2023. november 23. – 05:02
Egy város ostromakor évszázadokon át bevett taktikai elem volt a kiéheztetés, hiszen egy körbezárt településen, ahová nem jut be utánpótlás, előbb-utóbb lecsökken a harci morál. Egy idő után az emberek kétségbeesésükben és nyomorukban mindennek az ehetőségét kipróbálják. Párizs 1590-es ostromakor is egészen extrém és bizarr próbálkozások voltak, a feljegyzések szerint sírból kiásott holttestek csontőrleményét is kevertek a kenyértésztába.
A 15–16. században egy átlagos francia számára a kenyér jelentette a táplálkozás legfontosabb elemét, napi 70 deka körül volt a fejadag. A tehetősebbek húst és jó két liter bort is fogyasztottak, de a legtöbb embernek tényleg a kenyér volt az alfa és az ómega, így ha az nem volt, akkor jött az éhezés.
Az élelmiszer-beszerzés és -előállítás különösen problémás időszakai, amikor megostromolnak egy várost. Párizs többször volt kénytelen átélni ilyet, 845-ben a vikingek, 1429-ben VII. Károly és Jeanne d'Arc, 1870-ben pedig a porosz sereg vette ostrom alá a várost. Fel is ütötte a fejét az éhezés, így aztán a lakosság tányérjára előbb-utóbb minden felkerült fogásként, katonalovak, patkányok vagy állatkerti állatok szolgáltak ínségeledelül, és egyszer az emberi csontokra is ráfanyalodtak.
1589-ben III. Henrik király meghalt, bár elvileg távoli unokatestvérének, III. Navarrai Henriknek kellett volna követnie a trónon az utódlási szabályok szerint, ez elég problematikus volt. Ebben az időszakban Franciaországban is dúltak a vallásháborúk protestánsok és katolikusok között. Navarrai Henrik is önmagában is problémás volt, hiszen katolikusnak keresztelték, de protestánsnak nevelkedett. Így nem meglepő, hogy Henrik utódlása korántsem volt egyszerű: a trónért a spanyol korona által is támogatott Katolikus Ligával kellett megvívnia, mindez négy évébe és pálfordulásába került.
A végső győzelmet a későbbi IV. Henrik az 1590. március 14-i ivryi csatában vívta ki, és ezután Párizs felé vonult, hogy elfoglalja a várost és a trónt. Az ostroma sikertelen volt, csak azután, 1594-ben fogadták be a városba és lehetett király, hogy áttért a katolikus hitre. Ennek a lenyomata a szállóigévé vált, neki tulajdonított mondás: „Párizs megér egy misét.”
Míg eddig eljutottak, addig a párizsiak is mérhetetlen szenvedést éltek át. Henrik egymás után foglalta el a Párizs környéki településeket, elvágva ezzel az utánpótlási vonalakat, és még a szélmalmokat is felgyújtatta, hogy ne lehessen lisztet őrülni a kenyérhez. Mivel Henriknek alig voltak ostromgépei, a város körülzárásától és a kiéheztetéstől várta a sikert.
Szűk két hónap múlva Párizs éhezni is kezdett, előbb a lovak és a szamarak kerültek sorra, majd kutyák és macskák is kondérban végezték. Miután elfogytak a házi kedvencek, már az emberek is füvet legeltek vagy szőlőlevelet rágcsáltak. Augusztusban még lehetetlenebb helyzetbe kerültek a polgárok, így kezdték el enni „Madame de Montpensier kenyerét”. Pierre L'Estoile korabeli naplóbejegyzése szerint ez az étek „őseink csontjából” készült, a nevét pedig a Katolikus Liga befolyásos tagja után kapta, aki ugyan nem evett belőle, de népszerűsítette az éhezők körében.
A csontlisztes kenyér fogyasztása nem volt általános, a tehetősebb rétegek még mindig hozzá tudtak jutni normális élelmiszerekhez, igaz, felsrófolt árakon.
A legtöbb beszámoló szerint a kétségbeesett szegények először a Szent Ártatlanok temetőjének tömegsírjaiból szedtek ki csontokat, amelyet aztán megőröltek, és a lisztjéből kenyeret sütöttek. Henrico Davilia olasz történész, aki Párizsban tartózkodott az ostrom idején förtelmesnek, aljasnak és hátborzongatónak írta le ezt az ételt, és úgy vélte, hogy fertőző is volt, mivel halottakból származott, és még többek halálát okozta.
„Ez a kenyér egy egyszerű okból rossz: a szentségtörés és az embergyűlölet íze van benne. Sokak számára a pusztulás förtelme” – írta Madeleine Ferrières a Nourritures Canailles című művében.
A csontliszt nem volt éppen a legjobb ötlet, hiszen nem tartalmaz glutént, sem más olyan anyagot, amitől össze tudna állni a massza, és túl nagy tápértéke sem lehetett. Ha a csontok már hosszú időt töltöttek a földben, elkezdődhetett a lebomlásuk. A csontliszt, természetesen nem humán eredetű alapanyagból, egyébként alkalmas táplálásra. Az állattartásban takarmányként alkalmazzák vitamin- és kalciumforrásként is.
Párizs 1590-es ostromakor a becslések szerint 40-50 ezer ember halt meg, a legfőbb halálok az alultápláltság és az ebből következő betegségek voltak
Az ostrom szeptember elején ért véget, részben azért, mert a Parma hercege által vezetett spanyol felmentő sereg áttörte az ostromgyűrűt, és élelmiszert is bejuttatott a városba. Henrik még egy kísérletet tett a bástyák elfoglalására, de miután sikertelenül járt, visszavonult, a párizsiak pedig fellélegezhettek, és ehettek.
Forrás: Atlas Obscura | Wikipedia