Mexikó meghódításakor a spanyolok megépítették minden idők legbénább ostromgépét

Az amerikai kontinens meghódítása az egyik legtöbbet emlegetett és legrészletesebben feldolgozott eseménysorozat az emberiség történelmében. Kolumbusz Kristóf nevét például alighanem mindenki ismeri, és valószínűleg Hernán Cortésé is ismerősen cseng, elvégre az ő nevéhez fűződik az Azték Birodalom bukása, következésképp a mai Mexikó meghódítása is. Az egyik leghíresebb konkvisztádor persze elég kalandos úton jutott el idáig, amelyet leleplezett és sikeres összeesküvések, belharcok, vérengzések és egy feketehimlő-járvány is tarkított, de a legfurcsább állomás az volt, amikor

Tenochtitlán 1521-es ostrománál egy magát ostrommérnöknek nevező spanyol katona megépítette minden idők legbénább hajítógépét, amely az aztékok helyett saját magát vonta ki a forgalomból.

Előbb Kuba, aztán Mexikó

A sztori megértéséhez első körben érdemes visszamenni három évet, és gyorsan végigszaladni azon, hogy hogyan jutott el Cortés odáig, hogy sebtiben összeeszkábált ostromgépekkel próbálta meg behódolásra késztetni a sarokba szorult aztékokat. Cortés karrierje 1511-ben vette kezdetét, amikor elkísérte Diego Velázquez de Cuéllart a Kuba meghódítására irányuló expedícióra. Ez sikerrel is járt, Velázquez pedig annyira meg volt vele elégedve, hogy kormányzóként megtette a titkárának, ezzel pedig évekig tartó, gyümölcsöző munkakapcsolatot alapozott meg.

Kettejük viszonya azután sem romlott meg végleg, hogy Cortés elkezdte csapni a szelet Velázquez sógornőjének – részben azért, mert a kormányzó nyomására végül el is vette őt feleségül –, ez azonban alighanem szerepet játszott abban, hogy Velázquez 1518-ban, nem sokkal a megadása után vissza is vonta Cortés kinevezését egy Mexikó meghódítására irányuló expedíció élére. A sikerre éhes Cortés ekkorra már több száz embert és számos hajót megnyert az ügyének, és 1519 februárjában a parancsnak ellenszegülve elindult, tavasszal kikötött a Yucatán-félszigeten és rögtön aratott is néhány kisebb hadi győzelmet.

Velázquez nem volt lenyűgözve a nyílt szembeszegüléstől, és több hírnököt, sőt egy expedíciót is küldött Cortés után, hogy felelősségre vonja, hamar kiderült azonban, hogy Cortés ellesett tőle pár trükköt a közös munkájuk során. A legfontosabb ilyen az volt, hogy megalapította a manapság Veracruzként ismert várost, amellyel lényegében kormányzót csinált magából, és Velázquez helyett immár közvetlenül V. Károly királynak felelt. Eközben több bennszülött törzzsel is sikerült szövetségre lépnie, így mire 1519 nyarán végre sikerült találkozót kérnie a birodalom Tenochtitlánban székelő urától, II. Moctezumától, egészen jelentős sereg állt rendelkezésére.

Még az is kapóra jött neki, hogy Moctezuma nyilvánvalóan azért engedte be csak úgy az azték fővárosba és halmozta el ajándékokkal, hogy rájöjjön, miként tudja később legyőzni őt. Cortés pár hónappal később túszul ejtette az uralkodót, így jókora befolyást szerzett, amikor pedig 1520 áprilisában megérkezett a Velázquez által küldött, papíron jóval erősebb expedíció, az addig szerzett tapasztalata és a meglepetésszerű támadás mellett az is a segítségére volt, hogy már menet közben több kapitányt meggyőzött az igazáról, a rövid csata után pedig a mérhetetlen gazdagság ígéretével mindenki mást is maga mellé állított.

A bizarr hajítógépes közjáték is belefért

Azzal viszont nem számolt, hogy a hátrahagyott katonái nem fogják tudni türtőztetni magukat, és azték lázadást robbantanak ki, miután egy helyi népünnepély végén lemészárolják a helyi elit jelentős részét. Cortés gyorsan visszatért a városba, de a helyieket sem ő, sem pedig az időközben meggyilkolt Moctezuma – a spanyolok szerint a saját népe kövezte halálra, de az is felmerült, hogy a hódítók végeztek vele, mert már nem volt a hasznukra – nem tudta lecsillapítani, így a konkvisztádor kénytelen volt menekülőre fogni, és eközben több száz embert veszített.

Ezután ismét szerencséje volt Cortésnek, Otumbánál ugyanis hiába akasztotta meg egy jóval nagyobb azték sereg, a spanyol lovagok átütő erejét és a harctér adottságait kihasználva így is sikerült győzelmet aratnia, és végül eljutott Tlaxcalába. Cortés a következő hónapokat azzal töltötte, hogy megerősítette a kapcsolatait a bennszülöttekkel, és az elég megosztott spanyol erőket is sikerrel egyesítette újra, megakadályozva többek közt egy puccsot is. Eközben a szerencséje is kitartott, az aztékokat ugyanis egy vélhetően valamelyik rabszolga által behurcolt feketehimlő-járvány kezdte el tizedelni, így nem tudták kihasználni Cortés átmeneti gyengeségét.

Így jutottunk el 1521-ig, amikor Cortés ostrom alá vette Tenochtitlánt, és lassan, de biztosan egyre beljebb szorította az egyre elkeseredettebb azték védőket. A hónapokig tartó ostrom ugyanakkor a spanyol erőket is alaposan megviselte, és nem meglepő módon nem annyira fűlött a foguk egy utolsó, véres offenzívához. Ekkor került a képbe a hódító sereg egyik katonája, aki felvetette, hogy puskapor híján hajítógépekkel (egészen pontosan torbocsillel, francia nevén trébuchet-vel) is megadásra lehetne kényszeríteni az aztékokat, és ő tudja is, hogy hogy kell ilyet építeni. Cortés kapva kapott az alkalmon, ám ahogy arról később ő maga is beszámolt egy Károlynak írt levelében, az egész nem úgy sült el, ahogy tervezték.

Hogy mennyire nem, arra Cortés saját írásánál alighanem jobb példa Bernal Díaz del Castillo feljegyzése, amely egészen más képet fest az eseményről.

Az ő beszámolója alapján a már említett, korábban Itáliában szolgált katona addig tömte Cortés fejét az ostromgépekről szóló történeteivel, míg a konkvisztádor rá nem bólintott egy hajítógép megépítésére. A többnapos munkának viszont végül olyannyira nem lett gyümölcse, hogy a hajítógép saját maga elé hajította a köveket – sőt, egyes verziók szerint saját magára, de ennek némileg ellentmond az, hogy Díaz del Castillo szerint Cortés dühében azon nyomban szét is szedette az ostromgépet.

A félresikerült hajítógépről még az azték krónikások is megemlékeztek, de nem sokáig örülhettek a kudarcuknak, Cortés ugyanis végül így is sikerrel járt, az aztékok 1521. augusztus 13-án megadták magukat, a birodalom pedig Kubához hasonlóan spanyol kézre került.