2024. október 28. – 05:04
Bizonyára mindenkiben felmerül olykor az a kérdés, hogyan jött rá az ember arra, hogy egyes ételeket meg kell sütni és/vagy főzni, mielőtt felszolgálják a törzs többi tagjának vacsorára. Hogyan merült fel például az a gondolat, hogy ha forró olajban kisütjük a lisztben és tojásban megforgatott húst, akkor abból kitűnő főfogás készülhet ebédre? Szintén izgathatja az emberek fantáziáját az a kérdés, hogyan fedezték fel a pattogatott kukoricát, amit nagy szeretettel habzsolunk kényelmetlen székekbe süppedve a mozivászon előtt – még az olyan groteszk és véres filmek nézése közben is, mint például A szer.
A kőből készült szerszámokkal és egyéb használati tárgyakkal ellentétben ételmaradékból igen kevés maradt ránk elődeink konyhájából, így a régészeknek igen nehéz feladatuk van, ha őseink étkezési szokásainak kutatásáról van szó.
Vannak azonban olyan növényi részek, amik apró ásványi darabkákat, azaz fitolitokat tartalmaznak, mivel ezek szervetlenek, nem bomlanak le. Ilyen például a kukorica magjának héja is, ami beragad a fogaink közé, és képesek vagyunk addig piszkálgatni a nyelvünkkel, amíg görcsbe nem áll az állkapcsunk. A pattogatott kukorica készítéséhez hő kell, és ahogy néha mi sem, úgy az őseink sem tudták elsőre belőni az ideális hőfokot a popcorn készítéséhez. Így feltehetően az első próbálkozásokkor a kukoricaszemek meglehetősen megpörkölődtek. A régészek Peruban bukkantak rá égett, fitolitot tartalmazó kukoricamagokra, amik a tudósok szerint 6700 évesek lehetnek.
Elképzelhető, hogy csupán a véletlenen múlt, hogy az ősember évezredekkel ezelőtt felfedezte a popcornkészítés titkát. Valószínűleg néhány kukoricaszem beesett a tűzbe, és az ott összegyűltek meglepődve tapasztalták, hogy egy könnyebben fogyasztható és tápláló rágcsálnivaló maradt a kemény magok helyén. Az ókori pattogatott kukoricát persze nem úgy kell elképzelni, mint amit ma a mozikban kaphatunk. Nem volt rajta só, pláne nem vaj vagy sajt, és valószínűleg lényegesebb rágósabb is volt a mai verziókhoz képest.
A kukoricatermesztés kezdete az első adag popcornnál még korábbra datálható. A hozzáértők úgy vélik, hogy az első kukoricásokat amerikai őslakosok ültették a mai Mexikó területén, és innen terjedt tovább Dél-, majd Észak-Amerikába is. Az akkor élő földművesek egy vadon élő gabonaféléből háziasították a kukoricát kilencezer évvel ezelőtt.
Dolores Piperno, a panamai Smithsonian's Tropical Research Insitute paleobotanikusa szerint a kukorica, különösen a pattogatott kukorica is hozzájárult az azték birodalom felemelkedéséhez. Az azték nyelvben még egy szót – totopoca – is kitaláltak arra a jellegzetes hangra, amit akkor hallunk, amikor a kukorica pattog, akkoriban a tűzben, ma már inkább a mikrókban vagy az alufóliával lefedett serpenyőben.
A amerikai kontinens felfedezése után a pattogatott kukorica elterjedt az egész világon. Az 1800-as évek közepére az ipari növénytermesztés forradalmasítása után az Egyesült Államokban, különösen a közép-nyugati államokban rengetegen termesztettek kukoricát. Ezzel párhuzamosan a pattogatott kukorica közkedvelt rágcsálnivalóvá és ünnepi dekorációvá vált.
Néhány évtizeddel később Charles Cretors megalkotott egy popcornkészítő gépet, amivel a kukoricaszemekhez már hozzá lehet adni sót és vajat is. Cretors 1885-ös találmánya után többen is színre léptek új ötletekkel, mint például Frederick és Louis Rueckheim német származású amerikai bevándorlók. A páros 1896-ban dobta piacra a karamellel és mogyoróval bevont pattogatott kukoricát, a Cracker Jacket.
Na jó, de hogy került a popcorn a mozikba? Nagy gazdasági világválság ide vagy oda, az 1920-as és 1930-as években egyre több amerikai szeretett moziba járni, a nézők száma hetente elérte a 85 milliót. Ugyanakkor a mozik működtetői azt szerették volna, hogy a mozizás kulturált, kifinomult szórakozás legyen, ezért kitiltották a rágcsálnivalókat a vetítésekről.
Az üzemeltetők azonban rájöttek, hogy pluszbevétellel bővül a mozi kasszája, ha öt-tíz centért árusítanak zacskós pattogatott kukoricát. 1938-ban egy Glen W. Dickinson nevű üzemeltető popcornautomatákat helyezett el mozijai előterében, és hamarosan már forgalmazók is követték a példáját.
