Végre van egy kis ideje olvasni, és legalább egy fejezetet le akar tudni a kedvenc könyvéből elalvás előtt. Ehhez képest, bármilyen izgalmas regényt is vett elő, azt veszi észre, hogy néhány perc után leragadnak a szemei, heveny bóbiskolás veszi kezdetét, és gyorsan álomba zuhan. Sokaknak ismerős lehet ez a koreográfia. De miért alszunk el pont akkor, amikor nem is akarunk, és elvileg élénk agyi tevékenységet is folytatunk?
Erre többféle magyarázat is van. Az egyik maga az, hogy mire lefekszünk, már jóval fáradtabbak vagyunk, mint hogy gondolnánk, és ez eleve erős inger. Mindezt erősíti, hogy olvasni általában fekve vagy kényelmes testhelyzetben ülve szoktunk, többnyire csendben, ez pedig ellazult állapothoz és álmossághoz vezet.
Az olvasott szöveg maga is rádolgozhat az álmosításra: ha igazán izgalmas, érdekes, akkor teljesen elvonja a figyelmünket a hétköznapi problémákról, jó esetben megszűnnek a szorongásaink és aggodalmaink. Lenyugszunk, és már készen is állunk az alvásra. Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre a rossz szövegek is álmosítóak. Ebben az esetben az agyunk egyszerűen nem hajlandó kellő erőfeszítéseket tenni, a gondolataink önkéntelenül másfelé kalandoznak, és gyorsan álomszerű tapasztalataink lesznek, és ezzel máris egy lépéssel közelebb vagyunk az elalváshoz. A szakszövegek, tankönyvek is nagyobb feldolgozási igényt támasztanak az agy felé, ezekbe is könnyű beleálmosodni.
Kutatók szerint maga az olvasás is elég fárasztó tevékenység. A könyvek sorai vezetik és megdolgoztatják a szemünket, ugyanakkor az agyunkat is, amelyek a karaktereket szavakká, mondatokká, gondolatmenetekké konvertálják át. Ha nem elég erős a megvilágítás, még megterhelőbb az olvasás a szemnek, keményebb melót követel, hogy kivegye a betűket.
A szemizmok tartós igénybevétele a szem fáradtságához és megerőltetéséhez vezethet, és a szem aztán az agynak is jelzi a fáradtságérzetet és a pihenés iránti igényt, ami megint csak leragadó szemekhez vezethet és alvásba torkollhat. A feltételezések szerint az írott szövegtől azért tudunk gyorsan lefáradni, mert az agyunnak nem volt még elég ideje alkalmazkodni az íráshoz és az olvasáshoz. Erre nagyjából 5500 éve volt az emberiségnek, míg a beszéd már legalább 50 ezer éve jelen van.
Az olvasás gyakran ismétlődő elemekkel teli és kiszámítható mintázatú, és ez sokszor kevesebb kognitív stimulációt jelent az agynak. Ez is hozzájárul az álmosság érzéséhez, azt pedig, hogy szinte mozdulatlanul fekszünk, az agy a szokásos elalvás előtti aktivitáshiánynak érzékeli, aminek normál esetben az az üzenete, hogy le kell nyugodni és itt az ideje az alvásnak.
Az olvasási körülmények az úgynevezett cirkadián ritmusunknak is jelzéseket adnak. Az esti olvasás alacsony energiaigényű tevékenysége és a gyengébb fényviszonyok elősegítik az alvási és ébrenléti fázisok szabályozásában résztvevő melatonin hormon termelését, ami miatt álmosnak érezzük magunkat. Ha hagyományos, papíralapú könyvet olvasunk, jobb esély van az álmosságra, mert a kütyük és monitorok által sugárzott mesterséges kék fény pont, hogy megzavarja a cirkadián ritmusunkat – ez az alvászavarok egyik oka is lehet.
Mielőtt bosszankodna, hogy képtelen volt elalvás előtt néhány oldalnál többet elolvasnia, jöjjön a jó hír. Kutatások szerint az olvasásból induló elalvás általában jobb alvásminőséget jelent. Ha pedig ellen akar állni az álmosságnak, kényelmes, de azért ne túl kényelmes pozíciót válasszon, és időnként álljon fel, szakítsa meg az olvasást egy kis testmozgással.
Felhasznált források: Sciencebeta | BBC Science Focus |