2023. augusztus 3. – 06:51
A chilei és perui területeken fekvő Atacama-sivatag néhány része olyan száraz és élettelen, hogy már számtalan filmnek kapóra jött forgatási helyszínként, mint űrbéli táj egy idegen bolygón. De más kapcsolódásai is vannak az űrhöz, a NASA gyakran teszteli ott a marsszondák műszereit, illetve két nagy csillagászati obszervatórium is az Atacama területén működik. Húsz évvel ezelőtt pedig egy földönkívüli tetemét is megtalálni vélték itt. Az atacamai alienről aztán persze kiderült, hogy valójában ember.
2003-ban Oscar Muñoz egy korábbi bányászváros, La Noria egyik romos temploma mellett egy lila szalaggal átkötött bőrkendőt talált, amelyben egy meglehetősen bizarr, apró csontváz lapult. Az Ata nevet kapott, humanoid felépítésű lény mindössze 15 centiméteres magassága, nagy szemgödre, bordahiánya és megnyúlt, összenyomott koponyája miatt nem tűnt emberinek, sokkal inkább ufónak, vagy akár egy Alien-film mellékszereplőjének. Amikor a fényképe körbejárta a sajtót, jobbára csak Atacamai Alien-ként emlegették, majd egy olyan dokumentumfilmbe is bekerült, amely a földönkívüli élet vélt bizonyítékait tárgyalta.
A csontváz a gyűjtők között is nagy népszerűségnek örvendett, a feketepiacon többször adták-vették, így a tudósok sokáig nem is férhettek hozzá. Végül egy spanyol üzletembernél kötött ki, aki megengedte kutatóknak, hogy vizsgálatokat végezzenek a tetemen. Ezek után gyorsan kiderült, hogy szó nincs földönkívüliségről, csak egy erősen torzult emberi csontváz került elő.
A Stanford Egyetem és a San Franciscó-i Egyetem kutatói könnyedén tudtak kinyerni DNS-t holtestből, mert az jól konzerválódott az Atacama extrém sivatagi körülményei között. A Sanchita Bhattacharaya által vezetett kutatócsoport megállapította, hogy több súlyos következményekkel járó genetikai mutáció eredményezte a merőben szokatlan megjelenést, és egy magzati korban lévő kislányról van szó – igaz, az elsőre sok fejvakarást okozott, hogy a csontjai olyan fejlettek voltak, mint egy hatévesnek. Úgy vélték, Ata vagy halva született vagy a születése után szinte azonnal meghalt, mert képtelen volt a táplálkozásra.
A kutatók törpenövést, rendkívüli csontöregedést, veleszületett rekeszizomsérvet, a toronyfej (turricephalia) nevű koponyafejlődési rendellenességet, kötőszöveti rendellenességet és gerincferdülést is feljegyeztek Atánál. Ezek együtt magyarázatot adtak a megjelenésére.
Mindezek megállapításához egy sor tesztet végeztek el a kutatók, kivettek egy egy milliméteres csontdarabkát a testből, röntgenfelvételt és számítógépes tomográfiát is bevetettek, valamint a teljes genom szekvenálását is elvégezték. Az eredmények abból a szempontból megdöbbentőek voltak, hogy egyetlen alanyban sosem tapasztaltak még korábban ennyi genetikai problémát egyszerre. A DNS-éből az is kiderült, hogy európai, dél-amerikai és dél-ázsiai felmenői is voltak. Hogy miért lépett fel nála ennyi rendellenesség, arról csak találgatások vannak, a feltételezések szerint az Atacama-sivatagban zajlott nátrium-nitrát bányászat szennyező hatása is szerepet játszhatott a szélsőséges hőmérséklet mellett.
Ata nemcsak földönkívülinek tűnt, hanem nagyon ősinek is, de a tudósok ezt a mítoszt is szertefoszlatták, vizsgálataik szerint valamikor az 1950-es években születhetett. Az Atacama itt is szerepet játszott, az extrém száraz éghajlata ugyanis lehetővé teszi, hogy az eltemetett testek spontán mumifikálódjanak.
Ata mutációinak azonosítása a gyógyászatot is előreviheti, kutatók szerint hozzájárulhat olyan terápiák és gyógyszerek kifejlesztéséhez, amelyek a csontfejlődést irányítják.
„Bár ez egy földönkívüliekről szóló történetnek indult, és nemzetközivé vált, valójában egy emberi tragédia története. Egy nőnek volt egy torzszülött gyermeke, akit valamilyen módon konzerváltak, majd zálogba adták, vagy eladták. Kiderült, hogy ember, egy lenyűgöző genetikai háttértörténettel, amiből talán tanulhatunk valami fontosat, amivel segíthetünk másokon” – mondta a genetikai kutatásokban részt vevő Garry Nolan.
Az 1990-es években Oroszországban is találtak egy Atához hasonló tetemet, amelyet a lelőhelyen után Küstümi Törpeként emlegettek. Egy 25 hetes korában meghalt magzatról van szó, amely szintén genetikai mutációkkal volt terhelt. Az ő esetében egy 1957-es nukleáris baleset okozhatta a fejlődési rendellenességeket, de ezt nem sikerült bizonyítani, mert a test eltűnt, mielőtt alaposabban megvizsgálhatták volna a tudósok.
Felhasznált források: Guardian | New York Times | Explorersweb
