Kipróbáltuk az új balatoni katamaránt, egy kényelmes hajót kaptunk, zéró kilátással

Napsütés, izzadás, a Balaton megpillantása, miután araszolva, egyesbe rakott autóval mentünk az autópályán: a pillanat, ami után le sem tudnánk tagadni, hogy Magyarországra is javában megérkezett már a nyár. Ha nyár, akkor Balaton, olvashatnánk bármely szovjet pártüdülő aulájában. Aztán folytathatnánk a gondolatot: és ha Balaton, akkor átkelés a Balatonon.

Régi népszerű kulturális szokásunk, hogy, ahogy régen a törökök flottái, mi is átszeljük hajóval a Balatont. Északról délre, délről északra, mindegy, csak a vízen legyünk: a magyarok lelkesedését mutatja az is, hogy a Bahart évről évre bővíti hajóflottáját, idén 17 hajóállomásról indítva útjait. A nagy létszámú emberszállításra fókuszáló hajóflottát, a személyszállító kompokból és katamaránokból álló klikket azonban a rendszerváltás óta nem frissítette érdemben a cég. Ezt írták felül idén többek között két új katamaránnal, a kreatív nevű Balatonnal és a Tomajjal.

A két új katamarán a helyieknek sűrűbb járatokat, a turistáknak minőségibb élményt ígér idéntől. Felszálltunk mi is, hogy megnézzük, fejenként 2200 forintból tényleg jobb és tényleg minőségibb-e mindaz, amit látunk. Aztán hirtelen az első olyan hajón találtuk magunkat, ahol bent lenni jobb, mint kint: és ahol azért összességében kijelenthetjük, hogy a helyzet jobb lett, de van még hova fejlődni. Például az biztos, hogy jobb lenne, ha még ki is látnánk róla.

Egy titkos ajtó

„Hát ez azér’ csak jobb” – foglalják össze magyar utasok a Tomaj fedélzetén, miközben Fonyódról Badacsonyba megyünk. A kikötőbe érve kicsit aggódtunk, hogy az indulás előtt 10 perccel nem lesz hely, de a pénztárosnő megnyugtatott minket, mondván, „a hajó új, de azért hely mindig lesz rajta”. Az új katamaránt 2021-ben kezdték építeni Szlovákiában, 2023 nyarán került a Balatonra, de az idei szezonban debütált először.

Az új katamaránokat vetik be többek között a Balatonföldvár-Tihany és a Fonyód-Badacsony útvonalakon. A legrövidebb út, amit megtesznek, 20 perces, a leghosszabb pedig a Balaton esetében 80 (Balatonfüred-Siófok), a Tomajnál 75 perc (Badacsony-Balatongyörök). Az ár az út hosszától függetlenül változatlan: felnőtteknek 2200 forint, 4 éves korig ingyenes, 14 évesig féláron van, 14 fölött és nyugdíjasoknak pedig 1650. Biciklinként 1100 forintot kérnek egy útért: árakat tekintve tehát sem más balatoni hajókhoz, sem a korábbi járatokhoz képest nem drágult érdemben az új katamarán sem.

A száraz adatokról annyit érdemes tudni, hogy a katamarán 11 méter széles, 35 méter hosszú, a fedélzetén pedig 350 utas fér el. A fedélzetre a hátsó, kerékpárszállító részen kell felszállni, itt egyébként 35 kerékpár fér el, ez jelentősen több, mint amennyit eddig a balatoni hajókra lehetett pakolni. Bár az is igaz, hogy a mi utunkon sem oda, sem vissza nem szállítanak egyet sem. Ennek fényében mondjuk meglepődünk, amikor a személyzet azt mondja nekünk, hogy

„Azért kell itt hátul felszállni, mert a biciklik piszkosak, nem akarjuk, hogy bekoszolják az utasteret.”

A hajónak két bejárata van, egy a hátsó, amelyen felszállnak az utasok, de van egy nagyobb is, amely az utastérbe vezet. Ez látszólag díszként funkcionál, a személyzet állítása szerint inkább nem, de legalábbis elég ritkán használják. Egy olvasónknak egy másik járaton ezt a nekünk mondottakkal szemben azzal magyarázták, hogy a dunai hajókhoz szokott szlovák cég egyszerűen nem mérte fel, hogy nem a Dunára, hanem a Balatonra készül a hajó. Ez pedig alacsony vízállás esetén a fix parti kikötőknél lehetetlenné teszi azt, hogy a nagy rámpát lenyissák. Így, ha másra nem is jó, legalább nézhetjük a belső térből.

Na de várjunk, mi az a katamarán?

A Tomajjal és a Balatonnal jelentősen megugrott a Bahart katamarán-flottájának száma. Az első katamarán 1978-ban indult el a Balatonon, azután, hogy 1975-ben pályázatot írtak ki egy olyan 400 személyes hajó megtervezésére, amely alkalmas a balatoni személyszállításra – ilyeneket a Szovjetunió országaiban ekkoriban nem lehetett vásárolni. A pályázatot sok hajó közül egy katamarán nyerte, amit a Mahart műhelyében raktak össze. A szállítás bonyolult volt, a hajó tetejét végül Siófokon építették hozzá (a nevét is innen kapta). A Fonyód-Badacsony útvonalon csak ebben az évben 270 ezren használták az új utasszállítót.

A technikai részletekkel nem untatnánk senkit, a katamaránokról annyit kell tudni, hogy két úszótestet építenek össze közös fedélzettel, így tőkesúly nem kell a hajóba. A katamarán más hajókkal szemben emiatt biztonságosabb és gyorsabb, 1979-ben 130 kilométeres szélben is vígan elúszott a Siófok. A formájukkal kezdetben azonban nem voltak kibékülve még a hajósok sem: nem tűnt kecsesnek és szépnek a katamarán, de jól bevált. Annyira, hogy 1981-ben már három járta a Balatont. Ha valaki tehát feszülten követi a katamaránok balatoni történetét, az a valaki biztosan azt mondaná, hogy nagyot újított a két mostani katamaránnal a Bahart.

Egy ilyen rutinos katamaránozó egyik útitársam is, aki szerint a Tomaj sokkal komfortosabb, mint az eddigiek voltak. Szerinte összességében a belső rész és a légkondi is nagy minőségi javulás, a fenti részen pedig jó, hogy tető védi az embereket, mert „azért az egy büntetés volt, hogy a napon kellett az előzőkön ülni”. A belső rész szerinte kicsit „repülőgép-érzést ad, de a szó jó értelmében”.

A Tomaj benti része egy repülőgépnél azért ezerszer tágasabb, kicsit azt az érzést adja, mintha egy vízi MÁV-vonaton ülnénk – mondjuk azzal a különbséggel, hogy ez pontosan indul. A lenti részen valamennyire kilátni a vízre, amit nem látunk, azt tévékkel helyettesítették a tervezők. Innen kivetítőn látjuk a hajó elejét, az oldalsó képernyőkön pedig valamiért folyamatosan a katamaránról készült imázsfilm fut. Hogy mi ennek a funkciója, arra nem jövök rá. Mindenesetre legalább látom, hogy min ülök, ha valamiért elfelejteném.

Kétségtelen, hogy az átlag hajókhoz képest jóval kényelmesebb az új katamarán. Jól elférünk, főleg, mert alig vannak a fedélzeten, és hát kevés dolog lehet a 40 fokos meleg után nagyobb áldás, mint a hűvös belső tér. A hajó hátsó részében egy bárpult is van, igazi balatoni strandos kocsmaárakkal üzemel: az üdítő 850 forint, 1600 a korsó sör, 600 forint egy presszókávé, koktélt pedig 2000 forint alatt nem találunk.

És persze van egy külön élménye annak is, hogy a Bahart olyan büszke az új hajóra, hogy még katamarán repoharat és katamarán nevű sört is vehetnék a fedélzeten, de azért ahhoz tényleg megszállottnak kéne lennem, hogy ezt megtegyem.

Mondjuk láthatóan van, akit tényleg nagyon lelkesít az új hajó: ahogy kihajózunk, legalább hárman elkezdik kintről fotózgatni a kívülről fekete-kék színű, kicsit egy bálnára emlékeztető, bazi nagy hajót.

Jobb lent, mint fent

Ha már bentről semmit nem látok, legalább felsétálok a katamarán tetejére félúton, hátha itt lesz valami. És itt ér az első csalódás: a lenti, kényelmes luxus után egy félig beépített, furcsa kis térben találom magam. Leülnék szívesen, de akkor túl sok mindent nem látok. A legelső sor teljesen üres, hamar kiderül, hogy miért: innen egyrészt csak egy vak tévéképernyőt és egy fekete falat látok. Másrészt csökkenti a komfortérzetemet, hogy a 40 fokos melegben tovább melegít a kapitányfülke légkondijának kimenete, aminek meleg levegője egyenesen kapja telibe az első sorban ülőket.

Sorra veszem eddigi hajós utazásaimat, és arra jutok, hogy az új katamarán az első, ahol biztos jobb bent lenni, mint a nyitott fedélzeten.

Oldalra megyek, kikukucskálok a fekete keresztfalak mellett, innen azért legalább látom a Balatont. Arra lenne mondjuk igazán jó nézni, amerre a hajó tart, de oda nem lehet. A hajó hatalmas kapitányfülkéje az utasok rovására veszi el a kilátást, előre emiatt csak akkor látok, ha a kapitányok fülkéjének ablakán megpróbálok belesni.

Hátra megyek, hogy legalább azt lássam, honnan jöttem, de itt a mentőcsónaktól nem látok az égvilágon semmit. Ezen a ponton egy pillanatra azért felmerül a kérdés, hogy aki a hajót tervezte, vajon hányszor utazott életében hasonló hajókon. Mert hát bármennyire is néz ki jól a Tomaj, a kilátás azért rendesen ki lett herélve rajta.

Visszaülök inkább, és nézem egy darabig jobb híján a kapitánykabin hatalmas foteljét. Egészen addig, amíg a személyzet egyik tagja arra nem jár. Ő lelkesebb nálam: szerinte az is jó, hogy megkétszerezték a Badacsony-Fonyód járatok számát. Meg az is, hogy „technikailag és komfortban is nagyobb élmény” az új hajó.

Csak az órámra nézve tippelem azt, hogy a félórás utunk végéhez közeledhetünk. Badacsonynál leszállva már bánom, hogy az utamat a vécé kipróbálásával zártam: ez is MÁV-feelinget ad, a meleg kis kabin egyik nagy előnye mondjuk, hogy legalább tiszta. Badacsonyba érve leszállunk, ismét a biciklitárolók mellett elhaladva, aztán elmegyünk a gigantikus sor mellett, ami arra vár, hogy felszálljon az új katamaránra.

Útitársammal végül abban maradunk, hogy végeredményben határozottan előrefelé ment a Bahart az új hajókkal, nem pedig hátra. Az utazásunk vége azért mégiscsak az lesz, hogy elkezdjük kicsit a katamarán kapitányainak életét irigyelni, mert, ahogy útitársam fogalmaz: „láttad azt a nagy kabint? Bármennyi rúdtáncos lány beleférne!”.

A katamaránnal kapcsolatban küldtünk kérdéseket a Bahartnak is, ők azonban a cikk megjelenéséig nem válaszoltak. Ha válaszolnak, frissítjük cikkünket.