A Nemzetközi Űrállomás (ISS) egy igazi olvasztótégely, és ugyan főleg amerikai és orosz űrhajósok mennek fel az expedíciók során, azért más országok képviselői is aránylag sűrűn feljutnak az űrbéli kutatólaborba – például hamarosan két magyar is.
Ez a sokszínűség néha nem várt problémákat vet fel. Mint például a maláj űrhajós, Sheikh Muszaphar Shukor esetében, aki a 2007-ben, a 16. expedíció keretében jutott fel az ISS-re. Shukor gyakorló muszlim, ezért felmerült számára néhány logisztikai kérdés: Lesz halal étel az űrállomáson? És hogyan kell odafenn imádkozni?
Ez utóbbi volt a macerásabb kérdés, ugyanis Shukor hitének megfelelően Mekka, pontosabban a Kába felé nézve kell imádkozni. Ez a Földön nem jelent problémát, de amikor az ember 8 km/másodperc sebességgel kering a bolygótól 400 kilométerre, nem mindig egyértelmű, hogy merre van Mekka. Ahogy az sem, hogy imádkozás közben vajon folyamatosan forogni kell-e, hogy az ember irányban maradjon.
Hogy ezeket a kérdéseket megválaszolják, a maláj űrügynökség összehívott 150 muszlim tudóst és szakértőt. Így született meg az „Útmutató az iszlám szertartások végrehajtásához a Nemzetközi Űrállomáson” című dokumentum, amiben kitérnek a vallási előírásoknak megfelelő tisztálkodásra, az imádságra, sőt, még arra az eshetőségre is, ha valaki meghalna az űrállomáson. Apró érdekesség, hogy egyébként nem Shukor volt az első muszlim az űrben vagy az űrállomáson.
„Nem számít, hol van egy muszlim, és nem számít, hogyan fejlődik a technológia, a vallási szertartásokat továbbra is kötelezően el kell végezni”
– áll a kézikönyvben.
Amiben kitérnek például arra, hogy hogyan kell tisztálkodni azután, hogy az ember könnyített magán, valamint arra, hogy hogyan kell rituálisan megmosakodni. Hagyományosan, ha nincs tiszta víz, akkor száraz módszerrel is lehet mosakodni, például tiszta homokkal vagy porral. Az ISS-en gondosan ügyelnek arra, hogy ne kerülhessen por- vagy homokszem a rendkívül összetett gépezetekbe, és a vízzel is spórolnak, így a kézikönyv szerint elég szimbolikusan megérinteni a falat vagy egy tükröt, és utána megdörzsölni az arcot és a kezeket.
Ezek után jön az, hogy milyen irányba kell imádkozni. Erre ezt a fontossági sorrendet állították fel az irányok között, amit a muszlim űrhajósoknak lehetőségeik szerint tartaniuk kell:
- a Kába,
- a Kába projekciója,
- a Föld,
- vagy bármilyen irányba.
Szóval lehetőség szerint Mekka felé kell fordulni, ami nem hogy az Űrállomáson, de már idelenn a Földön sem egészen trivális. Tudjuk ugyanis, hogy két pont között a sík térképen az egyenes a legrövidebb út, és ez is mutatja meg az irányt, de egy földgömbön, és a valóságban már nem. Két város között a legrövidebb repülőút például nem teljesen egyenes, hiszen a Föld geoid alakú. Ugyanez igaz a Kába felé forduló imádkozásra is, és ezért van az is, hogy az alaszkai muszlimok, hiába vannak északra Mekkától, nagyjából észak, északnyugat felé imádkoznak.
A számításnak a főkör az alapja. Dr. Kamal Abdali térképész szerint ez a számítási módszer a helyes (szemben a ritkábban használt rhumb-megközelítéssel), de hozzátette, hogy az imádkozásnak nem kell tornamutatványnak lennie. „Az embernek inkább az imára kell koncentrálnia, mint a pontos irányra.”
A gyakorlatban az űrhajós számára a lényeg az volt, hogy valahogy irányba kellett helyeznie az ISS-t és Mekkát. Ezt vagy úgy csinálta, hogy azt a pontot vette figyelembe, ami felett az űrállomás az adott pillanatban állt, vagy úgy, hogy a Kábát projektálta 400 kilométeres magasságba, és ebbe az irányba fordult (ez volt a javaslat a tudósok tanácsától is, mint láttuk).
Felmerül azonban még egy probléma: a muszlimok általában a földet nézve imádkoznak, hogy fel se merüljön a Nap- vagy Holdimádat lehetősége. Azonban az űrben megeshet, hogy a Kába projekciója pont egy vonalba esne ezekkel az égitestekkel, ami érvénytelenítheti az imát. Shukor elmondása alapján végül nem bonyolította túl a dolgot, egyszerűen a Föld felé fordulva imádkozott.
Újabb probléma, hogy az sem mindegy, hogy mikor imádkozik az egyszeri muszlim, és az űrállomás elég gyakran váltja az időzónákat. Az ISS hivatalosan a greenwichi időzónát használja, de Shukor esetében a vallási kézikönyv másként határozott, neki az imádságokat ahhoz az időzónához kellett igazítania, ahonnan elindult az űrbe. Azaz Shukor esetében a kazahsztáni időzóna volt a mérvadó ebből a szempontból.
A tanács kitért arra is, hogy ha az imádság bizonyos mozdulatai nem mennek valamiért, akkor hogyan kell pótolni azokat, valamint a böjtre is: ha valaki nem koplal az állomáson, akkor bepótolhatja, miután visszatért a Földre. Ha már étel: ha nem 100 százalék, hogy valami halal, akkor csak létfenntartási célból szabad enni belőle a muszlim űrhajósoknak, és csak olyn mennyiséget, hogy elüssék az éhségüket.
Végül az űrutazás etikettjére is kitértek. A muszlim vallásban megengedett az űrutazás, és az űrhajósoknak ezeket be kell tartani:
- Az Istennel való kapcsolat fenntartása.
- Az emberek közötti harmonikus kapcsolatok fenntartása.
- Az űrbéli környezet megőrzése.
Na de végül a gyakorlatban hogyan imádkozott Shukor? Kikötött lábakkal és nagyon óvatosan.
