Megpróbált átverni mindenkit, lebukott, megsértődött, és bosszúból elkészítette a leghíresebb fotót a Loch Ness-i szörnyről

1933-ban szenzációs olvasói levél jelent meg egy skóciai helyi lapban, az Inverness Courierben. Abban az évben készült el egy út egy közeli tó partján, így könnyebb volt megközelíteni, mint valaha. Egy pár épp arra járt, és valami egészen hátborzongatóra lettek figyelmesek: egy óriási szörny úszkált a tóban. Levélben megírták az újságnak, hogy mi történt, és így indult el a Loch Ness-i szörny legendája.

Legalábbis a modern változat. Ugyanis amióta csak emberek élnek a mai Skócia területén, azóta terjednek legendák és történetek mitikus lényekről, amik a helyi kisebb-nagyobb vizekben élnek. A Loch Ness-hez köthető első írásos rémtörténet Szent Columba életrajzából származik, aki épp egy pikt királyhoz tartott, amikor megpihent a tó partján. Egyszer csak észrevette, hogy egy vízi szörny meg akar támadni egy férfit, aki a tóban úszott. A szent felemelte a kezét, és az Úr nevében ráparancsolt a szörnyre, hogy hagyja békén az úszót, a szörny pedig engedelmeskedett.

De vissza a modern sztorihoz. A média teljesen megőrült a szörnyről szóló beszámolóért, úgyhogy a már akkor is extrém módon szenzációhajhász Daily Mail felbérelt egy híres vadászt (aki egyben színész és rendező is volt), Marmaduke Wetherellt, hogy becserkéssze a bestiát.

Wetherell végül magát a szörnyet nem látta meg, de megdönthetetlennek tűnő bizonyítékot hozott a létezésére: a parton hagyott, óriási lábnyomait. A nyomokból gipszlenyomatot vett, amit elküldött a Természettudományi Múzeum zoológusainak, de az amatőr szörnyvadászok nem várták meg a hivatalos megerősítést, azonnal a tóhoz siettek, tömegesen. Inverness szállodái megteltek, és állandó dugó alakult ki a part menti úton.

A karácsonyi szabadságból visszatérő szakértők is a nyomokhoz siettek, de nagyon hamar megdöntötték a megdönthetetlen bizonyítékot. Akkoriban népszerűek voltak az esernyőtartók és hamutálak, amik vízilovak lábaiból készültek, és mint kiderült, valaki egy ilyennel készítette a nyomokat. Nem tudni, hogy Wetherell volt-e, vagy őt is csak átverték, mindenesetre teljesen megsemmisülve vonult vissza a közélettől.

Bár a tudományos közösség elvetette annak lehetőségét, hogy valóban egy szörny élne a tóban, az évtizedek során több mint 4000 bejelentés érkezett arról, hogy emberek valamit láttak a vízben. Volt, aki szerint a szörny púpos, más szerint hosszú nyaka és úszói voltak. Viszont nem csak a hagyományos, alufóliasisakos összeesküvés-hívőktől érkeztek bejelentések, hanem köztiszteletben álló állampolgároktól is: papoktól, ügyvédektől, orvosoktól, kutatóktól, sőt, még egy Nobel-díjastól is.

Sok fénykép készült a tóról, amik állítólag bizonyítanak valamit, azonban egy kiemelkedik közülük, mint Nessie nyaka a habokból: egy 1934-es fotó, amit valószínűleg már mindenki látott, a világ egyik leghíresebb fényképévé vált az évtizedek alatt.

A fényképet egy köztiszteletben álló sebész, Robert Wilson készítette, elmondása szerint 1934. április 19-én. A mai napig ez a leghíresebb fotó, ami – elvileg – a Loch Ness-i szörnyről készült. A fotó a Daily Mailben jelent meg, és mivel egyértelmű volt, hogy egy nagynevű orvos nem hazudna, sokan bizonyítékként tekintettek rá. Viszont Wilson nem akarta, hogy az ő nevéhez kössék a fényképet, ami így végül Surgeon's Photo, azaz A sebész fényképe néven került be a köztudatba.

Egészen 1994-ig, amikor az újságok arról kezdtek cikkezni, hogy a fénykép kamu. Mind Alastair Boyd, egy egykori angoltanár elméletére hivatkoztak. Boyd évek óta nyomozott a szörny után, kétszer látni is vélte. Boyd egyik barátja, David Martin a '70-es években olvasott egy cikket, amiben Ian Wetherell, a vízilólábas Marmaduke fia állította, hogy a sebész fényképe nem igazi. Ez a cikk a megjelenésekor nem volt kifejezetten sikeres.

Ian Wetherell cikkéből Boyd két fontos részletbe kapaszkodott bele: az orvos egyik invernessi barátja, Maurice Chambers is részt vett az átverésben, valamint abba, hogy az eredeti fotón a tó partja is látszik. Azonban az eredeti fényképet 1934 óta nem publikálták sehol, ezért Boyd szerint Wetherell vagy extrém jó memóriával rendelkezik, vagy valójában ő készítette a fényképet.

Ian Wetherell Boydék felfedezésekor már nem élt, viszont az akkor 93 éves mostohatestvérével még tudtak beszélni. Christian Spurling bevallotta, hogy az apjuk kicsit bepipult, miután a a kilógó vízilóláb miatt közröhej tárgyává vált, hogy át akarta verni a Daily Mailt, meg a fél világot. A bosszúhoz Ian és Christian segítségét kérte: egy játék tengeralattjáró tetejére rögzítettek egy hosszú nyakat, beküldték a tóba, majd lefényképezték. Végül azért Wilsont kérték meg, hogy eladja a képet a Mailnek, mert így sokkal hitelesebbnek tűnt a sztori. Az átverés bevált, azóta is ez a kép kerül elő, ha felmerül a Loch Ness-i szörny legendája.

Azonban van, aki szerint az átverés az igazi átverés, és nem hiszi el Spurling sztoriját. Richard Smith, egy amerikai újságíró például azt írta, hogy a '30-as évek játék tengeralattjárói nem voltak alkalmasak arra, hogy egy ilyen cselben hasznosak legyenek. Azt is érdekesnek tartja, hogy Boyd csak azután publikálta az elméletét, hogy Spurling meghalt.

A PBS-nek azt mondta, hogy bár a fényképet kamunak tartja, az életét tenné rá, hogy a Loch Ness-i szörny valójában létezik. Hisz a saját szemének, és egészen biztos benne, hogy nem egy vidrát vagy hullámot látott a tóban, hanem egy nagy állatot. Egy elmélet szerint egyébként lehet, hogy a Loch Ness-i szörny valójában nem más, mint egy óriási angolna, de már annak is elég kicsit az esélye, hogy az ember egy egyméteres angolnát találjon egy skóciai tóban, így szinte lehetetlen, hogy valaki ennél nagyobbat lásson.