Ötezer gyereket rabolt és adott el, de sosem érte utol az igazságszolgáltatás

2023. augusztus 13. – 16:31

Ötezer gyereket rabolt és adott el, de sosem érte utol az igazságszolgáltatás
A Tennessee Children's Home székhelye, ahol az örökbefogadások történtek – Fotó: Benjamin Hooks Library Archives

Másolás

Vágólapra másolva

Egy gyerek elrablása a családjától az egyik legszörnyűbb bűn, amit csak el lehet képzelni. Nem véletlen, hogy Putyin ellen is emiatt adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot a háború minden borzalma mellett, ahogy az sem, hogy a QAnon összeesküvés-elmélet is eköré építi fel a maga szürreális világmagyarázatát. Ezért is annyira meghökkentő, hogy a 20. század egyik legsúlyosabb gyerekkereskedő hálózata több mint 20 éven át tudott zavartalanul működni, és nem is valahol a harmadik világban, hanem az Egyesült Államokban. A bűnszövetkezet vezetője – aki milliókat keresett az eladott gyerekeken, és becslések szerint ötszáz haláleset is fűződhet a nevéhez – sem úgy néz ki, mint valami rettegett emberrabló maffiózó:

Georgia Tann – Fotó: Special Collections Department / University of Memphis
Georgia Tann – Fotó: Special Collections Department / University of Memphis

Georgia Tann 1891-ben született, elég szerencsés körülmények közé: az anyja tanár, az apja bíró volt. Zongoraművésznek szánták a szülei, de a zene mellett jogot is tanult, hogy bíró legyen, mint az apja. Le is tette az ügyvédi szakvizsgát, ami akkoriban merőben szokatlan volt egy nőtől, de az, hogy praktizáló jogász legyen, szinte teljesen esélytelen. Így végül szociális munkás lett, és 1916-ban a Mississippi Children’s Home Society szervezetnél helyezkedett el. Ez egy gyerekvédelmi szolgálat volt, ami örökbefogadással, árvaházak fenntartásával foglalkozott, árva gyerekek nevelőszülőkhöz kerülését szervezte. Már akkor adódtak problémái abból, hogy kicsit túlbuzgó módon emelt ki gyerekeket szegény családokból és adta őket gyermektelen, gazdag pároknak. Miután néhány ilyen esetben kiderült, hogy a gyerekek az új családjukban fizikai és szexuális bántalmazásnak voltak kitéve, távoznia kellett.

Ekkor költözött a szomszédos Tennessee államba partnerével, Ann Atwooddal, az ő gyerekével, és a saját, örökbe fogadott lányával 1924-ben. Az ilyesmi akkoriban elfogadott dolog volt, bostoni házasságnak hívták, amikor két, minimum középosztálybeli, de inkább vagyonos nő együtt él, családként, férfiak pénzügyi támogatása nélkül (ez amúgy nem jelentett feltétlenül leszbikus kapcsolatot). Tann a tennessee-i gyerekvédelmi szolgálat egyik megyei vezetője lett, és hamar talált is magának egy pártfogót az állam egyik legbefolyásosabb politikusa, E. H. Crump személyében. Mint az évtizedekkel későbbi vizsgálatok kiderítették, ekkor indította el a gyerekkereskedelmi bizniszt.

Az örökbefogadás akkoriban Amerikában nem volt különösebben szigorúan ellenőrzött folyamat, Tann pedig meglátta a nagy lehetőséget abban, hogy a kereslet óriási, az örökbefogadási ügyintézésért pedig jogszerűen kérhet pénzt. Kínálatot meg tud teremteni ő maga is – és a dolgok itt kezdenek egészen sötét fordulatot venni.

A korábbi tapasztalatai alapján rengeteg gyereket vett el szegény családoktól és főként egyedülálló anyáktól arra hivatkozva, hogy veszélyeztetik a gyerekeket az életkörülményeik – némi nyomásgyakorlással, jogi fenyegetéssel könnyű volt elérni, hogy mondjanak le a gyerekeikről az ilyen szülők. Begyűjtötte a börtönben vagy pszichiátriai intézményekben született gyerekeket, de gyakran alkalmazott trükk volt az is, hogy beteg gyerekeket vittek az árvaház kórházába, majd a szülőket gigantikus számlákkal belezsarolták abba, hogy lemondjanak a gyerekről, az ő jobb jövője kedvéért, vagy egyszerűen azt mondták nekik, hogy meghalt a gyerek.

Korrupt orvosok és ügyvédek hálózata segítette Tann szervezetét, és előbb-utóbb konkrét gyerekrablásokat is megrendeltek, hogy lépést tudjanak tartani az örökbefogadói kereslettel. A célpontok mindig szegénységben élő családok vagy egyedülálló anyák voltak, akiknek az ügyeivel nem túl nagy erőbedobással és odaadással foglalkozott általában a rendőrség.

Tann az elrabolt gyerekeket jellemzően Kaliforniába és New Yorkba adta örökbe, a távolság miatt így szinte lehetetlenné vált a lebukás. Korabeli hírességek is fogadtak örökbe rajta keresztül, politikusok, hollywoodi színésznők. New York állam kormányzója is ilyen adoptáló szülő volt. Nem sokkal később az állam elfogadott egy törvényt, miszerint örökbefogadás esetén a biológiai szülők személyazonosságát titokban kell tartani. Ez a szabályozás amúgy máig él sok amerikai államban, papíron az eredeti szülőket védi, de a gyakorlatban megakadályozza vagy legalábbis megnehezíti, hogy egy örökbefogadott gyerek felnőttként kiderítse, kik a valódi szülei.

Joan Crawford színésznő és gyermekei, akik közül a legfiatalabbak, az ikerlányok, Cynthia és Cathy Georgia Tann közreműködésével kerültek a családhoz – Fotó: Bettmann / Getty Images
Joan Crawford színésznő és gyermekei, akik közül a legfiatalabbak, az ikerlányok, Cynthia és Cathy Georgia Tann közreműködésével kerültek a családhoz – Fotó: Bettmann / Getty Images

Az üzlet sokáig zavartalanul folyt, Tann egy örökbefogadás „ügyintézéséért” 700 és 3000 dollár közti összeget kért (ez ma 15-60 ezer dollárnak felel meg, vagyis nagyjából 5-20 millió forintnak), és ennek tetejébe a szervezet fenntartását Tennessee állam finanszírozta. Tann a gyerekkereskedelemből befolyó pénzből fényűző életet élt, feddhetetlen tagja volt a vagyonos és előkelő társasági életnek.

Az 1940-es években aztán egyre többször lett gyanús a szervezet a hatóságoknak és a valódi gyerekvédelmi szerveknek, főleg miután 1941-ben egy hányásos-hasmenéses járványban negyven gyerek halt meg Tann árvaházában, ahol, mint kiderült, elég borzasztó higiéniás körülmények között éltek. Egészen 1950-ig kellett várni, hogy nyomozás induljon a gyerekkereskedő szervezet után.

Tann ekkor már rákkal küzdött, a politikai kapcsolatai meggyengültek, akiket korábban zsarolással elhallgattatott, már mertek beszélni. Pár nappal a hivatalos vádemelés előtt meghalt. A nyomozás kiderítette, hogy a szervezete 26 éven keresztül működött, körülbelül ötezer gyereket szakítottak el a szüleiktől és adtak el. Eközben az árvaházaikban nagyjából ötszáz gyerek halt meg alultápláltság, bántalmazás és betegségek miatt.

Tann szervezetét bezárták, de mivel – a vesztüket érezve – minden dokumentációjukat megsemmisítették, sosem derült ki, pontosan hová kerültek az elrabolt gyerekek. A nyolcvanas évektől kezdve, amikor a DNS-vizsgálatok egyre inkább elérhetővé váltak, az amerikai sajtót rendszeresen rázták meg olyan sztorik, amikor valaki 40-50 év után döbbent rá, hogy ő is a Tann által elrabolt és eladott gyerekek közé tartozott. A leghíresebb ilyen eset a minden idők egyik legnagyobb pankrátorának tartott Ric Flairé volt, aki önéletrajzi könyvében írt arról, hogy ő is „feketepiaci bébi” volt.

(Források: History Defined, Southern Fried podcast, Medium, Insider)

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!