Szívszaggató tragédia árnyékában született meg 35 éve a magyar sakk legendás olimpiai aranya

2023. november 12. – 21:58

Szívszaggató tragédia árnyékában született meg 35 éve a magyar sakk legendás olimpiai aranya
Mádl Ildikó 1984-ben – Fotó: Gerhard Hund / Wikipedia

Másolás

Vágólapra másolva

Magyarország 33 ponttal, a Szovjetuniót fél ponttal megelőzve, kiélezett csatában nyerte meg a női sakkozásban az olimpiai aranyérmet 1988-ban. Felelevenítettük a nem mindennapi győzelem különleges hátterét.

Egy hónappal azután, hogy az 1988-as szöuli olimpiáról felejthetetlen győzelmekkel, és 11 aranyéremmel tért haza a magyar küldöttség, november 12-én elkezdődött a sakkolimpia Szalonikiben, amit szintén nagy figyelem övezett. A magyar férfi csapat szokás szerint éremesélyes volt, a nők pedig azért kerültek fókuszba, mert a három Polgár lány először képviselte Magyarországot ilyen nagy versenyen. A csapat negyedik tagja pedig az a Mádl Ildikó volt, aki 1984-ben megnyerte a 16 évesek világbajnokságát.

Ezzel a felállással jó szereplést várt mindenki a csapattól, de az aranyat még maga Polgár László is csak titkon remélte. Nagyon nagy generációváltás volt ez: Verőci Zsuzsa kilenc, Ivánka Mária nyolc olimpia után adta át a helyét a feltörekvő fiataloknak, akik közül Polgár Zsuzsa volt a legidősebb, 19 és fél éves, Mádl november elején töltötte be a 19-et. Polgár Zsófia és Judit mindössze 14, és 12 évesek voltak, így az olimpiai csapat átlagéletkora alig tizenhat év volt. Ahogy az ország, úgy az egész világ kíváncsi volt, hogy ilyen éles téthelyzetben mire jut Polgár László kísérlete, hiszen addig a lányai magántanulóként kizárólag a sakkal foglalkoztak egészen kis koruk óta. Emiatt támadások is érték őket a szocialista rendszerben, de ő hajlíthatatlanul kitartott a zseninevelés filozófiája mellett. A legendás világbajnok Garri Kaszparov is rendszeresen figyelte a magyar női csapat játékát.

„Hárman ugyan újoncok a csapatban, de a játéktudásuk már régen megérett az olimpiai szereplésre” – jelentette ki a kapitány, Tompa János az elutazás előtt. Mádl volt az egyetlen nem újonc, neki ez már a harmadik olimpiai szereplése volt, és két évvel korábban tagja volt az ezüstérmes csapatnak is.

Az első fordulóra november 12-én került sor, az ausztrálok ellen a három testvér, Polgár Zsuzsa, Zsófia és Judit sakkozott, és könnyed 3–0-s győzelem lett a vége. Másnap a franciákkal szemben Polgár Zsuzsa és Judit mellett Mádl játszott a harmadik táblán, újabb sima 3–0 lett az eredmény. Mádl így győzelemmel várta a helyszínre utazó vőlegényét.

Megrázó hír Magyarországról

Mádl vőlegénye, és egyben edzője a sportágban közkedvelt Perényi Béla útban Görögország felé Kisteleknél halálos balesetet szenvedett. Az életéért sokáig küzdöttek az orvosok, de nem tudták megmenteni, az autót vezető Rigó János túlélte a karambolt, és a másik két utas is, csak Perényi nem, aki ekkor már kétszeres magyar bajnok volt, 34 éves, és óriási tehetségnek tartotta mindenki.

Többen arra gondoltak, hogy Mádl a szörnyű hír hallatán feladja a versenyt, és azonnal elindul haza. Senki nem hibáztatta volna érte, de ő előbb néhány nap szünetet és türelmet kért. A verseny ment tovább: a negyedik fordulóban a magyar csapat a komoly játékerőt képviselő Kínával került össze, de a három Polgár lány 2–1 arányban legyőzte őket is, Mádl nélkül. Az ötödik fordulóban a címvédő szovjet csapat volt az ellenfél, ők 1957 óta, vagyis több mint 30 éven át sorozatban az összes sakkolimpiát megnyerték. Egy magyar győzelem hatalmas lépés lett volna a világra szóló trónfosztás felé. Mivel a sorsolás úgy hozta, hogy a szovjetek játszottak a háromból két táblán világossal, ez a győzelem abszolút nem lehetett reális cél.

Perényi Béla – Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár / Sakkélet, 39. évfolyam, 1–12. szám
Perényi Béla – Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár / Sakkélet, 39. évfolyam, 1–12. szám

Tompa az első táblához a csapat legjobbját, Polgár Zsuzsát ültette, akinek sötéttel kellett felvennie a harcot a szovjetek legjobbja, Maja Csiburdanidze ellen. Stabil játékkal megszerezte a döntetlent. Polgár Judit a második táblán Levityina ellen mérkőzött, a harmadikon pedig Mádl Ildikó vállalta a játékot. Tompa visszaemlékezése fekete ruhában, sápadtan, a szemét sokszor eltakarva ült a tábla mellett. „Aki csak ránézett, összeszorult a torka” – adott szívszorító helyzetelemzést a kapitány a sakktáblák mellől.

Lityinszkajának 2400, Mádlnak 2340 Élő-pontja volt a találkozó pillanatában, vagyis a szovjet elviekben nagyobb játékerőt képviselt, előrébb állt a világranglistán. A papírforma tehát az volt, hogy már a döntetlenért nagyon harcolnia kell a magyar sakkozónak, egy esetleges győzelem hatalmas bravúr lenne, még tökéletes lelkiállapotban is.

Mádl a benoni védelmet választotta, ami Perényi egyik kedvence volt, és amiben ő talált ki egy újítást. Az első tíz lépést szinte kottából tették meg, aztán a tizenötödik lépésben húzott egy merészet Mádl, a tizennyolcadik lépésben pedig már kevéssel jobban is állt az ellenfelénél. (A játszma itt nyomon követhető.)

Mádl ámulatba ejtő erővel, megalkuvás nélkül, bátran, olykor agresszívan ment előre, pontosan úgy, ahogy a vőlegénye tette volna, és ahogy ő tanította. Perényi döntetlent nem ismerő harcmodorát a lehető legnagyobb empátiával ültette át a saját partijára, és kitartóan, a gyászán és fájdalmán felülemelkedve, végig koncentráltan küzdött.

„A meglepett Lityinszkaja a váratlanul felmerülő problémákkal nem tudott megbirkózni, és a taktikai közelharcban elveszítette a vezérét” – írta szikár beszámolójában a Népsport.

A szavak szegényesek

A meccs kulcsfontosságú pontján Mádl a riválisa hibáját kihasználva egy tökéletes manőverrel elfogta a vezérét, egy ilyen veszteséggel pedig már értelmetlen a folytatás ezen a szinten. Mire észlelte a bajt a szovjet versenyző, késő volt, és a 31. lépésben fel kellett adnia a partit. A csapat másik két játszmája még tartott, amikor Mádl már győztesen állt fel az asztaltól.

Magyarország ekkor a női sakk történetében először került közel ahhoz, hogy legyőzze a Szovjetuniót. Polgár Judit partija függőben maradt – ezt a szabályt nemsokára megszüntették –, de a 1,5-0,5-es vezetés már előre jelezte, hogy valami nagyon nagy dolog van készülőben. Polgár a folytatásban a nyertesnek látszó állásból döntetlent ért el, de 2–1-es győzelem így is szenzációszámba ment.

Mádl teljesítményét értékelve előkerült a hősies jelző a lapokban, de az a fordulat is, hogy a szavak szegényesek, a jelzők képtelenek visszaadni azt, amit a tábla mellett láttunk tőle.

Az 1988-as sakkolimpia női bajnok csapata: Polgár Zsófia, Mádl Ildikó, Polgár Judit, Polgár Zsuzsa és Tompa János kapitány – Fotó: Sakkmező Magazin
Az 1988-as sakkolimpia női bajnok csapata: Polgár Zsófia, Mádl Ildikó, Polgár Judit, Polgár Zsuzsa és Tompa János kapitány – Fotó: Sakkmező Magazin

A csapat a következő fordulóban megverte Kubát, majd váratlan vereséget szenvedett a jugoszlávoktól, így újra szoros lett a verseny állása, és egészen az utolsó, 14. fordulóig izgulni kellett. A zárókörben aztán a szovjetek nem bírtak a hollandokkal (1,5-1,5, mindhárom parti döntetlenül végződött), míg a magyarok 2–1-re legyőzték a svédeket, ekkor Mádl és Polgár Zsuzsa döntetlent játszott, Polgár Judit pedig elsöpörte Boriszovát, és ezzel megszületett a sporttörténelmi aranyérem. (Polgár Judit 12,5 pontot zsebelt be a megszerezhető 13-ból.) A nemzetközi szövetség elnöke, Florencio Campomanes külön méltatta, hogy a magyarok ilyen fiatal csapattal törték meg a szovjetek hegemóniáját.

„Mádl Ildikó csodálatosan teljesített a tragédia, vőlegénye halálos balesete után is. Csak a legnagyobb elismeréssel tudok róla szólni. A legnagyobb emberi teljesítmény, ha valaki saját sorsa fölé tud emelkedni”

– ezekkel a szavakkal méltatta a kapitány a játékos teljesítményét az aranyérem után.

Itthon virágesővel fogadták a csapatot, a sportvezetés a tizenkettedik olimpiai aranyéremnek tekintette a győzelmet. Ahogy olimpiai bajnokokhoz illik, százak mentek ki eléjük a reptérre ünnepelni, a Népsport címlapján szerepelt az aranycsapat, mindenkinek fülig ért a szája, Mádl fekete blúzban visszafogottan mosolygott. Pár nap múlva megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság különdíját, noha a sakk nem is olimpiai sportág. Az év sportolója versenyében az újságírók szavazataikkal értékelték helytállását, de azt a díjat nem nyerhette más, mint Egerszegi Krisztina, aki abban az évben, 14 évesen kápráztatta el a világot az olimpián.

Mádl két év múlva is ott volt az aranyérmes csapatban, akkor is meggyőző játékot nyújtott, két nagyon fontos partiban győzött a verseny vége felé haladva. Ma, 14 olimpiával a háta mögött, 54 évesen is van játékengedélye, az NB I.-ben szereplő zalaegerszegi sakkcsapat játékosa, igaz utolsó versenypartiját 2020-ban játszotta, emellett edzősködik is.

Perényi Béla nevét a Perényi-emlékverseny mellett máig őrzi a sakkban a szicíliai védelem róla elnevezett változata, amit Lékó Péter és Polgár Judit is előszeretettel játszott.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!