Saját nevüket írták fel, amikor a nácik össze akarták írni a zsidókat a deportáláshoz

Steven Spielberg Oscar-díjas filmjének, az 1993-as Schindler listájának köszönhetően tömegek ismerték meg Oskar Schindler történetét, aki több mint ezer lengyel zsidó életét mentette meg a holokauszt alatt. Budapesten emlékművek és közterületek őrzik Raoul Wallenberg svéd diplomata emlékét, aki szintén zsidók ezreit mentette meg Magyarország német megszállása alatt. Kevésbé ismert viszont a görögországi Zakinthosz püspökének és polgármesterének története. Ők ketten közel 300 embert, a sziget teljes zsidó közösségét mentették meg a deportálástól és a biztos haláltól.

Magáról a görögországi holokauszt történetéről is keveset hallani, pedig a görögországi zsidó közösség példátlan pusztítást szenvedett el a világháború alatt.

A görögországi zsidóság több mint 80 százaléka veszett oda a holokausztban, ami egész Európában a legmagasabb arány volt.

Körülbelül 60-70 ezer görögországi zsidó halt meg a koncentrációs táborokban, elsősorban Auschwitzban. A második világháború előtt 72-77 ezer zsidó élt Görögországban, de csupán 8-10 ezren élték túl a holokausztot. A háborút követően sokan Izraelbe vagy az Egyesült Államokba emigráltak, így tovább csökkent a görögországi zsidóság létszáma, most körülbelül 5500 zsidó él Görögországban.

Az athéni püspök a varsói gettólázadás leverőjével is szembeszállt

Görögországot 1941-ben szállta meg a náci Németország. Az országot három megszállási zónára osztották fel: a németek ellenőrizték a fontosabb görög városokat például Pireuszt, Szalonikit, Görögország északi részét, illetve Kréta nyugati részét. A náci Németországgal szövetséges Bulgáriához került a Balkán-félsziget keleti része, míg a szárazföldi területek nagy része és a görög szigetek Olaszország fennhatósága alá tartoztak. Ez nagyban meghatározta a görögországi zsidó közösségek túlélési esélyeit. Egészen Olaszország 1943-as kapitulációjáig az olasz hatóságok nem hajtották végre a zsidók deportálását az általuk megszállt területeken, így például Zakinthoszon sem.

A Balkán Jeruzsálemeként emlegetett Szalonikiben 1942-ben kezdődött el a zsidók üldöztetése. Itt élt a görögországi zsidóság túlnyomó többsége, Európa egyik legnagyobb zsidó közössége. A náci megszállás alatt gettókba kényszerítették a zsidókat, sárga csillagot kellett viselniük, nem utazhattak a villamoson, nem léphettek ki az utcára sötétedés után. A 18–45 éves férfiakat kényszermunkára sorozták be, sokan ebbe haltak bele. A németek pár hónap leforgása alatt több mint 46 ezer zsidót deportáltak Szalonikiből. Csupán 4 százalékuk, nagyjából 1900 ember élte túl a haláltáborokat.

A Korfun élő 2000 zsidóból csupán kétszázan élték túl ezt az időszakot, a többiek Auschwitzban lelték halálukat. Rodoszon nem sokkal Görögország felszabadulása előtt kezdték meg a megszállók a zsidók deportálását. A sziget zsidó lakosságából mindössze 151-en élték túl a holokausztot, és több mint 1800-an haltak meg. Joáninában a teljes helyi zsidó közösséget – közel 1900 embert – elhurcolták a nácik, és még hosszan lehetne sorolni a tragikus példákat.

Az 1940-es évek elején körülbelül 3500 zsidó élt Athénban viszonylagos biztonságban, sokan oda menekültek a deportálások elől Szalonikiből. Az athéni zsidóság 66 százaléka menekült meg, elsősorban a város rendőrkapitányának, Angelosz Evertnek és a görög ortodox egyház egyik vezetőjének, Damaszkinosz athéni főpüspöknek köszönhetően, akik hamis személyigazolványt, illetve keresztségi bizonyítványokat adtak a veszélyben lévő zsidóknak. Teljesen Athén sem úszta meg a holokausztot, 1944 márciusában 1700 zsidót gyűjtöttek össze a németek, és küldtek Auschwitzba.

Damaszkinosz többször is felemelte szavát a zsidóság üldöztetése ellen. 1943-ban levélben tiltakozott a németeknél a szaloniki zsidóság deportálása ellen, mire Jürgen Stroop magas rangú SS-parancsnok, a megszállt Görögország rendőrségi irányítója megfenyegette, hogy lelöveti. Damaszkinosz erre azt válaszolta, hogy a görög ortodox egyház hagyományai szerint a prelátusokat fel szokták akasztani, nem pedig lelőni, és kérte, hogy tartsa tiszteletben ezt. Stroop vezette egyébként a varsói gettófelkelés leverését 1943-ban, tetteiért 1952-ben elítélték és felakasztották Lengyelországban.

Nem adták ki a náciknak a szigeten élő zsidókat

Damaszkinosz bátorsága és kiállása nem példa nélküli. A németek 1943 szeptemberében, nem sokkal az olasz kapituláció után szállták meg Zakinthosz szigetét, és rögtön elkezdték megtervezni a helyi zsidóság deportálását. 1944-ben arra akarták kényszeríteni Loukas Karrert, Zakinthosz polgármesterét, hogy írja össze a szigeten élő zsidókat. A listát Dimitriosz Hriszosztomosz, Zakinthosz püspöke adta át a megszállóknak, de mindössze két név volt rajta: az övé és a polgármesteré. A feljegyzések szerint azt mondta a németeknek:

„Itt vannak a ti zsidóitok. Ha úgy döntötök, deportáljátok a zakinthoszi zsidókat, akkor engem is el kell vigyetek, osztozni fogok a sorsukban.”

A püspök és a polgármester ellenállása önmagában még nem lett volna elég a zsidók megmeneküléséhez. A lakosság tudtával és segítségével a hegyvidéki falvakban bújtatták el őket, és hollétüket sikerült végig eltitkolni a nácik elől. Ennek köszönhetően mind a 275 zakinthoszi zsidó biztonságban vészelte át a világháború hátralévő részét. Állítólag a püspök magával Adolf Hitlerrel is kapcsolatban volt, és könyörgött neki, hogy kíméljék meg a zakinthoszi zsidók életét, de egy földrengésben megsemmisült az erre vonatkozó összes bizonyíték. Dimitriosz Hriszosztomosz később úgy nyilatkozott, hogy Damaszkinosz athéni főpüspök példáját akarta követni, aki úgy fogalmazta meg küldetését: „Felvettem a keresztemet. Beszéltem az Úrral, és úgy döntöttem, hogy annyi zsidó lelket mentek meg, amennyit csak lehetséges.”

A háború után a Zakinthoszon élő zsidók mind elhagyták a szigetet, és Athénba vagy Izraelbe költöztek. 1978-ban Loukas Karrer és Dimitriosz Hriszosztomosz megkapta a Világ Igaza elismerést, ami a legmagasabb rangú izraeli állami kitüntetés, amit egy nem zsidó megkaphat. Az 1963-ban alapított kitüntetést azoknak ítélik oda, akik a holokauszt alatt akár életük kockáztatásával is próbáltak segíteni a zsidó embereken.

Holokausztos szabadulószoba nyílt a városban, ahonnan tízezreket deportáltak

Görögországban nemcsak az antiszemitizmus erősödése jelent problémát, hanem az is, hogy a görög társadalom jelentős része nincs tisztában, mi történt a holokauszt alatt, hány görögországi zsidót öltek meg a nácik. 2019-ben komoly botrány lett abból, hogy egy cég holokauszt tematikájú szabadulószobát nyitott Szalonikiben, ami különösen ízléstelennek tűnik annak fényében, hogy több tízezer zsidó deportáltak onnan. A játék leírása szerint a játékosoknak egy Oskar Schindler nevű német üzletembernek kell segíteniük, hogy minél több ártatlan embert tudjon megmenteni az SS elől, de közben nem említi sem a zsidókat, sem pedig a holokausztot. Az egyik görögországi zsidó szervezet alelnöke, Victor Eliezer azt mondta az esetről beszámoló DW-nek, hogy a szabadulószoba a görögök tudatlanságára épít. Szerinte ha megkérdeznék a görögöket, a legtöbben azt mondanák, hogy Schindler egy focista vagy rocksztár volt.

Ennek fényében talán már nem is annyira meglepő, hogy a magyarországi Tett és Védelem Alapítvány 2021-es nemzetközi kutatása szerint a vizsgált 16 európai ország közül Görögországban volt legerősebb az antiszemitizmus. A görögök mondták legnagyobb arányban azt, hogy bizonyos foglalkozási területeken indokolt lenne korlátozni a zsidók számát, de sok görög gondolja azt is, hogy a zsidók a holokausztból is előnyöket próbálnak kovácsolni.