Nehéz mai pénzben kifejezni, hogy mennyit ért félmillió francia livre az 1730-as években. Ha aranyra átváltva próbáljuk kiszámolni az értékét, nagyjából 6,5 millió dollárt kapunk, de ha azt nézzük, hogy mennyi átlagos munkabért lehetett kifizetni ennyi pénzből, akkor bőven 100 millió dollár fölött járunk. Ez forintban 2, illetve 37 milliárd, szóval az biztos, hogy aki ennyi pénzhez jutott, az egész életében jómódban élhetett, az is lehet, hogy 500 ezer livre többet ért akkoriban, mint az a 6,5 milliárd forintos (17,7 millió dollár) rekordnyeremény, amit most hétvégén lehet elvinni az ötös lottón. Lottó már a 18. században is volt Franciaországban, az 500 ezer livre-t pedig azért emlegetjük, mert Voltaire, a francia felvilágosodás nagy alakja, nagyjából ennyit nyert a szerencsejátékon. Neki viszont nem szerencséje volt, hanem nyerő szisztémája és jó kapcsolatai.
A filozófus csupán 31 éves volt 1725-ben, de már mozgalmas életet tudott maga mögött. Dolgozott jogászként, aztán írásra váltott és színdarabokkal vált ismertté. Az egyik szatírája olyan jól sikerült, hogy a Bastille-ba került miatta és majdnem egy év eltelt, mire kiszabadult onnan. Aztán 1725 végén újra látta belülről a hírhedt börtönt, miután megsértett egy nemest. Voltaire ekkor elérte, hogy büntetését száműzetésre változtassák, és Angliába költözött.
Bő három évig élt ott, megismerkedett Newton munkásságával és a helyi szellemi élet nagyjaival. Többek közt egy Charles Marie de La Condamine nevű matematikussal is találkozott 1728-ban egy vacsorán. La Condamine-nek szimpatikus volt a francia száműzött és megosztotta vele az ötletét. A matematikus felvázolta, hogy a francia lottó gyengeségeit kihasználva rengeteg pénzt lehetne nyerni, teljesen legális módon. Voltaire-t éppen nem vetette fel a pénz és nem volt gátlásos személyiség, így rögtön belement abba, hogy segít La Condamine-nek a lottó kifosztásában.
Franciaországban a lottó akkor viszonylag új intézmény volt. Az ország a század elején eladósodott, ezért államkötvényeket bocsátott ki, de a kamatok alacsonyak voltak, emiatt kevesen vásároltak a kötvényből. Hogy a tehetős polgárok kedvét meghozza, az állam lottót szervezett a kötvények köré. Lottószelvényt csak olyanok vehettek, akiknek volt kötvényük. Egy szelvény ára a birtokolt kötvény értékének egy ezrede volt, és havonta történt sorsolás. Aki nyert a lottón, megkapta a kötvény teljes értékét készpénzben, vagyis egy nyertes szelvény ezerszeres pénzt hozott. De ezen felül főnyereményt is sorsoltak, a már említett 500 ezer livre-t.
La Condamine felismerte az államkötvénylottó gyenge pontját: minden egyes lottószelvény ugyanolyan eséllyel indult a félmilliós jackpotért, függetlenül attól, hogy mennyibe került. A matematikus úgy okoskodott, hogy ha elég sokat sikerül beszerezniük a legolcsóbb államkötvényekből és mindegyikhez vásárolnak lottószelvényt (az amúgy is olcsó kötvény ezredrészéért), akkor előbb-utóbb megnyerik az 500 ezer livre-t. Meg persze az aprót, ha közben pár kötvény árát is visszanyerik.
Mindezt persze úgy kellett leszervezni, hogy a francia állam ne fogjon gyanút és szükség volt jelentős kezdőtőkére is a kötvények felvásárlásához. Ezt nagyrészt Voltaire intézte, aki konfliktusai ellenére megnyerő és jó kapcsolatokkal bíró férfi volt. Tizenegy befektetőt talált, akiket meggyőzött arról, hogy vegyék meg a kötvényeket és a lottószelvényeket. Sőt, egy lottószelvényeket kiállító jegyzőt is sikerült bevennie a buliba, így nem tűnt fel, hogy egy szűk csoport kezébe került a szelvények jelentős része.
La Condamine jól kalkulált, a szelvényekkel többször is sikerült nyerni. Majdnem két évig, 1730 júniusáig fejték az államot, amikor lebuktak, de addigra már minden érintett dúsgazdag volt. A lebukásért Voltaire volt a felelős, aki nem tudta meghazudtolni önmagát. Elterjedt szokás volt, hogy az emberek írnak valamit a szelvényekre, általában jókívánságokat vagy szerencsehozó imákat. Voltaire viszont a kormányt cukkoló mondatokat kanyarított a szelvényekre, sőt a módszerük egyes részleteit is felfedte. „Éljen Marie de la Condamine remek ötlete” – írta például az egyik szelvényre. A lottó szervezőinek egy idő után gyanús lett, hogy a nyeremények egy részét hónapról hónapra ugyanazok az emberek veszik fel és az üzenetek alapján lefülelték Voltaire-éket.
A filozófust és társait bíróság elé állították, de mivel nem tettek semmi törvénybe ütközőt, megúszták büntetés nélkül a lottófosztogatást, sőt a nyereményeiket is megtarthatták. Voltaire körülbelül egy jackpotnyi összeget, félmillió livre-t nyert össze a két év alatt, de a többiek sem panaszkodhattak. A király pénzügyi tanácsadói viszont a történtek után sürgősen véget vetettek az államkötvénylottónak, így nem nyílt alkalom további ügyeskedésre.
Voltaire és La Condamine egész életében gazdag maradt és azzal foglalkozott, amivel csak akart. A matematikus az 1730-as évek nagy részét Dél-Amerikában töltötte, ahol a Föld kerületére és formájára vonatkozó méréseket végzett és feltérképezte Amazónia egy részét. Emellett az európaiak közül elsőként ismerte fel a kaucsukfa, illetve a gumi hasznosságát, de a kininfa kérgének jótékony hatását is sokat kutatta.
Voltaire ezalatt Európában kereste a helyét, de éles nyelve sokszor bajba sodorta, és többször menekülnie kellett, hol Párizsból, hol Poroszországból. Bizonyára a gazdagsága is segített neki abban, hogy mindig idejében arrébb tudott állni, talán ha nem vagyonos ember, többször végzi börtönben. A pénzét nemcsak költötte, de fialtatta is: kapcsolatai révén könnyen szerzett információkat arról, milyen részvényeket érdemes venni. Ezt ma bennfentes kereskedésnek hívják, de a 18. század Franciaországában még nem volt tilos.
De akármilyen gazdag volt is Voltaire, soha nem állt le az írással és a gúnyolódással. Több mint húszezer levele, ötvennél több színdarabja, számos prózai és tudományos írása maradt fenn, ezekben persze olykor a pénzről is írt. Például azt az önreflexív mondatot, hogy „ne gondold, hogy pénzen mindent megkapsz, vagy úgy végzed, hogy mindent a pénzért fogsz tenni”.
