantinos. Azonban a britek még szeptemberben elfoglalták New Yorkot, és nem sokkal később James Robertson tábornok kémkedéssel vádolta meg Salomont, ami miatt letartóztatták, és a hírhedt Provost börtönbe került. Azt azonban egy német származású zsoldos vezette, aki hamar felismerte, hogy milyen értékes egy fogoly, aki beszéli a nagyobb európai nyelveket, ezért inkább szabadon engedte és szolgálatába vette, hogy tolmácsként és beszerzőként dolgozzon neki.
Így elnyert szabadsága alatt feleségül vette az akkor 15 éves Rachel Frankst, első fiuk, Ezekiel, 1778-ban született meg. Emellett azonban a saját – virágzó – üzletén is dolgozhatott, ugyanis 1777 decembere és 1778 augusztusa között legalább 22 hirdetést adott fel New Yorkban. Foglalkozott szállítmányozással, kis- és nagykereskedelemmel, és főleg a kihajózó kapitányokat célozta reklámaival. Eközben – hiába szolgálta hivatalosan a briteket segítő német zsoldosokat – segített amerikai és francia rabok megszöktetésében, sőt a németeket is próbálta a britek ellen fordítani.
Emiatt 1778-ban újra letartóztatták volna, de családját és vagyonát hátrahagyva, a brit őrjáratokat kicselezve átszökött Philadelphiába. Azonnal bejelentkezett a forradalmároknál, hogy felajánlja szolgálatait, valamint hogy segítsenek kimenekíteni a brit területekről a családját és egy fogságba esett francia barátját. Kérése leginkább süket fülekre talált, de Salomon nem adta fel. Mivel az 1780-as években pénz leginkább hitel formájában érkezett Philadelphiába, külföldi valutában, szükség volt valakire, aki ért a devizapiachoz. Salomon pont egy ilyen ember volt, így 1781-re már ismét egy jól jövedelmező vállalkozást vezetett, és a köztes években a családját is sikerült valahogy átszöktetnie a forradalmárok térfelére, sőt, évről évre gyarapította is.
A hirdetések alapján a vállalkozás nem simán az ölébe hullott. Az első reklámokban csak szerényen annyit írt, hogy néhány francia és amszterdami bankjegyet árul, és – mivel nem volt még irodája – egy kávéházból üzletelt. 1781 júliusára már az amerikai pénzügyi igazgatás egyik brókere volt, és saját irodát is szerzett magának. Nyelvtudása miatt közvetítő volt a francia konzul és a forradalmi vezetés között, majd amikor a franciák beszálltak a háborúba, Salomon kezelte a francia katonák fizetését.
1781 és 1784 között a saját vagyonából is rengeteget, 650 ezer dollárnyi (ma nagyjából 14,5 millió dollárnak megfelelő) hitelt adott az államnak, hogy az a háború közben is valamennyire stabil lábakon álljon, de a legjelentősebb hozzájárulása valószínűleg 1781 augusztusában, Yorktown ostroma előtt történt.
A virginiai várost körbevették a britek, és csak egyvalami segíthetett rajtuk: George Washington nem messze táborozó serege. Azonban Washington ekkorra már minden pénzét elköltötte, ahogy a szövetségi kongresszus is. Pénz, paripa, fegyver, élelem és egyenruha nélkül senki nem szeret harcolni, így Washington emberei már lázadásról pusmogtak egymás közt.
Washington írt Robert Morrisnak, aki gyakorlatilag a pénzügyminiszteri feladatokat látta el, hogy adjon már 20 ezer dollárt, hogy elindulhassanak Yorktown felé, de Morris nem tehetett mást, levelében csak széttárta a kezét.
„Hívassa Haym Salomont!”
Salomon intézett egy gyors hitelt, Washingtonék csatáztak egyet Yorktownnál, és az amerikai függetlenségi háború gyakorlatilag eldőlt.
Az újszülött Egyesült Államok szinte üres kincstárral és rengeteg hitellel indult, úgyhogy a kezdeti időszakban egyik pénzügyi válságból a másikig menekült. Salomon több ilyen helyzet megoldásában is kulcsszerepet vállalt, ennek hála ügyféllistája egyre hosszabbá és impozánsabbá vált. Azonban jóhiszeműségét sokan megpróbálták kihasználni, többször is megpróbálták átverni. Természetesen a pénzzel foglalkozó zsidók az ígéret földjén is megkapták a szokásos antiszemita támadásokat, így a háború után sem voltak könnyű évei. Viszont mindig is visszavágyott New Yorkba, és Morris közbenjárásával még engedélyt is kapott, hogy aukciósházat nyisson.
A cikk felütéséből azonban már látható volt, hogy a történetnek nem lett boldog vége: hiába a sikeres karrier, a fogadott országa iránti, sokszorosan bizonyított hazafiasság és az egyenes gerinc, 1785-ben, 45 évesen Haym Salomon szinte földönfutóként halt meg, még Philadelphiában. Mivel vagyona nagy része kintlévőségekben volt, hiába becsülik a teljes hagyatékát 353 ezer dollárra (ez ma nagyjából 11,8 millió dollár lenne), valós eszközökben csak 44,7 ezer dollárja volt, viszont ő maga is tartozott 45,3 ezer dollárral. Tehát a tehetséges poliglott, a forradalom egyik fontos támogatója 560 dollár (ma 18,8 ezer dollár) tartozással halt meg.
Hitelezői egy része beszállt a hagyatéka elrendezésébe, így kifizették a kintlévőségeit. Ezek után azonban nem sok minden maradt: Rachel Franks már csak a házuk bútorait örökölte meg, mást nem. Még fejfára sem futotta, így Salomont egy jelöletlen sírban temették el egy philadelphiai zsidó temetőben. Morris is hasonlóan járt: hiába volt egy időben az Egyesült Államok egyik leggazdagabb embere, 1799 és 1801 között adósok börtönében volt, 1806-ban pedig elfeledve, szegényen halt meg.
