A Loch Ness-i szörny és a jeti a legismertebb kitalált lények, amiknek a létezésében azért az emberek egy része hisz. Az ilyen teremtményeket vizsgáló (ál)tudomány, a kriptozoológia azonban még számos különös szörnyet számontart, amikről már kevesebben hallottak. Ilyen például a chupacabra vagy a New Jersey-i ördög – de még náluk is furább Zanzibár gonosz szelleme, a popobawa, aminek a neve összefonódott a politikai választásokkal és az anális erőszakkal.
A popobawa egészen új mitikus lény: első állítólagos észlelései 1965-ben voltak a zanzibári szigetvilágban, Pemba szigetén. A szörny neve szuahéli nyelven annyit tesz, hogy „denevérszárny”, ami a lény vagy legalábbis a lény árnyékának formájára utal. Popobawa a legenda szerint alakváltó: bár megjelenésében van valami denevérszerű, képes felvenni emberek alakját, és emiatt nehéz is felismerni. Leggyakrabban a megjelenésével járó bűz árulja el, illetve az, hogy óriási pénisze van.
Popobawa a beszámolók alapján olyan gonosz szellem, aki nem az emberek lelkére pályázik, hanem nagyon is karnális örömök motiválják. Nincs mit szépíteni, popobawa éjszakánként megerőszakol bárkit, aki hagyja, bár az esetek többségében férfiakat. Aztán a szerencsétlen áldozatnak elmondja, hogy ha nem meséli el ismerőseinek, hogy popobawa mit tett vele, akkor visszajön és folytatja az erőszakot (esetleg az áldozat családtagjai következnek). Popobawa folyton mozgásban van, ritkán marad sokáig egy helyen.
Persze mindez csak kitaláció, de figyelemreméltó, hogy a lény legendája milyen pánikhullámokat keltett az afrikai országban. Pembáról elindulva ugyanis popobawa a következő évtizedekben sok kellemetlenséget okozott Zanzibár minden nagyobb szigetén, sőt Tanzánia történelmi fővárosában, Dar es-Salaamban is. A legnagyobb popobawapánik 1995-ben történt, ezt a Cambridge-i Egyetem antropológusa, Martin Walsh részletesen leírta. A lény észlelései nagyjából egy hónap alatt, áprilisban zajlottak le, és ezek voltak a legerőszakosabb esetek – na nem popobawa, hanem az ellene „védekező” lakosság részéről.
Walsh hat olyan esetet is feljegyzett, amikor a babonás tömeg meg akart lincselni egy állítólagos popobawát. Ebből három alkalommal az illető idejében elmenekült (vagy a hatóságok kimenekítették), de a másik három esetben nem: a kövekkel, botokkal és bozótvágókkal támadó helyiek három embert megöltek a pánikhullám során. A popobawagyanús személyek szinte mind éppen arra járó idegenek voltak, apatikusan vagy furcsán viselkedtek (amit részben magyaráz, hogy közülük hárman is valamilyen mentális betegségtől szenvedtek), és többüknél büdös gyógykészítményeket vagy mágikus amulettet találtak. Abban a térségben bevett szokás ilyen dolgokat birtokolni, de ha egy idegenél akadtak e tárgyakra, máris gyanússá vált, hogy ő valójában alakot váltott popobawa: a lény is ismert volt arról, hogy amulettet hord, a szagos gyógyszerek pedig magyarázhatták a megjelenésével járó bűzt.
Az 1995-ös pánik három áldozata természetesen ember volt, aki rossz időben volt rossz helyen, és rossz tárgyakat cipelt magával. A popobawa ellen szerencsére azért békésebb eszközökkel is védekeztek a zanzibáriak. Elterjedt, hogy aki nem az ágyában alszik, azt megkíméli a szellem, ezért sokan házon kívül, tábortűz mellett aludtak egy-egy popobawaészlelés után.
A popobawa a hetvenes és a nyolcvanas években is felbukkant, aztán az 1995-ös hullám után 2001-ben is volt egy pánik, amiről már a BBC helyi tudósítója is írt. Akkor sokakat meglepett, hogy a lény nem választási évben érkezett. Korábban ugyanis a popobawát évtizedekig rendre valamilyen választás vagy politikai változás környékén látták felbukkanni a szigeteken. A legutóbbi jelentősebb popobawapánik 2007-ben történt Dar es-Salaamban, akkor sem esett egybe választásokkal.
Nehéz megérteni és megmagyarázni a popobawajelenséget. Az Afrika keleti partjainál, Madagaszkártól északnyugatra található Zanzibár sokáig gyarmatosítók igáját nyögte, és a rabszolga-kereskedelemben is fontos szerepe volt. A szigetcsoport 1963-ban nyerte csak el függetlenségét, majd egy évvel később kitört a zanzibári forradalom, aminek során elűzték az ország szultánját, és több ezer arab származású lakost megöltek (a lakosság többsége fekete, az arab származásúak egy része pedig rabszolga-kereskedők utódja). Újabb egy év elteltével viszont az ország egyesült a szintén nemrég függetlenné vált Tanganyikával, és így született meg Tanzánia (az ország nevében a „tan” Tanganyikát, a „zan” Zanzibárt jelöli). Zanzibár ma is Tanzánia része, de részleges önállóságot élvez. Az ország településein – főleg a kisebbeken – a mai napig hisznek a varázslatokban és különféle mítoszokban.
Annak, hogy popobawa éppen a zanzibári forradalom után született, és sokáig választások környékén jelent meg, köze lehet a politikai bizonytalanságok okozta szorongáshoz. A lény egyik eredettörténete szerint popobawa nem más, mint egy korábbi elnök, Abeid Karume szelleme, aki 1972-ben merényletben halt meg. Egy másik verzió szerint egy arab sejk által megidézett dzsinn szabadult el és vált popobawává. De a zanzibári múlt babonás kisülései önmagában nem magyarázzák meg a lény összetett viselkedését. Mint ahogy az az elmélet is túl leegyszerűsítő, hogy csupán alvási paralízises és lidércnyomásos esetek dagadtak egy jól hangzó legendává (több áldozat ugyanis éber, de bénult állapotról számolt be, miután a popobawa meglátogatta őket).
A legjelentősebb popobawakutató, Katrina Daly Thompson szerint a lény létrejötte több forrásból ered, és a funkciója is változott az idők során, ami magyarázza, hogy miért veszítette el politikai jellegét. Thompson úgy véli, a popobawa ma már nemcsak ijesztő rém, de egyfajta kommunikációs lehetőség is. Zanzibárban tabunak számítanak olyan, nemiséggel és egyenjogúsággal kapcsolatos témák, amikről nyugaton szabadon lehet beszélni. Popobawa felbukkanásakor viszont a lénytől való félelmeket kibeszélve szóba kerülhet például a homoszexualitás, a nemi szegregáció vagy a női szexualitás is.
