2024. december 4. – 05:00
frissítve
Ne lepődjön meg, ha december 4-én találkozik azzal az évfordulóval, hogy ezen a napon nyerte meg Albert Flórián az Aranylabdát 1967-ben. A legenda klubja, a Ferencváros hivatalos honlapján két évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg az 55. évfordulóra időzítve egy hír, az 50. évfordulót 2017-ben a Nemzeti Sport szintén december 4-én ünnepelte, a 24.hu is erre jutott, a magyar Wikipédia is úgy közli, hogy a Ferencváros centere ekkor nyert. Csakhogy ez nem igaz.
Hogy még kuszább legyen a kép, 2007-ből találtunk olyan írásokat, amik a 40. évfordulón december 11-én elevenítették fel a Hercegszántóról indult Albert megkoronázását, egyúttal életútját, ha már akkor rendeztek neki egy kis ünnepséget.
Az, hogy ezek a dátumok elterjedhettek, már csak azért is érdekes, mert annak a sztorinak a hitelességét, hogy Albert december 24-én, az MTI ügyeletes szerkesztőjétől, Boskovics Jenőtől értesült a nagyszerű hírről, eddig senki sem vitatta, pláne, mert maga az érintett mesélte el. Albert úgy emlékezett vissza, hogy a felesége, Bársony Irén vette fel a telefont, és a vonal túlsó végén lévő Boskovics azt kérdezte tőle, hogy Európa legjobb focistájának a feleségével beszél-e. A színésznő alig kapott levegőt, nyomban átadta a kagylót Albertnek, ő is hitetlenkedett – elvégre Puskás az 1960-as BEK-döntőben elért négy gólja ellenére sem tudta megnyerni ezt a szavazást –, de az újságíró felsorolta a szavazókat és a végeredményt, így a csatár végül elfogadta, hogy valóban kap egy nem várt ajándékot a fa alá.
Az, hogy a különböző dátumokat ki dobta be, milyen szándékkal, vagy félreértés történt-e, rejtély, de amint látható, egyre szélesebb körben terjedt el a valótlan verzió.
Tény, hogy maga a szavazást lebonyolító France Football december 26-án hirdette ki a győztest, mert abban az évben éppen akkor jelent meg a magazin havi száma. (Ezt egyébként a vonatkozó angol nyelvű Wikipedia-oldal is jól írja, szemben a magyarral). Egy évvel korábban, vagyis 1966-ban december 27-én hirdettek győztest, egy évvel később pedig december 24-én lett eredménye a szavazásnak. (Akkoriban még naptári évet vettek alapul, 2022 óta már az adott futballszezont nézik.)
A szavazásban 24 ország vett részt, minden nemzetből egy újságíró szavazott, és három nevet kellett megjelölnie. Összesen 34 játékos kapott szavazatot, Albert kimagaslott a mezőnyből. A 28 pontos különbségről sokatmondó, hogy egy évvel korábban mindössze egy pont döntött. Így alakult az élcsoport, aminél Farkas János helyezése is figyelemre méltó:
- Albert Flórián (Ferencváros) 68 pont,
- Bobby Charlton (Manchester United) 40,
- Jimmy Johnstone (Celtic Glasgow) 39,
- Franz Beckenbauer (Bayern München) 37,
- Eusébio (Benfica) 26,
- Tommy Gemmel (Celtic Glasgow) 21,
- Gerd Müller (Bayern München) 19,
- George Best (Manchester United) 18,
- Igor Csiszlenko (Dinamo Moszkva) 10,
- Farkas János (Vasas), Sandro Mazzola (Internazionale), Pirri (Real Madrid) 8–8 pont.
Albert sikerének értékét növelte, hogy az előző évben győztes Charlton lett a második, az 1966-ban második Eusebio az ötödik helyre szorult. 1967-ben a Celtic tizenegy saját nevelésű játékossal megnyerte a BEK-et, de az inkább egy harcos csapat volt, hiányoztak belőle a klasszikus művészek, míg Albert kifogástalan technikai érzékkel rendelkezett.
Mivel 1967-ben a magyar válogatott öt győzelem mellett egyszer kikapott, és Albert ezeken csak egyszer volt eredményes, nyilvánvalóan nem a címeres mezben elért teljesítménye alapján került az első helyre. Albert a magyar bajnokságban kiemelkedően játszott, 27 meccsen 28-szor volt eredményes. Az NB I. akkor lényegesen magasabb polcon volt, mint a hetvenes években vagy később, a France Football hetente beszámolt arról, mi történt egy-egy fordulóban.
A francia szaklap címlapján természetesen ott volt a magyar klasszis, egy képet is mellékeltek róla. A vezércikkben, aminek az Intelligencia, elegancia, előkelőség címet adta maga a főszerkesztő, nem fukarkodott a jelzőkkel, úgy dicsérte Albert kivételes képességeit. A fotó már csak azért is példaértékű, mert a magyar sajtóban elfelejtették képpel együtt méltatni a magyar futball egyik, míg a játékos legnagyobb egyéni sikerét. Mindez már előrejelzi, mennyire disszonánsan álltak ehhez a sikerhez itthon. Maga az átadás még kacifántosabb volt, de még ne is szaladjunk ennyire előre.
Maga a hír, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a magyar futball nagy nemzetközi elismerése is volt, a korabeli Népsport december 28-i (26-án még nem dolgozott a nyomda és a szerkesztőség) címlapjának az aljára került, mert felül a III. téli úttörő olimpia foglalta el a helyet, és hogy a Liverpool a Fradi elleni meccs időpontját január elejére szeretné.
Albert így nyilatkozott: „Nem találok szavakat, olyan nagy az örömöm. A tavalyi ötödik hely után nem is gondolhattam arra, hogy ebben a nagy mezőnyben első leszek, méghozzá 28 pont előnnyel. Pályafutásom eddigi legeredményesebb éve volt az idei, és nem is tudom, hogy sikerülhet-e ezt túlszárnyalni. Az év elején feleségemmel Brazíliában jártunk a Flamengo vendégeiként. Két mérkőzésen is jól játszottam, azt hiszem, sikeres volt a vendégszereplésem. Idehaza kapitánya lettem a Ferencvárosnak és a válogatottnak is, megnyertük a bajnokságot. Magyarország az Európa-bajnokság legjobb nyolc csapata közé került. Egyik legnagyobb vágyam is teljesült: az év végén feleségemnek fiúgyermeke született.”
A Népszabadság pár sorban emlékezett meg Albert eredményéről, de még címbe sem tette az elismerést a sportoldalon. A Magyar Nemzet sportrovatának első híre a B válogatott újabb két győzelme volt, aztán Európa legjobb labdarúgója: Albert Flórián címmel adta hírül a szavazás végeredményét. A Népszava legalább kitette a címlapjára.
Mivel akkoriban nem volt gála, mint manapság, ezért nagy presztízsű meccsek előtt adták át a díjat. Nagyszerű alkalom lett volna, ha a szovjetek elleni Eb-selejtező előtt kerítenek erre sort 1968 májusában, de azt nem engedte a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetése. Albert ráadásul sérült volt, ezért azt találták ki, hogy a meccs estéjén a Gundel étteremben lesz a ceremónia. A képek és az interjú el is készült, de azt eszébe sem jutott lefordítani bárkinek.
Albert 1959-ben, 17 évesen mutatkozott be a felnőtt válogatottban, 1973-ban hagyta abba, eközben 75 válogatott meccsen szerepelt. Pályafutásának egyik legjobb éve az 1967-es volt, de már 1962-ben is járt világbajnokságon és lett ott társgólkirály. A magyar csapat akkor egy balszerencsés meccsen veszített a csehszlovákokkal szemben, ekkor nem adták meg Tichy Lajos szabadrúgásgólját. 1966-ban is a negyeddöntős csapat oszlopa volt Albert, akit 2004-ben a nemzet sportolójának választottak. 2011. október 31-én halt meg 70 éves korában.
