2024. október 10. – 05:07
1968-ban a Beatles már túl volt nyolc nagylemezen, és a történelem gyakorlatilag legfontosabb zenekarának számított, ami olyan hatással volt a könnyűzenére és a kultúrára, mint azóta is kevesen. Ekkor jött az ötlet, hogy saját kiadót, sőt cégcsoportot alapítanak, ez lett az Apple Corps. (Ez szójáték is: a corps a corporation, azaz vállalat rövidítése, de kiejtve a „core” szóhoz hasonlít, az apple core pedig almacsutkát jelent.) A Beatles mindenféle üzleti ötletet szeretett volna megvalósítani a cégcsoporton keresztül, így nyitottak például üzletet is Londonban, hosszú távon viszont csak a kiadójuk, az Apple Records volt jövedelmező, a hátralévő négy Beatles-nagylemez is itt jött ki.
Aztán 1976-ban megalakult a három fiatal, név szerint Steve Jobs, Steve Wozniak és Ronald Wayne által alapított Apple Computer Company. Ezt az Apple-t talán keveseknek kell bemutatni, a számítógépek gyártásával foglalkozó cég hamar megvetette a lábát a piacon. Olyannyira, hogy a Beatlesnek is tudomására jutott a cég létezése, az Apple Corps pedig 1978-ban be is perelte az Apple Computer Companyt védjegyei jogtalan használata miatt.
A per három éven keresztül húzódott, a vége pedig az lett, hogy Jobsék 80 ezer dollárt (mai árfolyamon több mint százmillió forintot) fizettek a Beatlesnek. A két cég abban is megegyezett, hogy a számítógépes Apple nem próbálkozik a zenei piacon, a Beatles-féle Apple pedig távol marad a számítógéppiactól. Ez a megegyezés már a megkötése pillanatában sántított, ugyanis az 1977-ben megjelent Apple II nevű számítógép már kezelt hangokat és zenét is, sőt albumokon is használták már hangszerként.
Nem is kellett sokat várni, a két cég közötti következő peres ügy nyolc évvel később következett. 1986-ban ugyanis az Apple Computer MIDI- és audiórögzítő funkciókkal látta el a gépeit, amikbe egy szintetizátorcsip is került a jobb hangminőségért. Ezt az Apple Corps a korábbi megállapodásuk megszegésének vélte, az 1989-es per miatt pedig Jobséknak 26,5 millió dollárt (mai árfolyamon több, mint 24,5 milliárd forintot) kellett fizetniük a Beatles-cégnek.
A perben tovább pontosították a korábbi megállapodást is, megegyeztek, hogy a saját területén mindkét cég használhatja az Apple nevet. Az Apple Corps tovább használhatta az Apple-t olyan alkotásokon, amik fő tartalma a zene, az Apple Computer pedig az ilyen tartalmak reprodukálására, futtatására, lejátszására vagy más módon történő továbbítására alkalmas áruk vagy szolgáltatások terjesztésének esetében szintén maradhatott Apple.
A perek következménye egy, az Apple Computer számítógépein később évtizedekig megtalálható easter egg is. A második per benyújtásának évében a cég egyik dolgozója, Jim Reekes a cég új operációs rendszere, a System 7 hangdizájnján dolgozott. Reekes az alább hallható xilofonmintát is elkészítette mint értesítéshang, fájlnévnek pedig mindössze a „chime”, azaz harangszó szócskát választotta:
Amikor azonban a szóban forgó hang az Apple Computer jogi osztálya elé került, azok annyira körültekintően akartak eljárni, tartva a Beatles cégének haragjától, hogy visszadobták Reekesnek, mondván, a hangfájlnak véletlenül se legyen zenei neve. Mivel Reekesnek már korábban is meggyűlt a baja a jogi osztállyal és a fájlnevekkel, kreatív bosszút eszelt ki:
„Amikor meghallottam, hogy meg kell változtatnom az új csippanás nevét, azonnal eszembe jutott a tökéletes név: Let it Beep”
– mesélte Reekes egy 2005-ös interjúban.
A „Let it Beep” jelentése „hadd csipogjon”, de a Beatles „Let it be” cím dalára utaló szójáték. Reekes nyilván viccnek szánta ezt az ötletét, de amikor valaki a poénból bedobott ötletre azt válaszolta, hogy ezt nem teheti meg, csak annyit válaszolt: „Akkor perelj be!”, avagy angolul: „So, sue me!”
„Ekkor jöttem rá, hogy megvan a név – mesélte Reekes. – Szóltam egy kollégámnak, hogy a fájlt »s-o-s-u-m-i«-nek fogom hívni, és megkértem, hogy szóljon erről a jogi osztálynak, de ne hangpostán keresztül, mert akkor ki kell ejtenie a nevet. Küldje el az ötletet emailben, és találjon ki valamit, például, hogy ez egy japán szó, és semmi zeneit nem jelent. Fogalmam sincs, pontosan mit mondott nekik.” Az Apple jogászainak nem tűnt fel a csel, így elfogadták, hogy a fájlt Sosuminak hívják. A hangot egészen 2020-ig így hívták, ekkor egy másik, Sonumi nevű hangocska váltotta, a fájl neve azonban a mai napig sosumi.aiff maradt.
De Reekes nem csak ezzel írta be magát az Apple történelmébe, tőle származik ugyanis a cég gépeinek ikonikus indítóhangja is. Ennek a hangnak a története is egy szemtelen ötletből indult. Reekest idegesítette az előző hang, mert az akkori gépek annyiszor újraindultak, hogy túl sokszor hallotta. E helyett szeretett volna valami nyugalmasabb, „zen” hangot, ezért odaadta az új gépek fejlesztőinek az új indítóhangot. Ahogy Reekes ebben az interjúban meséli, „a fejlesztési folyamat végén adtam oda a fejlesztőknek a hangot, hogy ne nézzék át sokan”. Voltak, akik így is ki akarták vetetni, de Reekes erre csak annyit válaszolt, hogy „ilyen későn már kockázatos lenne, mert bármi összeomolhat miatta. Csak kitaláltam valami szarságot.” Az indulás hangja már kikerült az operációs rendszerekből, de az Apple gépeinek képernyőfotóhangja, sőt már az iPhone-ok fotóhangja is a mai napig Reekes Canon AE-1-es kamerájának hangján szólal meg.
A két almás cég közötti jogi háború azonban ezzel még nem ért véget. 2003-ban ugyanis az Apple Computer elindította online zenei boltját, az iTunest. Az Apple Corps ezt szerződésszegésnek vette, hiszen egy kvázi zenei terméken ott virított az ő licencelt nevük. Ezúttal nem kis tét forgott kockán, sokan azt spekulálták, hogy ha az Apple Corps megnyeri ezt a pert, akkor az azt jelenti, hogy az Apple Computer iPod nevű termékét egy teljesen másik entitásként kellett volna piacra dobnia. Sőt, voltak, akik szerint az Apple Corps akár részesedést is szerezhetett volna az Apple Computerben.
Az Apple Corps előbb elutasította az Apple Computer egymillió dolláros ajánlatát, amivel utóbbi cég azt akarta volna megvásárolni peren kívül, hogy használhassák az Apple nevet az iTuneson. A pert azonban végül Az Apple Corps elbukta. A bíróság kimondta, hogy az Apple Computer nem szegett szerződést, az Apple Corpsnak pedig kétmillió fontot (mai árfolyamon majdnem kétmilliárd forintot) kellett fizetnie a perköltségek megtérítése miatt.
A legbizarrabb az egész sztoriban, hogy emiatt az ügy miatt történt meg a BBC egyik leghíresebb, mémmé vált bakija is. A csatorna élőben számolt be a per végkimeneteléről, az adásba pedig egy Guy Kewney nevű techújságírót hívtak be vendégül. Ugyanezen a napon érkezett azonban a BBC-be a kongói Guy Goma is egy adattisztítói állás interjújára. A műsor producerét, akinek a stúdióba kellett kísérnie a vendéget a fő recepcióra küldték, azonban ott nem Kewney, hanem Goma várakozott, a recepciós pedig hozzá irányította a producert. Ő csak annyit kérdezett tőle, „Ön Guy?”, mire Goma természetesen azt felelte, hogy igen, így percek múlva élő egyenes adásban találta magát, amiről végig azt hitte, hogy az állásinterjú része:
Az adás után (ahol a rémült Goma egyébként telibe megjósolta az internetes zeneletöltés jövőjét) megtörtént az állásinterjú is, a kongói férfit azonban nem vették fel a BBC-hez.
A két cég közötti perpatvar végül egy évvel később, 2007-ben zárult le. Az ekkor már Apple Inc. néven működő cég bejelentette, hogy az évtizedek óta húzódó jogi vita lezárult, ugyanis kvázi felvásárolták az Apple Corps-t. A Beatles zenéje végül csak 2010-ben került fel az iTunesra.
