2024. június 27. – 04:58
Ritka sportkártyák, első generációs Charizardok, limitált Egy Gyűrű a Magic: The Gatheringből. Ez csak néhány példa arra, hogy mi mindenért fizetnek ki súlyos összegeket manapság a gyűjtők – utóbbit több mint 700 millió forintnyi összegért vette meg a rapper Post Malone –, de olyan, sokkal régebbi gyűjtögetős hobbik is a mai napig népszerűek, mint a bélyeggyűjtés. Persze ötven éve talán még keresettebbek voltak a ritka bélyegek, levelezőlapok és borítékok, a különféle limitált kiadásokhoz pedig egyebek mellett az űrverseny is bőven szolgáltatott alapot.
Az Egyesült Államokban különösen keresettek voltak az űrutazással kapcsolatos bélyegek, hiszen ott (is) elvi kérdés volt az űrprogram támogatása és az asztronauták kultstátuszba emelése. Amerikában több űrmisszió kapott egyedi borítékokat, amelyeken az újrahasználás megelőzése érdekében érvénytelenített bélyegek, saját grafika és pecsétek, a küldetés úti célja és az űrhajó neve is szerepelt. A híres Apollo-küldetések közül is többhöz bocsátottak ki ilyet.
Az Apollo–15-nél viszont egy háttéralku, a fedélzetre egy rakás borítékot felcsempésző űrhajósok és az imázsára kínosan ügyelő NASA miatt a vártnál sokkal rosszabbul sült el a dolog.
Az Apollo–15 legénysége 1971 júliusában indult el a Holdra, a borítékos botrányuk alapjait azonban már évekkel korábban lefektették, amiben nagy szerepe volt egy Horst Eiermann nevű fickónak is. Eiermann, aki a New York Times egy évvel később megjelent cikke szerint egyszer dolgozott közösen a NASA-val, már az 1968-ban megvalósult Apollo–7 legénységét is megpróbálta rávenni arra, hogy 2500 dollárért cserébe csempésszenek fel bélyegeket vagy egyéb, ehhez kapcsolódó tárgyakat a fedélzetre.
Eiermann sem náluk, sem a későbbiekben nem járt sikerrel, az Apollo–15 legénységénél viszont már más volt a helyzet. Kicsivel korábban találkozott egy német bélyegkereskedővel, Hermann Siegerrel, aki részletes tervet dolgozott ki az akcióra. A tervnek természetesen része volt az is, hogy a borítékokon később jó áron túlad majd, de Eiermann ezt nem kötötte az űrhajósok orrára. A hivatalos verzió az volt, hogy hétezer dollárt fizetnek nekik, ha felvisznek száz borítékot Siegernek, másik háromszázzal pedig azt csinálnak, amit akarnak.
A férfi állította, hogy ez bevett gyakorlat az űrhajósoknál, megesküdött, hogy a borítékokat nem fogják eladni, és azt a kártyát is előhúzta, hogy az űrhajósok így a családjukat is támogatnák akkor, amikor a NASA alkalmazottaitól éppen több juttatást is megvontak. Az ijesztgetés és a mézesmázos győzködés megtette a hatását, így jutottunk el oda, hogy az űrhajósok a fellövés reggelén és közvetlenül a visszatérésük után is bélyegeket ragasztgattak és autogramokat firkantgattak arra a 398 borítékra, ami épségben megtette az utat a Holdra, és vissza. Ekkor úgy tűnhetett, hogy ez lesz a sztori vége, de igazán csak itt indultak be a dolgok.
Az űrhajósok 1965 óta csak olyan dolgokat vihettek az űrbe, amit a NASA előre jóváhagyott, és hamar kiderült, hogy a borítékok csak azért mehettek fel, mert a Kennedy Űrközpontban az illetékes azt hitte az érvénytelenítésre leadott négyszáz borítékról, hogy ezek azok, amiket a NASA beleegyezésével vittek fel. Tovább bonyolította a dolgot, hogy mire az űrhajósok novemberben Európába mentek, Sieger egy kivételével az összes borítékot eladta 1500 dolláros darabáron.
Amikor ez számukra is kiderült, visszaadták Eiermann-nak az időközben megkapott fizetségüket, de a botrányt innentől már nem tudták elkerülni. Az európai bélyeggyűjtő közösségben nagy felfordulást okozó borítékokról hamarosan az amerikai újságok is tudomást szereztek, és amikor egy csoport megkereste a NASA-t, hogy eredeti borítékokról van-e szó, végleg kibukott a dolog. A legénységért felelős Donald Slayton állította, hogy nem tudott a négyszáz borítékról, és későbbi emlékirataiban azt írta, mérgében mindhárom űrhajóst letiltotta volna az Apollo-programról.
Slayton felettesei is beszéltek az űrhajósokkal, akik nem tagadták a történteket, de kitartottak amellett, hogy nem akarták eladni a borítékokat. A NASA az űrverseny közepén nem engedhette meg magának, hogy az emberek azt gondolják az űrhajósaikról, hogy csak a pénz miatt mennek fel az űrbe, így nagy nyilvánosság mellett kezelték az űrhajósok ügyét. 1972-ben végül közölték velük, hogy valószínűleg nem fognak többet repülni, és ez tényleg így is lett. A NASA emellett lefoglalta az összes borítékot is, ami náluk maradt.
Ezután viszont maradt még egy csavar a történetben. 1978-ban végül az amerikai kormány bejelentette, hogy nem foglalhatja le tovább az ajándéknak szánt borítékokat, az egyik űrhajós, Alfred Worden pedig később be is perelte a NASA-t, mikor megtudta, hogy több ezer hasonló borítékot reptetnének az űrbe. 1983-ban az Apollo–15 legénysége visszakapta a borítékjait, Wordent pedig később ki is tüntette a NASA. Azóta az űrhajósok borítékjaiból is sokat eladtak már, és a Sieger-féle változatok is feltűnnek néha aukciókon – ezekért akár negyvenezer dollárt is elkérhetnek.
(Forrás: Catawiki)
