Van még egy kis meglepetésünk: le vannak tartóztatva! – ingyenjeggyel paliztak be száz mit sem sejtő bűnözőt

1985. december 15-én a Washington Redskins (ami immár Washington Commanders néven fut) a Cincinnati Bengals csapattal játszott egy sima meccset az alapszakaszban Washingtonban. Ugyan egyik csapat sem jutott be végül a Super Bowl XX-ba, de a meccs egy egészen más siker miatt maradt ismert.

A mérkőzéssel egybekötve zajlott le ugyanis az amerikai bűnüldöző szervek egyik legnagyobb és legsikeresebb tömeges letartóztatási akciója.

A Flagship (Zászlóshajó) művelet során több mint száz, szökésben lévő bűnözőt sikerült lefülelni egy kreatív, de azóta is megismételhetetlennek bizonyuló ötletnek köszönhetően: ugyan ki utasítana vissza egy ingyenjegyet a kedvenc csapatának meccsére, vagy akár a Super Bowlra?

Ha ellenállhatatlan csalit akarsz, indulj ki magadból

A művelet a U.S. Marshals Service-hez köthető. Ez egy különleges szövetségi szerv, amely főként a tanúvédelem alatt álló emberek védelmével és körözött bűnözők felkutatásával, illetve elfogásával foglalkozik, de hozzájuk tartozik bírósági épületek védelme és a légi közlekedés felügyelete is. A szervezet az FBI-hoz hasonlóan a szövetségi igazságügyi minisztérium alá tartozik.

A nyolcvanas években a U.S. Marshalsnál dolgozott a Flagship művelet egyik fő ötletgazdája, Robert Leschorn is, aki 30 év szolgálat után a kétezres évek elején ment nyugdíjba. 1985-ben összeültek a főnökeivel: a cél az volt, hogy korábbi hasonló letartóztatási akciók folytatásaként együtt kitaláljanak egy csapdát annak a több ezer szökésben lévő, körözött bűnözőnek, akik valahol Washington városában vagy annak környékén bujkáltak.

Leschorn tudta, hogy olyan csalit kell kitalálnia, amelyre mindenképpen előbújnak a rejtekhelyükről az említett bűnözők. Ehhez Herbert M. Rutherfordot, a Washington D.C.-ért felelő rendőrbírót (marshalt) és helyettesét Toby Roche-t kereste meg, hátha van valami jó ötletük. Tőlük jött az ötlet, hogy a helyi amerikaifutball-csapat jó előre teltházas meccseire szóló jegyeknek nem tudnak majd ellenállni a szökevények. Leschornnak tetszett a felvetés, úgyhogy e köré kezdte el kidolgozni az egész műveletet.

„Washingtonban ez volt a csalétkek Szent Grálja” – mondta Leschorn, aki maga is Redskins-szurkoló volt. A nyolcvanas években rettentő nehéz volt Redskins-jegyeket szerezni, főként a hazai meccsekre. A terv sikerét egy további feltevésre is alapozták: arra, hogy ezek a bűnözők még soha nem nyertek semmit az életükben, és most ki fogják használni az alkalmat, hogy fontosnak és kivételesnek érezhetik magukat – mondta Toby Roche.

Túl szép volt, hogy igaz legyen, de így is elhitték

Leschorn és csapata nem sokkal később elkezdték kidolgozni az átverés részleteit. Először is kitaláltak egy fiktív televíziós csatornát, ami éppen akkor indul el, és egy PR-fogással akarja népszerűsíteni magát. A sportcsatorna a „Flagship International Sports Television” nevet kapta, ami rövidítve „F.I.S.T.” magyarul ököl, és egyben a Fugitive Investigative Strike Team, az amerikai rendőrbírók szökevényeket lefülelő különleges egységének rövidítése volt.

A Flagship kitalált PR-akciója az volt, hogy a december 15-i Washington Redskins-meccs előtt bizonyos szurkolókat meginvitáltak egy fogadásra. Leschorn több mint 3000 meghívót postázott a szökevények utolsó ismert címeire. A meghívók szerint a szerencsés nyertesek jegyet kapnak a Redskins-Bengals mérkőzésre, de annak átvételéhez el kell menniük a washingtoni Kongresszusi Központba. Ott aztán újabb sorsolást tartanak, és a megjelentek közül tízen bérletet kaptak volna a Redskins 1986-os szezonjára. Emellett fődíj is volt: egy all-inclusive New Orleans-i utazás a Super Bowl XX-ra szóló jeggyel együtt.

A meghívóhoz mellékelt levelet I. Michael Detnaw írta alá – akinek nevéből a kezdőbetűk mellé a vezetéknevet visszafelé olvasva az „I'm wanted” vagyis „Körözés alatt állok” mondat jön ki. A meghívók közel felét visszaküldték, mert a gyanúsítottak elköltöztek. Aki pedig mégis bedőlt a trükknek, valószínűleg nem fedezte fel a csapdát a rövidítésben és a visszafelé írt névben sem – a szökevények, akik bekapták a csalit, nem a legnagyobb lángelmék lehettek.

De nemcsak ők hitték el a Flagship TV sztoriját, hanem más is: a Los Angeles Times szerint az egész akció annyira meggyőző volt, hogy egy kábeltelevíziós társaság ügyvédje megjelent, hogy panaszt tegyen, amiért a Flagshipnek nincs megfelelő engedélye a washingtoni működéshez.

„Olyan volt, mintha egy filmet írnék” – mondta Leschorn. A film fináléja december 15-én érkezett el. Mindezt hat hét kiképzés és három főpróba előzte meg.

Több mint százan játszották el a szerepüket

A Flagship tehát a washingtoni Kongresszusi Központban fogadta a magukat szerencsés nyerteseknek gondoló körözött embereket, akik közül sokan öltönyben, vagy Redskins-szurkolói ruhában jelentek meg. Miután bejelentkeztek, a vendégek névtáblákat kaptak, majd kisebb csoportokban terelték be őket egy nagy terembe, amely tele volt a Redskins és a FIST transzparenseivel. A csoportbontásra azért volt szükség, mert kockázatosnak ítélték, hogy egyszerre próbáljanak meg elfogni több mint száz embert.

Egy tévé a Redskins legfontosabb pillanatait játszotta, a hangszórókból pedig hangos zene üvöltött, hogy a szökevények lehetőleg a körítésre koncentráljanak, és nehogy felismerjenek egy másik körözött személyt. Semmi nem utalt arra, hogy az eseményt megrendezték volna. Időnként pomponlányok karolták át a meghívottakat, és együtt örültek velük a nyereményeknek.

A bűnözőknek fogalmuk sem volt róla, hogy az őket ölelgető lányok éppen azt ellenőrzik, hogy van-e náluk fegyver.

Az akcióban több mint 100 álruhás hatósági ember vett részt, közülük többen nem helyiek voltak, hanem más államokból repültek oda, hogy a bűnözők nehogy felismerjék őket. Az egyik rendőrbíró Redskins-fejdíszt viselt, egy másik pedig csirkekabalának öltözött, de fegyver persze volt az álruha alatt. Leschorn, aki az esemény házigazdájaként és a FIST fiktív vezérigazgatójaként pózolt, nem spórolt semmin, ami a partit illeti.

„Nem számít, mi történik, maradjatok a szerepetekben” – mondta Leschorn a csapatának a fogadás reggelén. Az egyik legfontosabb szerepet Leschorn főnöke, a műveletek végrehajtásáért felelős, karizmatikus Louie McKinney játszotta, aki szmokingot és nagy cilindert viselt a parti ceremóniamestereként. McKinney volt az, aki a kisebb csoportokhoz külön szózatot intézett, majd azzal zárta a beszédet:

„Van még egy kis meglepetésünk: mindenki le van tartóztatva!”

Erre harminc felfegyverzett, golyóálló mellényes rendőr kerítette körbe a jelenlevőket.

Összesen 101 szökevényt vettek őrizetbe aznap, akiket a meccs helyett a börtönbe buszoztattak el. A letartóztatottak között volt két gyilkossággal vádolt ember, valamint öt bűnözőt rablásért, tizenötöt testi sértésért, hatot betörésért, egyet nemi erőszakért és egyet gyújtogatásért köröztek. A letartóztatottak között volt a Washington D.C. körözési listáját vezető tíz bűnöző is. A Flagship művelet összesen 22 ezer dollárba került, és későbbi összesítés szerint végül 144 letartóztatáshoz vezetett, ami szökevényenként 153 dollárt jelent. Összehasonlításképpen: 1985-ben átlagosan 1295 dollárt emésztett fel egy ember letartóztatása.

„Ez volt karrierem nagy fénypontja, mert nagyon sikeres volt, és senkinek sem esett baja” – mondta a 79 éves McKinney, aki most a U.S. Marshals Service Association elnöke. Ilyen nagyszabású akció azóta sem volt, de a módszert a mai napig használják, csak más módon: ma már inkább a Bahamákra szóló nyaralás az, amivel a hiszékeny bűnözőket kecsegtetik.