2024. július 6. – 18:29
Ha a Balatonon járunk, könnyen találkozunk a Bahart két nosztalgiahajójával. Az átlagos utasoknak csak a hajók fedélzetén derül ki, hogy ezek a járművek elképesztően régiek. Ráadásul olyan, világháborús és kiselejtezős, majd újra partra helyezős történetekkel a múltjukban, hogy az ember csak kapkodja fejét.
Pár hónapos különbséggel született meg 1891-ben a Helka és a Kelén. Első ránézésre annyit biztosan elárul ez a két hajó, hogy akkoriban még kreatívabb névválasztók voltak az emberek, mint most, amikor Balaton és Siófok nevű katamaránok úsznak a Balaton vizén. A két testvérhajó az akkor még nem túl népszerű Balaton forgalmát próbálta egyébként fellendíteni – hogy aztán napjainkra olyan nosztalgiahajókká váljanak, amelyre az átlag balatoni turista csak annyit mond: wunderbar!
Milyen név ez?
Mint egy 1957-es cikkből kiderül, az emberek számára a legnagyobb kérdés még évtizedekkel a hajók vízre bocsátása után is az volt, hogy, idézzük: „Helka! Kelén! Milyen név ez?” – írta akkoriban az Élet és tudomány. Kezdjük tehát itt: a Helka és a Kelén ikerhajókként épültek meg, mindkettőt az újpesti Schoenichen-Hartmann-féle gépgyárban rakták össze.
Eredetileg csavargőzösnek készültek, csak 1962-ben alakították őket át dízelmotorossá. Húsz év elteltével új motort kaptak, 1991-ben pedig újabb motorcserén estek át – erről már a Bahart számolt be 2016-ban, a balatoni hajózás 150. évfordulóján.
Na de milyen név is ez a Helka meg a Kelén? A 18. század nagy regényírója, Fáy András Bélteky-ház című regényében bukkan fel Helka és Kelén, egy szerelmespár. Helka a Tihany-félsziget urának legkisebb lánya, Kelén pedig egy remete fia. Kelén a regény egy pontján kér egy kicsit az aranyszőrű kecskék tejéből, de nem kap – Helka megszánja őt, aztán egymásba szeretnek. Ennek a történetnek tisztelgett egy évszázaddal később az akkori hajózási társaság, amikor megépítették a két hajót, illetve először csak a 100 férőhelyes Kelént.
1888-ban leállították a balatoni hajózást, személyszállító hajók nélkül maradt ekkor a Balaton. Az akkori, egyetlen járműből álló hajóflotta mellé ígérte be az újonnan alakult hajótársaság a Kelént, mondván:
„1890-ben fog közlekedni a második gőzhajó, s ez teremti majd meg igazán a turistaéletet a Balatonon. Ekkor teljesen megnyílik a világ előtt ez a nagy kincs.”
Siófok és Balatonfüred között egy vasárnapon kezdte meg 1889 júniusában első útját a Kelén. Mint a korabeli újságok írták, az emberek „ünnepi mezbe öltöztek a kies fekvésű, gyönyörű fürdőhelynél”. A Kelén próbaútján minden zavartalanul ment, mint az újságok írják, „nem volt vízi lázas a hajó”, így 1890-ben rendszerszinten is beüzemelték a hajót, amelynek „már külseje is meglepően csinos, tetszetős volt, beszállva pedig a gőzös minden részét vette szemlélet alá a társaság s megint csak szépet, jót látott”.
Elsüllyedt hajó
A Kelén menetrend szerinti járatként ezután sokáig Balatonfüred és Siófok között járt. Aztán 1987-ben már Balatonalmádi és Siófok között úszott a hajó, amelyet az akkori hajózási társaság bérbe vett a Maharttól. „A szűkös balatoni menetrend mellett az igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó, közvetlenebb kirándulási lehetőséget” kínált a balatoni turisztikai iroda az utazóknak, amikor a Kelén már olyan népszerű lett, hogy éjszakai menetrendet is szabtak neki. 1985-höz képest ekkorra már berobbant a hajózási biznisz a Balatonon, az egész idényre kiadták a hajót. Napjainkra egyébként Füred és Almádi kiesett, csak Siófok maradt meg: innen indul viszonylag nagy rendszerességgel egy-egy órás körjáratokra a nosztalgiahajó.
Na de vissza a múltba: 1939-ben kitört a világháború, a Balatonon pedig Budapesthez hasonlóan széthullott minden. 1945-ben a balatoni hajók nagy részét felrobbantották a német csapatok. A Kelén és a Tünde motoros menekült meg egyedül – ezeket a hajókat a saját személyzetük süllyesztette el a szelepeket leengedve, a Balaton mélyére temetve őket. A Kelén és a Tünde így túlélték a háborút a révfülöpi kikötőnél, a Balaton fenekén. A háború után mindkettőt kiemelték és újraüzemelték, aztán az épségben megmaradt hajókat visszarakták a vízre.
1961 és 1964 között a Kelén (és testvére, a Helka is) dízelmotort kapott, amikor már ők voltak az utolsó gőzhajók a Balatonon. A Kelén ezután személyszállítóként maradt meg, egészen közel százéves évfordulóján még úgy emlékeztek meg róla, mint egy „irodalom- és társadalomtörténeti hajó: generációk hajóztak benne; ez a hajó látta az idegenforgalmi fogalommá vált Balatonállandó törekvéseit az európai hír felé”. Ezután 1991-ben újjáépítették, 1999-ben került a Bahart tulajdonába – míg végül személyhajó nem, csak a 20. századot idéző nosztalgiahajó vált belőle.
Jégbe fagyva
A Kelén testvérén, a Helkán utazni tényleg olyan, mint egy időugrás: a kétszintes hajón aranyozott kürt, a belsejében régimódi fapadok, a falon pedig mindenhol emléktáblák jelzik a Helka különböző mérföldköveit. Az egyik tábla szerint 1891-ben adta át a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó-banknak a hajót a Schoenichen-Hartmann. A jegypénztárnál 3000 forintot kérnek egy felnőttjegyért, ennek a felébe kerül, ha gyerek is jön velünk.
„Na hát az jó kérdés, mennyi alkatrész lehet több mint százéves”
– mondja a pénztáros, aki szerint sokan érdeklődnek a Keszthelyről Keszthelyre tartó, egyórás balatoni nosztalgiakör iránt. A Helén testvéréhez hasonlóan az évtizedek során kapott dízelmotort, 1980-ban viszont kivonták a forgalomból. Szárazföldi presszó- és diszkóhajó lett belőle Füreden, a 71-es fóút mellett (ahol ma a Helka diszkó áll). A Helkát alkatrészként Budapesten gyártották le, de össze Siófokon szerelték. Az 1920-as években kapott ponyvatetőt, aztán meghosszabbították a hátulját is, így érte el szép lassan mai formáját.
De sok volt még addig a Helka előtt, hogy nosztalgiahajó legyen. Megépítése után, 1919. augusztus 25-én a fehérterror alatt 39 politikai foglyot vitt magával Siófokra. Ekkor már a kor visszaemlékezése szerint „nem szabadott a leöldösött kommunistákat a Balatonfenekére küldeni, mert a tó halászai képtelenek voltak dolgozni a hálójukba akádó emberi tetemek miatt” – írták, amikor a siralomház rabjait szállította a Helka Siófokra.
1927-ben aztán a Helka nagy bajba került: belefagyott a Balatonba. Ebben az évben harminc munkás dolgozott a Helka kimentésén, naponta 20 méterrel tudták közelebb vonszolni a parthoz a Balaton közepébe belefagyott gőzöst. „Még tíz napig is eltarthat az élet-halálharc a jéggel, amíg a fonyódi révbe jut a Helka, miután a mai hét szombatján tomboló hóvihar száguldott végig a Balaton felett” – írta ekkor az Uj Nemzedék hócipőben a hajóhoz induló tudósítója, így folytatva:
„A Helka, amennyire a vihar engedte, a fonyódi kikötő felé haladt, de minden erőlködés hasztalannak bizonyult, mert valami megmagyarázhatatlan természeti erő — a hajósok és a halászok a Balaton rossz tündérének tulajdonítják — egy fél óra alatt sima, egységes tükörré kovácsolta egybe a mozgó jégtáblákat.”
A Helka végül részben úgy szabadult ki, hogy táncolni kezdtek rajta az emberek, a nagy súlytömeg ide-oda mozogva pedig lengésbe tudta rakni a hajót. A mozgás olyan erős volt, hogy a „gyengébb idegzetű emberek biztosan tengeri betegségben kerestek volna menekvést”. A hajó két propellere és két vége kiszabadult a mozgás után a jégből, aztán szép lassan az egész hajó is.
Hajóból presszó, és fordítva
A második világháborúban egy ideig szovjet kézre került a Helka, majd elsüllyesztették egy robbantással. A testet nem csak a jégből, de innen is sikerült kimenteni, a háború után újra üzemképes lett. 1946-ban már újra szállította a hajógyár utasait a Balatonon. Egészen 1980-ig évekig, amikor 12 évre kiemelték a szárazföldre.
1983-ban az évek óta a szárazföldön álló Helka rengeteg ember érdeklődését felkeltette. Balatonfüred városi tanácsának elnöke úgy fogalmazott ekkor, hogy „mi készségesen eleget tettünk a Magyar Televízió évekkel ezelőtti felhívásának, hogy a Helkát megmentsük a pusztulástól és az északi part büszkeségévé tegyük”. Végül egy balatonfüredi hoteltulajdonos karolta fel a Helkát, átvette a városi tanácstól a napi karbantartást: „a hajómatuzsálembe betérők vegyes üdítő italokat, néhány szeszes italt és szendvicset fogyaszthatnak kulturált körülmények között” – ígérte a szállodás.
A Helka presszó 1992-ben aztán bezárt, visszavásárolta két évvel később a Bahart, 1996-ban pedig újra vízre rakták. A Bujtor István Pogány madonnájában is felbukkanó nosztalgiahajó most a modernitás szellemében pedig visszatért századforduló előtti funkciójához: 2000 forintos koktélokat, 900 körüli söröket és balatoni strandárú kávékat árul a vendégeinek – csak most már a vízen körözve.
