2023. december 26. – 14:11
Az Ördögűző a világ egyik legismertebb horrorfilmje, azt viszont talán kevesen tudják, hogy a film alapjául szolgáló regényt, és így magát a filmet is valós, megtörtént események ihlették. Az pedig még kevéssé ismert, hogy az ördögűzésen átesett kisfiú, akit sokáig csak Roland Doe (más forrásokban Robbie Mannheim) néven emlegettek, később a NASA és az amerikai űrrepülés egyik fontos alakja lett. De hogy miért is érdekes ez éppen most, karácsonykor? Mert 50 éve, 1973. december 26-án mutatták be az amerikai mozikban a horror nagy klasszikusát.
A film sztoriját adó történet legsúlyosabb részletei 1949-ben történtek Amerikában – ezért is hivatkoztak sokáig az ördögűzésen átesett fiúra Roland Doe-ként. A Doe vezetéknév az amerikai kultúrában az azonosítatlan holttestetek megnevezése, nőknél Jane, férfiknál John Doe. Az amerikai Skeptical Inquirer 2021 decemberében, egy évvel halála után fedte fel Ronald Edwin Hunkeler nevét, aki 14 éves korában több mint húsz ördögűzésen esett át. Később aztán a NASA-hoz került, dolgozott a Holdat megcélzó Apollo-programon, aztán szabadalmaztatott egy technológiát, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az űrsiklók paneljei rendkívül magas hőnek is ellenálljanak.
Hunkeler 2020-ban, a 86. születésnapja előtt nem sokkal, agyvérzésben halt meg. A NASA-nál dolgozva, de még nyugdíjazása után is attól rettegett, hogy kiderül, az ő története ihlette Az ördögűzőt – a furcsa, nem egyszer paranormálisba hajló történések pedig élete végéig elkísérték.
Az 1935-ben, Maryland államban született Hunkeler 14 éves korában kezdett paranormális jelenségeket tapasztalni. Eleinte csak a hálószobája falából kihallatszódó kopogásról és kaparászásról számolt be, később viszont egyre aggasztóbb dolgok történtek vele. A Hunkeler család lelkésze egy levélben arról írt, hogy a fiú alatt mozogtak a székek, a család házában mindenfelé felkarcolták a padlót az ide-oda mozgó bútorok, egy Krisztus-szobor pedig rezegni kezdett a falon, ha Hunkeler a közelébe ment.
A család szerint az egésznek köze lehetett Tillie nagynéni halálához – ő egy spiritiszta volt, aki megtanította Hunkelert, hogyan használja az Ouija táblát a szellemvilággal való kommunikációra. Hunkelerék először orvosokat kerestek fel, de amikor semmi nem változott, nem maradt más választásuk, egy jezsuita segítségét kérték, aki három hónap alatt több mint 20 ördögűző rituálét hajtott végre a fiún. Amikor ez sem hozott megoldást, St. Louisba vitték, hogy kikezeljék belőle a démoni megszállást. A korabeli beszámolók szerint a sikeres kezelést egészen zavarbaejtő jelek előzték meg: a fiú bordáin a semmiből jelent meg a bőrébe karmolt „Louis” felirat, majd a csípőjén jelent meg a „szombat” szó, végül pedig a mellkasán a „3,5 hét” jelölés. Az ördögűzéseket végrehajtó jezsuita, William Bowdern feljegyzései szerint a bőrbe karmolt feliratok úgy jelentek meg a fiú testén, hogy senki nem ért hozzá, és a fiú sem mozdult.
Hunkelert még 1949 márciusában átszállították St. Louisba, ahol április közepén (azaz nagyjából három és fél hét múlva) istenkáromlások és latin kifejezések kíséretében elhagyta testét a démon. Az esetről 1949-ben a Washington Post egyik tudósítója is beszámolt hónapokkal később.
Hunkeler későbbi életéről a NASA-nál végzett munkáján felül nem sokat tudni, csak azt, hogy a halála előtt nem sokkal, szinte a semmiből jelent meg egy katolikus pap a háza előtt. Feladta neki az utolsó kenetet, majd a férfi röviddel ezután meghalt. Anélkül, hogy bárki értesítette volna a papot vagy az egyházat.
Egy 1993-as könyv, Az ördögűző hátterét legmélyebben feltáró Possessed: The True Story of an Exorcism szerint az akkor még Robbie néven emlegetett fiúnak semmi köze nem volt a démoni megszálláshoz, csak nagyon zavart volt. A szerző, Mark Opsasnick nyomozása során arra jutott, hogy semmilyen tény nem támasztja alá a történetet, ami leginkább csak elmondásokra, mendemondákra épít, és arra sincs bizonyíték, hogy az egyház által említett ördögűzések valóban megtörténtek volna.
Források: New York Post | The Guardian
