2023. augusztus 6. – 18:44
A náci Németország 1940-ben szállta meg Hollandiát, majd kezdte el deportálni onnan a zsidókat. A fojtogató légkörről, megfélemlítésről egy tinédzser lány, a származása miatt bujkáló Anne Frank naplójából nyerhettünk bepillantást, de míg ő inkább passzív elszenvedőjévé vált a vészkorszaknak, néhány kortársa rendkívül vakmerő tettekre vállalkozva ölt meg nácikat és kollaboránsokat.
Freddie Oversteegen 14 éves volt, amikor csatlakozott a holland ellenálláshoz, nővére Truus is csak két évvel volt idősebb nála. A harciasságot és az igazságtalanság elleni kiállást anyjuktól tanulták, aki kommunistának tartotta magát, és tettekben is példát mutatott, a világháború hajnalán zsidó menekülteket fogadott be haarlemi otthonába. A náci megszállás után szinte azonnal ellenállóvá vált a család, a lányok anyjukkal együtt hordták és ragasztották ki a náciellenes röplapokat és plakátokat.
Már ez sem volt veszélytelen, de még nagyobb kockázatot vállaltak a lányok, amikor hivatalosan is beszervezte őket 1941-ben a Haarlemi Ellenálló Csoport. A vezetőjük arra alapozott, hogy a nácik biztosan nem fognak gyanakodni rájuk a megjelenésük miatt. Freddie copfba font hajával ártatlan kislánynak tűnt, nem veszedelmes ellenségnek. A lányok és az anyjuk nem igazán tudták, hogy mire vállalkoztak.
„Csak később mondta el, hogy valójában mit is kell tennünk: szabotázsakciókat végrehajtani hidaknál és vasútvonalaknál. És meg kell tanulnunk lőni, nácikat lelőni. Emlékszem, a húgom azt mondta: »Na, ez az, amit sosem csináltam korábban«” – emlékezett vissza Truus.
A lányok megkapták a szükséges kiképzést, megtanulták, hogyan kell dinamittal robbantani, ellenséges területen rejtőzködve mozogni és lőni, de kezdetben inkább csak arra használták őket, hogy futárként üzeneteket vigyenek, zsidókat, homoszexuálisokat, politikai menekülteket rejtegessenek, hamisított dokumentumokat és fegyvereket csempésszenek át a náci vonalakon. Később már megszállókat és holland kollaboránsokat likvidáltak, a hozzájuk csatlakozó Hannie Schafttal, akit kicsaptak az egyetemről, mert nem volt hajlandó együttműködni a németekkel.
„Nagyon kivételes volt, hogy fiatal lányok a fegyveres ellenálláshoz csatlakozhattak, még különlegesebb, hogy árulókat végeztek ki, ahogy ez a három lány tette” – mondta a BBC-nek Liesbeth van der Horst, a Holland Ellenállók Múzeumának igazgatója.
Remy Dekker, Freddie fia szerint 1942-ben kezdődhettek a likvidálások, Freddie ekkor 15-16 éves volt. Az első áldozata egy olyan holland nő volt, aki a haarlemi zsidók névsorát akarta átadni a náci hírszerzésnek. Freddie egy parkban lépett oda a nőhöz, megkérdezte a nevét, hogy biztos legyen a dolgában, majd lelőtte.
Truus egy náci tisztet végzett ki, miután az egy kisbabát többször a falhoz csapott annak apja és nővére szeme láttára. „Ez nem egy megbízás volt, de nem sajnáltam. Azokkal a rákos daganatokkal volt dolgunk a társadalmunkban, amelyeket, mint egy sebésznek, ki kellett vágnunk” – mondta egy róluk szóló könyvben.
Az ellenállók a lányokkal több módszert dolgoztak ki az ellenség likvidálására. Az egyik szerint bárokban, éttermekben kezdtek flörtölni németekkel vagy kollaboránsokkal, gyakran részegnek tettetve magukat, majd egy erdei sétára vették rá őket. Az elcsábított férfiaknak persze csalódniuk kellett, bár sok idejük nem volt arra, hogy ez tudatosuljon bennük. Mielőtt egy csók is elcsattant volna, már le is lőtték őket. Volt, hogy a lányok tüzeltek, de az is előfordult, hogy mintegy véletlenül, szembejött velük egy ismerős, aki rájuk mordult, hogy semmi keresnivalójuk ilyen későn az erdőben. Erre otthagyták az áldozatot, akire máris tüzeltek az erdőben korábban elrejtőzött bajtársaik. A holttestet egy előre elkészített gödörbe helyezték, megfosztva az egyenruhájától, hogy ne lehessen könnyen azonosítani, ha esetleg rálelnének mások.
Kerékpárról is követtek el gyilkosságokat, többnyire hátba lőtték a magányosan sétáló kollaboránsokat, majd gyorsan eltekertek a helyszínről. A holland besúgókat egyébként nagyobb fenyegetésnek érezték, mint a nácikat, ezért ők gyakrabban kerültek a likvidálandók közé.
Azt nem lehet tudni, hogy az Oversteegen nővérek hány emberrel végeztek – amikor ezt firtató kérdéseket kaptak, azokat azzal hessegették el, hogy ők katonák voltak, nekik pedig nem kell számolni az áldozataikat.
Ezeket a merényleteket nem élvezetből, szenvtelenül hajtották végre. Truus gyakran elájult vagy sírásban tört ki a gyilkosságok után, és még évtizedekkel később is rémálmaik voltak, és depresszióban szenvedtek a nővérek. Hollandiában az elismertségük is hullámzott, mivel a kommunista párt tagjai voltak, a hidegháborús években nem voltak túl népszerűek. Csak 2014-ben kaptak állami elismerést Hollandiától.
Elválaszthatatlan társuk, Hannie Schaft többnyire más utakon járt, bár vörös hajával feltűnő jelenség volt, és ő is csábított el férfiakat, német katonai bázisok és lőszerraktárak ellen is követett el robbantásos merényleteket. Gyűlölt ellenfelévé vált a náciknak, de még akkor sem adta fel, amikor a szüleit őrizetbe vettek. Végül 1945 márciusában egy rutinellenőrzésen bukott meg, hiába festette be vörös haját és vett fel szemüveget. A nácik nem sokkal később, Hollandia felszabadulása előtt 18 nappal kivégezték.
A lányok csak egyetlen megbízást utasítottak vissza. Hollandia német helytartójától, Arthur Seyß-Inquarttól kellett volna elrabolniuk a három gyerekét, hogy majd holland foglyokra cserélhessék be őket. A nővérek félve attól, hogy megsérülhetnek a gyerekek, nem vállalták a küldetést. „Mi csak igazi fasiszták ellen harcolunk, nem gyerekek ellen” – mondta Truus.
