Az ETA halálos csapást mért Franco tábornok rezsimjére
– ezzel a címmel jelent meg az egyik patinás spanyol napilap, az El País tíz évvel ezelőtti cikke, amelyben részletesen rekonstruálta, mi történt 1973. december 20-án, amikor a Carrero Blanco miniszterelnök elleni merényletet végrehajtották.
A robbantás 9:36-kor történt, az ETA-ról, azaz a „Baszkföld és Szabadság” nevű szervezetről azonban a korabeli spanyol híradások 17 óráig szót sem ejtettek. Az ETA este 11-kor vállalta a felelősséget a gyilkosságért, a Radio Paris-nak juttattak el közleményt. A híres kép, amin fekete maszkos terroristák tartanak sajtótájékoztatót, néhány nappal később készült.
A merénylet azért is volt történelmi jelentőségű, mert a betegeskedő Franco tábornok legfőbb bizalmasa halt meg. Mivel Franco egészsége már hónapokkal korábban megrendült, csak idő kérdése volt, mikor adja át a hatalmát. Blanco tengernagyot szemelte ki magának, aki már közelített a 70 felé, és aki elődje antidemokratikus rendszerét szerette volna továbbvinni.
Júniusban választották meg miniszterelnöknek. Blanco felrobbantásával, majd Franco 1975-ös halálával az ország eltéríthetetlenül indult el a demokratikus választások felé, amiket 1977-ben meg is tartottak. Ezt persze akkor, azon a szokatlanul hideg reggelen még sejteni sem lehetett.
Mindenkit meglepett az aprólékos terv
Baszkföldet már Kr. e. négyezer évvel is lakták, az ősi baszk nyelv igen különleges, eredete a mai napig rejtélyes, ahogy az is, honnan származik a baszk nemzetiség. Évezredeken át hadakoztak, különösen a középkorban, de a meglehetősen zárt közösség fennmaradt. A terület autonómiáját Franco vette el 1936-ban, Guernica spanyol polgárháború alatti bombázását Picasso is megfestette. Guernicát német és olasz csapatok lőtték szét, de a háború után is a mindennapok része maradt a térségben az agresszió.
Az ETA 1959-ben alakult. A spanyolországi baszkok létszáma akkoriban kétmilliós volt, plusz azok, akik a Pireneusok másik oldalán, Franciaországban éltek. A szervezet az ellenállás és a nacionalizmus egyik szimbólumává vált.
A radikális szárnya már korábban is végrehajtott véres akciókat, ilyen volt például a San Sebastian-i rendőrfőnök 1968-as kivégzése, de egyre valószínűbb, hogy egy évekkel korábbi robbantás is a számlájukra írható.
Ilyen aprólékos és jól megszervezett merényletet azonban mindaddig nem hajtottak végre, nem is feltételezték róluk, hogy képesek lehetnek rá. Különösen nem Madridban.
A hidegvérű és precíz tervezés miatt sokan a CIA-t gyanították a háttérben, hivatalosan azonban ezt azóta sem igazolták, bár a gyanút csak táplálta a robbanóanyag mennyisége és típusa, amit elsősorban az amerikaiak használtak. Az Egyesült Államoknak egyébként nem jött rosszul Blanco halála: egy nappal a merénylet előtt Henry Kissinger külügyminiszter Madridba látogatott, és nem éppen lelkesen távozott. Lisszabonból érkezett, Párizsba ment tovább a körútján.
Az ETA Txikia fedőnevű kommandója, ami kidolgozta az Ogre névre keresztelt hadműveletet, pontos menetrendet kapott a politikus megszokott reggeli napirendjéről, ezért is tudták minden részletre kiterjedően megszervezni a robbantást. Nagyon sok részlet kiderült már azóta, az azonban még most sem teljesen világos, ki lehetett az a férfi, aki egy fehér ballonkabátban sokszor találkozott a merénylet kitervelőivel és elkövetőivel.
Vannak feltételezések, hogy ő rajzolta le a minden reggel megtett útvonalat – Blanco a Jezsuiták templomába járt délelőtti misére –, és még szeptemberben átadta a dokumentációt. Van azonban olyan feltételezés is, hogy az akkor 45 éves Eva Forest derítette ki a napi rutint, és adta tovább. Ő Barcelonában született, katalán volt, az egyetlen nem baszk a csoportban – és az egyetlen, akit a merénylet miatt elítéltek, de nemsokára amnesztiával szabadult.
Az ETA eleinte nem tudta, mit kezdjen az értékes információval, előbb csak el akarták rabolni a politikust, és 150 bebörtönzött aktivista szabadon bocsátását szerették volna elérni. Aztán döntöttek a gyilkosság mellett.
A „szobrászok” alagutat vájtak
Miután megkapták az útvonaltervet, akcióba léptek. Kibéreltek az útvonal mentén egy lakást, egészen pontosan a Claudio Coello 104-ben, ahol egy földszinti felelt meg leginkább a céloknak. A sejt két tagja, José Miguel Beñarán és Jesus Zugarramurdi szobrásznak adta ki magát, így ha kopácsolás jött a házból, a szomszédok nem is figyeltek rájuk, egyáltalán nem fogtak gyanút. A lakbért pontosan fizették.
A gyakran hallható kopácsolással azonban nem művészeti alkotás készült egy gránittömbből, hanem egy alagút az utca alá – bár a korabeli technikával kisebbfajta művészet volt három hónap alatt kiásni egy olyan üreget, ahová elfért 75 kilónyi robbanószer. A „szobrászok” minden reggel elmentek otthonról, a kivájt törmeléket, földet a város különböző pontjain helyezték el.
December közepére készültek el, és nem is burkoltan karácsonyi meglepetésnek szánták a bombát, amit T alakban helyeztek el az úttest alatt. A végzetes reggelen Zugarramurdi adott jelt társának, Beñaránnak, aki az utcáról, az overalljába rejtett távirányítóval működésbe hozta a bombát. A robbanás hatalmas volt, az ötven méterre lévő házak is beleremegtek. Tizenöt méter széles, három méter mély kráter keletkezett, amit rögtön elöntött a víz.
A két ETA-tag, miközben menekült a helyszínről, végig azt kiabálta: gáz, gáz. Sikeresen keltették azt a látszatot, hogy egy hatalmas gázrobbanás történt. A káosz közepén a közelben lévő kocsijukba pattantak, ott várta őket Javier Larreategi. A rendőrakadémia előtt egy másik autóba szálltak át, és végül is könnyedén hagyták el a fővárost. Meg sem álltak a Madridtól tizenöt kilométerre lévő Alcorcónig. Onnan Gipuzkoába, majd a határon fekvő Hondarribiába vezetett az útjuk, és a Bidasoa folyón átkelve mentek át Baszkföld Franciaországba eső részébe. Itt tartották meg a sajtótájékoztatójukat.
A miniszterelnök túlélte a hatalmas detonációt, de már ez is csoda volt, mert a robbanás legalább harminc méterre repítette a levegőbe a páncélozott, Dodge típusú autóját. A halálát 10:16 perckor állapították meg. A kísérői sem a helyszínen, hanem a kórházban haltak meg. Előfordult, hogy Blanco a lányát is magával vitte a templomba, de ezen a reggelen rajta kívül csak a sofőr és egy testőr volt ott az autóban. Az összeroncsolódott kocsit jelenleg is egy spanyol múzeumban őrzik.
Spanyolországban letartóztatási hullám kezdődött, több száz embert állítottak elő, a miniszterek válságtanácskozást tartottak. A szabadnapos rendőröket is berendelték szolgálatra, az utcai készültség mellett helikopterekről folyamatosan pásztázták a várost. Blancót másnap eltemették, az USA alelnöke is ott volt a szertartáson. Párizsban kisebb zavargások törtek ki, a szélsőbal- és a szélsőjobboldal is épületek elfoglalásával tüntetett.
Rettegett szervezetté vált az ETA, majd megszelídült
Az ETA itt nem állt meg, összesen 829 halálos áldozat került a szervezet lajstromába, a rendőri vagy katonai célpontok után sokszor a polgári lakosságot is célba vették. Nem csak Madridban, egy barcelonai bevásárlóközpontban is helyeztek el bombákat. 1980 volt az ETA legvéresebb éve, amikor 98 ember halálát okozták, és megszámlálhatatlanul sok sérült került miattuk kórházba. A terror lételemükké vált, ám elsősorban Baszkföldön gyilkoltak és tartották rettegésben a nagyobb városokat, mint például Bilbaót, San Sebastiant, Pamplonát vagy Vitoriát. Az áldozatoknak csak a 15 százaléka köthető Madridhoz.
A szervezet eltökéltsége és jelentősége a kilencvenes években sem csökkent, de a hatékonysága lényegesen. I. János Károly király és egy jobboldali politikus, a későbbi miniszterelnök, José Maria Aznar ellen is merényletet készítettek elő 1995-ben, de egyik sem volt sikeres. 2004-ben is nagyszabású merényletekre készültek, de lekapcsolták a szervezőket – az abban az évben a madridi pályaudvaron történt robbantáshoz azonban nem volt közük. Pár évvel később fegyverszünetet kötöttek, fokozatosan a háttérbe szorultak, és 2018-ban már az ETA megszűnéséről érkezett hír.
Beñarán az 1973-as merénylet után öt évvel halt meg, egy autóba rejtett bomba végzett vele. Az értelmi szerzőnek tekinthető Larreatagi az ETA nemzetközi szekcióját vezette, Nicaraguában is ténykedett, és 2008-ban halt meg, daganatos betegség végzett vele. Zugarramurdi ellen is támadást hajtottak végre 1984-ben, de túlélte. 2013-ban még biztosan élt, a halálhírét azóta sem közölték.