Mi jut eszünkbe arról a szóról, hogy kormányhivatal? Valami jellegtelen, szürke, unalmas épület, gondolom – nekem legalábbis. Nos, az indiai Haidarábádban található Nemzeti Halászati Fejlesztési Hivatal (NFDB) nem ilyen, tekintve, hogy hal alakú.
A 2012-ben elkészült hatalmas épület úgy néz ki, mintha a levegőben úszna. Téglalap alakú, pikkelyszerű ablakok díszítik ezüstszínű testét, az elejébe üreges szájat formáztak, a szeme pedig kék üvegből készült. A neve nem árul zsákbamacskát: „Fish Building”, azaz halépület. A háromszintes, 1920 négyzetméteres építmény az indiai Központi Közmunkák Hivatala tudatos döntése volt, az indoklás: a falai között végzett munka a halászathoz kötődik. Az NFDB-ről készült képek bejárták a világot, ma a mimetikus építészet egyik legnagyobb, legmerészebb és legerősebb példájaként tartják számon.
De miért lesz egy épületből hal vagy egy halból épület?
Mimetikus építészetről akkor beszélünk, amikor az épület a formájával és a küllemével idézi fel a funkcióját. Programépítészetnek vagy novelty (újfajta) építészetnek is hívják, és a lényege, hogy az épületeket szokatlan formákkal ruházzák fel reklámcélból vagy azért, mert más híres épületet másolnak – a hitelesség itt természetesen eltörpül. Méretük és bombasztikusságuk miatt ráadásul sokszor nagyon figyelemfelkeltők. Fontos, hogy szinte mindig hivalkodók ugyan, de használható, funkcionális épületek.
A jelenség a 20. század elején-közepén terjedt el az Egyesült Államokban az autópályák és a hosszú autóutak szaporodásával, illetve az amerikaiak egyre növekvő autózásával, mint a direktmarketing egyik új formája. Fontos volt valamivel elkapni a tovaszáguldó autósok tekintetét, ezért nőttek ki a földből a tacskó alakú hot dogos éttermek, az óriási csészékre hasonlító kávézók és a fánk alakú boltok.
„A mimetikus építészetet gyakran gúnyolják, mondván, hogy az egész egy vicc, giccses és felszínes” – idézi a CNN Sir Terry Farrellt, a londoni Farrells építésziroda alapítóját. Ha valaki, ő tényleg autentikus forrás: egy 1981-ben Londonban épült, tojástartó alakú reggeli tévéstúdiónak az ötletgazdája, ahol a tetőre applikált tojástartókkal szimbolizálták, hogy a műsort épp a reggelizés időszakában sugározzák.
„Ennél azonban többről van szó – magyarázza Farrell. – Az autópályán haladva ösztönösen tudjuk, hogy egy túlméretezett narancs valószínűleg narancsot árul; egy hatalmas cipő valószínűleg cipőjavítást végez; és, hogy egy gigantikus gitár gitárokat árul.”
Szóval nincs a háttérben semmi fejtörést okozó, szofisztikált szimbolika, csupán egy épületméretűre felnagyított tárgy, gyümölcs, állat vagy bármi.
Amerikában a mimetikus épületek gyakran emlékeztetnek valamilyen élelmiszerre, de bőven akadnak kivételek is. Ott van például az ohiói „Nagy kosár”, a Longaberger Company – egy elsősorban kosarakat gyártó lakberendezési cég – egykori székhelye. Évekig turisztikai látványosság volt a giccses behemót; most üresen áll és vásárlóra vár. Aztán ott van Kansas City közkönyvtárának parkolóháza, amely 2004-ben készült el, és kifejezett cél volt, hogy úgy nézzen ki, mint egy hatalmas könyvespolc. Ez az épület a mimetikus építészet közösségi jellegét mutatja: a ráírt összes könyvcímet Kansas City lakói javasolták.
Európa és Ázsia is beszállt
Bár annak tűnhet, nem csupán amerikai jelenség ez, mára az egész világon elterjedt: Európában, a dél-ukrajnai Kolomija városában található a Piszanka múzeum, amely egy 13,5 méter magas épület, amely a hagyományos ukrán hímes tojás formáját idézi. A 2000-ben Igor Sumin építész által tervezett, legszélesebb pontján tízméteres átmérőjű múzeum természetesen hímestojások tömegének ad otthont, köztük magyaroknak is.
Szintén a szomszédban van a hernyóra, esetleg sokszemű csigára emlékeztető grazi Kunsthaus. A Peter Cook és Colin Fournier által tervezett amorf épület Fournier „barátságos földönkívülinek” nevezte. A Kunsthaus a 2003-as Európa Kulturális Fővárosa program részeként épült, mára beágyazódott a város szövetébe.
A magyaroknak talán a legismertebb példa a prágai Dancing House Hotel, amelyet Frank Gehry tervezett, és fennállása óta az egyik legfontosabb prágai fotómotívummá nőtte ki magát. Van olyan épület is, amelyen csak a levegőből lehet észlelni a hasonlóságot: ennek ékes példája Reykjavíkban a Smáralind vagy ahogy angolul elterjedt, a Penis Mall, amely föntről egy péniszre emlékeztet.
Kritikusai szerint a mimetikus épületeket nehéz komolyan venni, és elég giccsesek.
Van azonban néhány utánzás, vagy ha úgy tetszik, mimézis, amely finomabb, visszafogott motívumokkal utal az épület funkciójára.
Ott van például a tokiói Asahi sörgyár központja. A Nikken Seikei által tervezett és 1989-ben elkészült, 22 emeletes Asahi Beer Azumabashi épületet sörformájúra tervezték. A borostyánsárga üveg a sört idézi, míg a tetején lévő fehér panelek a habot. A szomszédban található az Asahi Super Dry Hall. A francia sztárépítész, Philippe Starck által tervezett, 1990-ben épült, zömök, fekete épület tetejét egy 300 tonnás aranyszínű láng díszíti, amely egyesek szerint úgy néz ki, mint a frissen csapolt sör masszív habja. Tokióban más asszociációk is felütötték a fejüket: az épületet aranykakinak vagy aranyszarnak is nevezik. A források szerint szeretetteljesen.
Nálunk nem megalomán épületekben ölt testet, de akad néhány apróbb példa: ilyen Makovecz Imre Cápa néven elhíresült kisvendéglője Velencén, a szentesi Cicaház, ahol macskákat árulnak egy virágbolt üzemel vagy a repülőtér 1-es terminálja, amely felülnézetből repülőgépet formáz. Hasonlóan a levegőből nyeri el jelentését a Budaörsi út 75. alatti Yacht irodaház.
A soha el nem készülő, a Rákóczi híd budai hídfőjéhez tervezett, Rubik-kocka alakú kiállítási központ viszont épp monumentális alkotás lenne/lett volna/lesz majd valamikor.
(Források: CNN, Archi Hacks, Rethinking The Future, themindcircle, Wikipédia)