2024. június 18. – 04:49
Az amerikai Mark Proksch az a típusú színész, aki itt-ott felbukkan, talán emlékszünk a nevére, talán nem, de a fizimiskáját, a modorát, és a stílusát örökre megjegyezzük. Lehet őt ismerni például az Office amerikai változatából, ahol Dwight csicskáját alakította. Vagy ismerős lehet a Better Call Saulból, ahol pár részen át játszott egy hummeres szerencsétlent. És ő az egyik főszereplője a remek Hétköznapi vámpírok című sorozatnak, amiben a többi szereplővel ellentétben ő nem vért szív, hanem energiavámpírként mások türelmét és életerejét. De ha nagyon mélyre megyünk az alternatív amerikai komédia világában, akkor ismerhetjük az On Cinema-univerzumból, ahol saját magát alakítja, legalább olyan rosszul, mint ahogy hírességeket és híres filmszerepeket utánoz. (Aztán egyszer kómába esik, később pedig aranyra festik, hogy ő legyen a megtestesült Oscar-szobor. Nagyon fura dolog az az On Cinema-univerzum.)
Az internetes, jellemzően amerikai közvélemény viszont már ezek előtt megismerte, amikor majdnem tizenöt évvel ezelőtt egy furcsa figura kezdett el felbukkanni több kistérségi tévécsatorna reggeli műsorában. A saját bevallása szerint ő volt Kenny Strasser (becenevén: K-Strass), aki a jojózás segítségével tanította az általános iskolás gyerekeket a környezetvédelem fontosságára a Zim-Zam Yo-Yos nevű cég alkalmazottjaként és nagyköveteként. A műsorokban úgy vezették fel, mint aki 1995-ben az év újonca volt, feltehetőleg jojózásban, akármit is jelentett ez. Strasser viszont nem pont úgy viselkedett, mint aki képernyőre való: a jojózáshoz annyira nem értett, hogy néha arcon vagy érzékenyebb pontokon is megütötte magát vele élő adásban, egyszer a nyaka köré keveredett a zsineg, de olyan is volt, hogy összetört a földön a műanyag játék.
De nem is a jojózás volt a lényeg, hanem amit Strasser mondott. Az egyik műsorban arról beszélt, hogy igazából csak egyszer okította az általános iskolásokat, mert azóta nem engedik be iskolába. Egy ponton elkezdett csörögni a mobilja. Máskor arról beszélt, hogy problémái voltak az alkohollal, drogokkal, szerencsejátékokkal, pontosabban a lottózással. Egy műsorban arról motyogott valamit, hogy a mentora meghalt egy jetski-balesetben. Egy másikban arról beszélt, hogy csak azért nem profi jojós, mert nem versenyez. Az egyik forgatásra jojók nélkül érkezett, de az üres kezeivel így is bemutatta, hogy milyen trükköket ismer. „Szembenéztem a Kaszással, de a jojózás megmentett” – mondta egy másikban a hózentrógeres, baseball-sapkás, leszedáltnak, de mindvégig teljesen őszintének tűnő fickó, aki néha rappelt is egyet. Aztán nyomtalanul eltűnt.
Itt van egy válogatás a környezetvédő jojószakértő munkásságából:
Mindez 2010-ben történt, és ténylegesen hónapokig nem tudta senki, hogy ki a manó lehet Kenny Strasser, mi a túró lehet az a Zim-Zam Yo-Yos, és úgy általában, mire megy ki az egész. A tévéműsorok sosem országos sugárzásúak voltak, szóval olyan óriási figyelmet nem kaptak. Csak akkor, amikor valaki elkezdte őket feltölteni a Youtube-ra, K-Strass sztorija pedig kezdett olyan nagy elérésű oldalakon feltűnni, mint például a Gawker-birodalom sportportálja, a Deadspin. A közép-nyugati államok újságírói nyomozásba kezdtek, hogy ki lehet a titokzatos jojószakértő, de csak elhintett morzsákat találtak. Még az az elmélet is felröppent, hogy az egésznek köze lehet a legendás, akkor már rég elhunyt komikus, Andy Kaufman erőszakos alteregójához, Tony Cliftonhoz. A pólóján szereplő cég honlapja létezett, de az elérhetőségek nem vezettek sehova.
Mint minden interneten népszerű dologról, itt is viszonylag hamar kiderült a turpisság Kenny Strasserről. Nevezetesen, hogy ez az ember nem létezik, egy unatkozó színész-komikus, Mark Proksch találta ki, amikor kirúgták egy gyakornoki állásából. Nem volt egyedül, besegített neki a barátja, Joe Pickett író is. Proksch egy későbbi interjúban elmondta, hogy összesen tíz címre küldtek ki sajtóanyagot, és a nap végére már nyolc tévé vissza is írt, hogy nagyon szívesen látják a jojózó urat a műsorukban.
A színésznek feltűnt az, hogy az összes reggeli műsorban nagyon sok mindent próbálnak hírként beállítani, jellemzően olyan dolgokat, amik egyáltalán nem azok – úgyhogy kitalálták ezt a karaktert, a sajtóanyagban pedig mindenféle nem létező referenciát és díjat soroltak fel. Azt is észrevette, hogy úgy könnyebb bekerülni a tévébe, ha valami nagyobb témába csomagolja saját magát, így lett aztán K-Strass munkájának fókuszpontja a környezetvédelem. Amikor a reggeli műsorokban rákérdeztek, hogy pontosan mit tanít gyerekeknek a témáról, akkor elmesélte, hogy például azt, hogy nem kell mindig pisilés után lehúzni a vécét.
Proksch elmondása szerint sosem bukott le, sosem fogott gyanút senki a forgatásokon, bár a műsorvezetők aztán sosem csevegtek vele tovább, amikor leállt a forgatás. Mindig a stáb egyik tagjának kellett odamennie hozzá levenni a mikrofonját, akinek aztán még a karakter gúnyájában a színész mindig elmondta, hogy milyen pocsékul sikerült az adás. Proksch szerint ilyenkor kivétel nélkül minden stábtag azt mondta, hogy dehogyis, nem volt ez olyan rossz.
Nagyjából az első tévés szereplés után két hétnek kellett eltelnie, hogy Proksch kapjon egy telefont Paul Liebersteintől, az amerikai Office egyik fő alkotójától és szereplőjétől (Toby karakterét játssza, de amúgy író és producer is), akinek nagyon tetszett, amit K-Strass a tévében művelt élő adásban. Nem sokkal később már mehetett is a forgatásra. Onnan pedig a házassághoz is egyenes út vezetett, ugyanis összejött a sorozat egyik írójával, az A.V. Club és Onion újságírójával, Amelie Gillette-tel.
Proksch-nak és Pickettnek hosszabb távú tervük is volt K-Strass karakterével, de sajnos ezt meghiúsult, amikor kiderült a főkolompos neve. A terv az volt, hogy konkrét sorozat nem készül, hanem Strasser történetét a tévészereplésein keresztül, a stáb tudta nélkül mondták volna el, és minden egyes vendégség egy újabb fejezet lett volna ebben. Proksch szeretett volna egy sorozatot is a jojómesterrel, Tim Heidecker és Eric Wareheim duójával el is kezdtek fejleszteni egy ötletet, de rájöttek, hogy sosem működött volna. De egy kis ideig, a 2010-es évek elején, a kamerák előtt működött.
