2023. május 4. – 05:07
Gerald O’Brien élete új-zélandi politikusként nem mondható annyira különlegesnek, ha a száraz tényeket nézzük. 1924-ben született. A második világháború alatt csatlakozott országának légierejéhez, de nem került sor bevetésre. A háború után belépett a Munkáspártba, aminek később az alelnöke lett, és különböző térségi pozíciók után ő volt a wellingtoni terület képviselője.
A feleségével 1956-ban házasodott meg, gyerekük nem született. A vietnámi háborút ellenezte. 1976-ban megpróbálták lejáratni a politikai ellenfelei azzal a váddal, hogy két kiskorú fiút akart felhívni egy hotelszobába egy italra – az ügyből nem lett semmi, O’Brien karrierje pedig túlélte. Idős korára megvolt a véleménye a mai új-zélandi politikusokról. 2017-ben halt meg.
Nem sokkal a halála után egyik unokaöccse, Lucien Rizos, az új-zélandi szimfonikus zenekar egykori hegedűse, és nem mellesleg fotós nekiállt dokumentálni a nagybátyja holmijait. A ház pincéjében pedig megtalált valamit, amiről még a politikus özvegye, a férje halála után nem sokkal agyvérzést kapott Fausta sem tudott: O’Brien évtizedeken keresztül, gyerekkora óta dédelgetett egy képzeletbeli világot, amihez térképeket, karaktereket talált ki és rajzolt meg.
Rizos több száz karaktert talált a fiókokban, kidolgozott arcokkal, a papírdarabok hátuljára írt részletekkel. Csak néhány név a névsorból: Fidel Bistro, III. Károly eskót király (Escotia nevű államot is ő találta ki), Katesmart Bigglesbum, őfelsége Jupiter Squashyspeck hercege. Látszott, hogy a rajzokon folyamatosan dolgozott, és azok minősége változott az évtizedek során. A karakterek hátuljára írt részletekhez ez idő alatt rendszeresen visszatért, néha egy-egy részletet húsz évvel később kihúzott a jellemzésükből.
Nem létező szigeteket rajzolt, nem létező topográfiával, kitalált nevekkel. Kitalálta Escotia, Andamia, Gaston országait, kézzel írt jelentéseket gyártott az országok hadviseléséről, politikai helyzetéről, történelemkönyvekből talált ki részleteket, számontartotta, hogy az országokban kik vannak hatalmon, és kikből állnak a vezetők.
Pár karakter az O’Brien által kitaláltak közül:
Rizos elmondta a Guardiannek, hogy utolsó éveiben rengeteg időt töltött a nagybátyjával, aki soha, még utalás szintjén sem említette, hogy min dolgozott egész életében, arra sem tett célzást, hogy valamit találni fog majd a halála után. Az egészen biztos, hogy azt sem akarta, hogy nyom nélkül eltűnjön ez a képzeletbeli világ. O’Brien, miután Parkinson-kórral diagnosztizálták, azt kérte unokaöccsétől, hogy szerezzen egy iratmegsemmisítőt, hogy eltüntethesse azokat a dokumentumokat, amelyeket nem akar megosztani a világgal. Ezeket a rajzokat nem akarta az enyészetnek átadni.
Az unokaöcs így hát amint megtalálta, elkezdte katalogizálni a kitalált világának részleteit. A katalógusból egy összesen egy 65 darab kiadványból készült, Everything (Minden) névre keresztelt gyűjtemény született, ami a mindennapos tárgyaitól az illusztrációkig, szó szerint mindent felölelt. Az Everythinget tavaly ősszel egy wellingtoni galériában ki is állították.
Részlet a naplókból:
Rizos úgy nyilatkozott erről a projektről, hogy ez a kétéves fázis, amíg gyűjtötte az anyagot, egyfajta gyászfeldolgozás volt számára. De a kincs nélkül, amelyet O’Brien hagyott neki, nem tudta volna pontosan megérteni, hogy ki volt ez a férfi, aki olyan sokat jelentett neki az életben. „Mintha egy üzenet lenne a sírból” – mondta a Guardiannek.
Itt még több képet meg lehet nézni arról, hogy milyen is volt O’Brien titkos világa.
