2023. május 12. – 05:11
Bár a biológiai hadviselés történeti gyökerei jóval időszámítás előttre nyúlnak vissza, az egyik legkorábbi nagyszabású példájaként azt az 1347-es esetet szokás említeni, amikor a mongolok egy krími ostrom során a saját elesett harcosaik pestises hullájával bombázták a genovaiakat. A történet általában úgy folytatódik, hogy a hajón menekülő genovaiak hurcolták be és terjesztették el Európa-szerte a halálos kórt, ezzel gyakorlatilag beröffentve a történelem egyik legpusztítóbb, fekete halál néven emlegetett járványát – ez utóbbi azonban nagy valószínűséggel ebben a formában nem igaz.
Egyébként már az is vitatott, hogy valóban megtörtént-e a pestises hullák katapultálása. De kezdjük az elején! A manapság az orosz–ukrán háború miatt figyelmet kapó Krím a 13. századtól az Arany Horda fennhatósága, azaz mongol ellenőrzés alatt állt. A század végén azonban egy megállapodás értelmében genovai kereskedők telepedhettek le a félszigeten, és a Fekete-tenger partján létrehozták Kaffát, amely ma Feodoszija néven ismert kikötő- és üdülőváros.
A város gyorsan a fekete-tengeri kereskedelem egyik központjává nőtte ki magát, amiből a mongolok is profitáltak, így egy ideig viszonylagos békében élt egymás mellett a két nép a félszigeten. A muszlim mongolok és a keresztény genovaiak között azonban fel-fellángolt a vallási ellentét, és a feszültség egyre nőtt. 1343-ban aztán Tana városában összetűzésbe keveredtek, és a harcokban meghalt egy helyi muszlim. A genovaiak Kaffába menekültek, ahol védelmet élveztek, ezért I. Dzsanibég kán ostrom alá vette a várost. Ez első körben 1344 februárjáig tartott, amikor egy itáliai felmentősereg megölt 15 ezer mongolt és megsemmisítette az ostromgépeiket.
1345-ben azonban Dzsanibég visszatért, hogy újult erővel folytassa az ostromot. A terveit viszont ezúttal nem az itáliaiak, hanem a pestis húzta keresztül. A patkányokon élősködő bolhák útján terjedő betegség a selyemút mentén indult hódító útjára, és addigra már javában pusztított Közép-Ázsiában. Az ostromló sereget megtizedelte és szétzilálta a rátörő kór, így az ostrom 1347-re gyakorlatilag kudarcba fulladt. Előbb azonban a mongolok még felpakolták a katapultra a pestisben meghalt harcosaik holttestét, és belőtték őket a genovaiak közé. A történet innentől úgy folytatódik, hogy a genovaiak menekülőre fogták, és az ostrom ellenére szabadon maradt kikötőből hajóval Európa felé vették az irányt, ahová annak rendje és módja szerint be is hurcolták a pestist, gyakorlatilag pályára állítva ezzel a fekete halált.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy mindez valóban így történt-e. Először is már maga a katapultos történet is megkérdőjelezhető. Az egyetlen korabeli forrás erről egy bizonyos Gabriel de Mussis, aki Piacenza jegyzője volt. Az ő beszámolóit szokás idézni arról, ahogy a mongolok a genovaiak közé katapultálják a járványt. De Mussis azonban nem volt szemtanúja a történteknek, ugyanis az általa akkoriban aláírt dokumentumok alapján egyértelmű, hogy végig Itáliában tartózkodott, így maximum másodkézből értesülhetett minderről.
A katapultálós sztorival szemben felmerülő ellenérvek nagyjából így néznek ki: ha a város körül már amúgy is terjedt a pestis, nem kellett hullákat bedobálni ahhoz, hogy a genovaiak is elkapják; nehéz elképzelni, hogy a még élő mongol harcosok hajlandók lettek volna a halott társaik fertőző testével zsonglőrködni, pláne mivel akkoriban még úgy hitték, hogy a betegség légi úton terjed (valójában főleg bolhacsípéssel vagy testnedvekkel); és amúgy is valószínűtlen, hogy a holttestek tömeges fertőzést tudtak volna okozni.
Mark Wheelis mikrobiológus azonban egy 2002-es tanulmányban körüljárta, hogy kivitelezhető lett volna-e egy ilyen akció, és arra jutott, hogy a katapultos megoldás nemcsak lehetséges volt, hanem ez a legvalószínűbb magyarázat arra, hogyan jutott be a pestis Kaffába. Ez a terjedési út értékelése szerint a kor technológiájával és az elérhető információkkal is összhangban áll, míg a patkányok általi behurcolás kevésbé valószínű, mert az ostromló seregek állásai ehhez túl messze voltak a várostól.
A kaffai pestiskatapult, ha valóban megtörtént, tehát sikeres lehetett abból a szempontból, hogy megfertőzte a város lakosságát. Az ostrom szempontjából azonban már kevésbé, mert a mongolok végül nem tudták elfoglalni Kaffát. A járvány miatt jelentősen meggyengült seregek élén álló Dzsanibég 1347-ben békét kötött, és a genovaiak visszatérhettek Tanába is.
Azt azonban Wheelis is aláhúzza, hogy a kaffai ostrom szerepe még ezzel együtt is túlértékelt a pestis európai elterjesztésében. Bár elsőre logikusan hangzik, hogy a Kaffából menekülő, fertőzött genovaiak a földközi-tengeri kikötőkbe szétspriccelve mindenhova behurcolták a betegséget, annak terjedése valójában hosszabb időn át és fokozatosabban zajlott. Az biztosnak tűnik, hogy a Krímről jutott be Európába, de ez a folyamat több mint egy éven át zajlott, míg a kaffai menekültek néhány hónap alatt mind visszaértek Konstantinápolyba és Itáliába. Mindeközben a tengeri kereskedelem más krími kikötőkből is folyamatos volt ebben az időszakban is, nem is beszélve a szárazföldi útvonalakról.
Akárhogyan is terjedt el végül a betegség, a fekete halál a történelem legpusztítóbb pestisjárványának bizonyult: 1347 és 1352 között a becslések szerint 75-200 millió ember halt bele világszerte, és csak Európában a lakosság 30-60 százalékát vihette el. A hatása pedig a mai napig érződhet: egy, a pestisnek ellenálló génmutáció dominánssá válása összefügghet azzal, hogy a hordozói fogékonyabbak bizonyos betegségekre.
Német tudósok egyébként egy 2022-es tanulmányukban azt állították, hogy csontvázak DNS-mintájának elemzésével azonosíthatták a járvány kiindulópontját a mai Kirgizisztán területén.
(Források: War History Online, Tales of Times Forgotten, IFL Science, Montana State University, Emerging Infectious Diseases, Nature, Múlt-kor)