Clement Laird Vallandigham egy 19. századi amerikai ügyvéd és politikus volt, aki főként a Demokrata Párt polgárháború-ellenes frakciójának vezetőjeként és Abraham Lincoln egyik leghevesebb bírálójaként lett ismert, ami miatt az Egyesült Államokból is kiutasították. Meg persze arról, hogy ügyvédként úgy nyert meg egy pert, hogy véletlenül agyonlőtte magát. Számunkra utóbbi az érdekesebb, hiszen nem túl gyakran történik ilyesmi.
Vallandigham politikai karrierje alatt elég szélsőséges csúcsokat mászott meg, tagja volt az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának, ugyanakkor a Lincoln-ellenes hangolása miatt azt is sikerült elérnie, hogy kiutasítsák az Amerikai Konföderációs Államok területére, amit egy Kanadába szökéssel hidalt át. A kiutasítás idejére szüneteltetett ügyvédi karrierje viszont végig sikeresnek mondható, sorra nyerte a pereket, 1871-ben pedig saját megfogalmazása szerint élete legnagyszerűbb perében ténykedett.
Az ügy viszonylag egyszerűnek tűnt: 1870 karácsonyán egy fegyveres banda rontott rá az Ohio állambeli Hamilton egyik bárjában pókerező férfiakra. Köztük volt a támadásban meghalt Thomas Myers, a támadók között pedig ott volt Thomas McGehan. Ők ketten közismerten nem voltak túl jóban, így a rajtaütés után nem sok kellett a hamiltoni lakosoknak, gyorsan el is fogták a gyilkossággal gyanúsított McGehant.
Őt védte az 1871 júniusában induló perben Vallandigham, aki korához képest egészen modern eszközöket is bevetett, hogy bizonyítékokat mutasson be védence ártatlanságára. Miután az ügyészség lezárta érvelését, Vallandigham fogott egy anyagdarabot, és kiment a pusztába, hogy tesztelje, egy közvetlen közelről leadott pisztolylövés hagy-e lőpornyomot a ruhán.
Miután meggyőződött róla, hogy ez így van, visszatért a hotelszobájába, hogy ügyvédtársaival megvitassa a fejleményeket. Közben kapott egy csomagot is: a tárgyalás kapcsán Myers állítólagosan a gyilkossághoz elkövetett fegyverét szállították ki neki.
Vallandighamnél így már két pisztoly is volt, amikor elkezdte előadni az elméletét arról, hogy McGehan akár ártatlan is lehet – a saját, a kísérlethez használt fegyverében maradt három golyó, a csomagban kapott pisztoly üres volt. Az ügyvéd azt gyanította, hogy a pókerparti közbeni rajtütés okozta zavarodásban Myers a székből felpattanva nyúlt a zsebében tartott pisztolyához, amit véletlenül idő előtt sütött el, vagyis lényegében magát lőtte ágyékon. Csakhogy a mutogatás közben Vallandigham rossz pisztolyt ragadott meg, saját fegyverével kezdte bemutatni, hogy ülőhelyzetből felpattanva igenis ágyékon tudja lőni magát az ember – és véletlenül ő maga is így tett. A hotelben szállt meg több esküdt is, akik a lövés hallatán a szobába siettek, és saját szemükkel győződhettek meg az elmélet helyességéről.
A Vallandigham húgyhólyagja mellé befúródó lövedék másnapra az ügyvéd halálát okozta, így a tárgyaláson már nem tudta bemutatni a kieszelt védelmet. McGehan viszont így is szabadult, összesen háromszor vitték bíróság elé az ügyben, egyszer határozatképtelen esküdtszék, egyszer egy esküdt kötelességszegése miatt nem ment végig a tárgyalás, harmadikra pedig felmentették. Sokáig azonban nem örülhetett a szabadságnak, a hamiltoniak ugyanis szentül hitték, hogy bűnös, ezért megfenyegették, hogy ha visszatér a városba, végeznek vele, 1875-ben pedig be is váltották ezt a fenyegetésüket.
Ami Vallandigham esetét illeti, a sors fura, fekete humora továbbgörgette a dolgokat. Alighogy eltemették az ügyvédet, egy férfi abba halt bele, hogy megpróbálta bemutatni, hogyan halt meg a bizonyíték után kutató ügyvéd, aki maga is csak bemutatni akarta, Myers hogyan lőhette meg önmagát.
(Források: BBC, LeagalEagle)
