Nagyláb egy medve lehet, a Loch Ness-i szörny viszont valószínűleg nem egy hatalmas angolna

A különböző kultúrák folklórjaiban egy rakás különös lény, vagy ha úgy tetszik, kriptid született már meg az emberiség fennállása során, de globális ismertségre csak néhány tudott szert tenni közülük. Ide tartozik például az észak-amerikai Nagyláb (Bigfoot) és a skóciai Loch Ness-i szörny, egy amerikai adattudós pedig most medveészlelésekről és kifogott angolnákról szóló statisztikákkal felszerelkezve próbálta meg kideríteni, mik lehetnek valójában a legendás lények – írja a Telegraph.

Floe Foxon még hobbiszinten sem kriptozoológus, sőt, saját bevallása szerint is szkeptikusan áll az ilyen legendákhoz. Annak hátterében, hogy mégis elkezdett a Loch Ness-i szörnnyel és Nagylábbal foglalkozni, egy tavalyi, X-akták témájú kirándulás áll, melynek során az ugyancsak tudós feleségével az Egyesült Királyságba látogatott, és többek közt a Loch Nesshez is ellátogatott. Foxon a Telegraphnek azt mondta, a tudósoknak mindig nyitottnak kell maradnia, még akkor is, ha ilyesmikről van szó, ezért is állt neki a téma komolyabb kutatásának.

Mint mondta, a legtöbb kutató egyértelműen elutasítja a lehetőségét is annak, hogy létezhet Loch Ness-i szörny, de vannak, akik komolyabban vették a témát. Így született meg például az az elmélet is, hogy hatalmas angolnákat nézhetnek a tóban úszkáló dinoszaurusznak az emberek, Nagyláb esetében pedig két lábon járó medvék tréfálhatják meg az egyszeri túrázót. Foxon ezt a két elméletet vette alapul, és statisztikákkal járt utána annak, hogy

mennyi az esélye annak, hogy valaki akkora medvét vagy angolnát lásson, hogy összekeverje egy hatalmas majomszerű lénnyel vagy egy mezozoikumból visszamaradt dinóval.

Az eredmények alapján egyértelműen Nagylábbal volt könnyebb dolga, mint mondta, államonként minden 900 medveészlelésre jut egy olyan, amit Nagylábnak lehet nézni. A medvék viszonylag gyakran járnak a hátsó lábaikon, így szerinte nagyon valószínű, hogy ez állhat a legenda hátterében. A skót angolnák viszont szerinte egyszerűen nem nőnek akkorára, hogy összekeverjék őket Nessivel, dacára annak, hogy egy 2019-es kutatás a tóból vett DNS-minták alapján ezt tartotta a legvalószínűbb magyarázatnak.

Foxon szerint a kifogott angolnákra vonatkozó statisztikák alapján annak az esélye, hogy egy egyméteres példánnyal találkozzunk, nagyjából egy az ötvenezerhez, hatméterest pedig valószínűleg sosem fogunk látni. Az adattudós szerint így továbbra is az a legvalószínűbb magyarázat, hogy egy hatalmas hoax miatt épült be a köztudatba, esetleg más természetes magyarázat áll a háttérben. A két tanulmányt a a lektorálás előtt álló (preprint) tanulmányok közzétételét lehetővé tevő biorXiven lehet elolvasni, ide kattintva a Nagylábas, ide kattintva pedig a Loch Ness-i szörnyes nyílik meg.