A nyolcvanas évekig népszerű volt Amerikában az ittas vezetés, de egy tragédia mindent megváltoztatott
2024. augusztus 30. – 04:53
Az alkoholfogyasztás és a vezetés annyira egymást kizáró tevékenységekké váltak mára a fejekben, hogy már a kettő kombinálásának gondolata is lelkiismeret-furdalást ébreszt az emberekben. A társadalom ma már mélyen megveti azokat, akik alkoholos állapotban ülnek volán mögé, de nem is annyira régen ez még korántsem volt így. Az Egyesült Államokban például majdnem fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az emberek megértsék: nem biztonságos, ha olyan sofőrök hajtanak az utakon, akiknek az érzékelését eltompítja az alkohol.
Mik vagyunk mi, kommunisták?!
Korábban a fél internetet bejárta az a nyolcvanas évekbeli híradórészlet, amiben kaliforniaiak mondják el a véleményüket az új, szigorított szabályozásról, amelynek értelmében nem lehet vezetés közben alkoholt fogyasztani. Egy férfi arról panaszkodik, hogy egy 12 órás műszak után a hazafelé vezető úton nehogy ne lehessen már meginni egy-két doboz sört. A felvételen egy a gyermekét az anyósülésen utaztató fiatal nő is beszél, aki szerint ha az állam már abba is beleszól, hogy vezetés közben lehet-e alkoholt fogyasztani, ráadásul még a biztonsági övet is be kell kötni, akkor az már kommunista tempó. Azzal, hogy az emberek milyen dühösen és elutasítón fogadták, hogy kötelező lett bekötni magukat, ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesebben.
Az Egyesült Államokban finoman szólva sem tekint vissza évszázados hagyományokra az alkoholos állapotú vezetés tiltása, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek korai kivételek. New York államban például már 1910. szeptember 10-én bevezettek ittas vezetésre vonatkozó törvényeket, később pedig csatlakozott Kalifornia is. Ezek a törvények rendkívül kezdetlegesek voltak, nem is határozták meg egyértelműen, hogy mi az a részegségi szint, ami már elfogadhatatlan. Az esetek többségében teljes egészében a rendőrségre bízták, hogy megítéljék: az illető túl ittas volt-e ahhoz, hogy volán mögé üljön. A ittassági szint pontos meghatározását nehezítette, hogy nem álltak rendelkezésre a ma ismert alkoholszondák, amelyek pontosan ki tudják mutatni, hogy a sofőrnek mekkora a véralkoholszintje.
Az alkohol kilégzéssel való kimutatására irányuló kutatások már 1874-ben elkezdődtek, amikor Francis E. Anstie megfigyelte, hogy kilégzés során nagyon kis mennyiségű alkohol is kiválasztódik. Igazán nagy előrelépés csak ötven évvel később, 1927-ben történt, amikor Emil Bogen egy tanulmányában kimutatta, hogy 2 liter kilélegzett levegő alkoholtartalma kissé nagyobb, mint 1 köbcenti vizeleté. Ez azért volt fontos, mert megalapozta a kilégzéses alkoholtesztek fejlesztését. Ugyanebben az évben egy chicagói vegyész, William Duncan McNally, kifejlesztett egy kezdetleges alkoholszondát, amelyben a vízben lévő vegyi anyagokon keresztül mozgó lehelet színe megváltozik.
1931-ben az első közúti részegségmérő készüléket az Indiana Egyetem professzora, Rolla Neil Harger fejlesztette ki. Az angolul drunkometernek nevezett szerkezet az autós leheletmintáját közvetlenül a készülék belsejében lévő ballonba gyűjtötte, majd savasított kálium-permanganát-oldaton pumpálta át. Ha a leheletmintában alkohol volt, az oldat színe megváltozott. Minél nagyobb volt a színváltozás, annál több alkohol volt a leheletben.
A későbbi leheletelemző készülékek elsősorban infravörös spektroszkópiára tértek át. 1967-ben Nagy-Britanniában Bill Ducie és Tom Parry Jones kifejlesztette és forgalomba hozta az első elektronikus alkoholszondát. Szintén 1967-ben a közúti biztonságról szóló törvény bevezette az Egyesült Királyságban az első jogilag meghatározott, maximálisan megengedett véralkoholszintet. Azok a vezetők, akik ennél részegebben ültek a volán mögé, már bűncselekményt követtek el. 1979-ben a Lion Laboratories alkoholszondás készüléke, az Alcolyzer forradalmasította a piacot, minden addiginál egyszerűbb és kompaktabb volt, nem véletlen, hogy 1980-ban elnyerte a Queen’s Award for Technological Achievement díjat, majd világszerte forgalmazni kezdték.
Az 1980-as évekig számos államban az ittas vezetés még mindig legális volt abban az értelemben, hogy nem vonatkoztak rá egyértelmű határokat és értékeket megadó jogszabályok. 1985. január 26-án még 26 államban volt szürke zónás az alkoholos állapotban való járművezetés. Abban az időben valaki akár Floridából is elindulhatott, és egészen a kanadai határig elautózhatott volna úgy, hogy közben alkoholt iszik.
Az ittas vezetés elleni küzdelem fordulópontja 1980-ban jött el, amikor Candy Lightner elvesztette lányát, Carit egy ittas vezető miatt. Lightner megalapította a Mothers Against Drunk Driving (MADD), vagyis az Anyák az ittas vezetés ellen nevű szervezetet, amely szigorúbb törvényekért kampányolt. 1984-ben a MADD sikeresen támogatta a National Minimum Drinking Age Act című törvény elfogadását, amely előírta, hogy minden állam emelje a törvényes alkoholfogyasztási korhatárt 21 évre. Ezenfelül a MADD elindította a Tie One On For Safety kampányát is, amely arra ösztönözte az embereket, hogy piros szalagot kössenek az autójuk antennájára, emlékeztetve másokat arra, hogy ne igyanak és vezessenek egyszerre.
1980-as alapítása óta a MADD jelentős változásokat ért el közpolitikai téren is, beleértve olyan törvények bevezetését, amelyek szigorúbban büntették az ittas vezetésért elítélteket. A MADD a rendszeres akciókkal és demonstrációkkal felhívta az ittas vezetés veszélyeire a figyelmet, mindemellett segítséget nyújtott azoknak, akik ittas vezető miatt vesztették el a családtagjukat.
Florida nagyon nehezen adta be a derekát, egészen 1985-ig nem vezettek be szigorúbb törvényeket, de 1986-ban végül erre is sor került. Ez részben a MADD erőfeszítéseinek volt köszönhető, amely a halálos és súlyos balesetek nagy számára hivatkozva kampányolt a szigorításért. Az állam végül zéró toleranciát vezetett be a 21 év alatti vezetőknek, valamint növelte az ittas vezetésért kiszabható büntetéseket is. Céljuk az volt, hogy biztonságosabbá tegyék az utakat minden közlekedőnek, és elrettentsék az embereket attól, hogy alkohol befolyása alatt vezessenek.
Az ittas vezetés végül 1988-ban vált illegálissá az Egyesült Államok mind az ötven államában, amikor a National Minimum Drinking Age Act teljeskörűen hatályba lépett. Ez a törvény előírta, hogy minden államban a legális alkoholfogyasztási korhatárt 21 évre emeljék, és azt is illegálissá tette, hogy valaki 0,08 százaléknál magasabb véralkoholszinttel vezessen. 2018-ban Utah állam további szigorításokat vezetett be, és csökkentette a megengedett véralkoholszintet 0,05 százalékra, ami után az ittas vezetési balesetek és halálozások száma húsz százalékkal csökkent.
(Források: We save lives, Bernstein Injury Law, Detective-store)