Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség

Nagy-Britanniában már a baloldali antiszemitizmus erősebb, mint a „hagyományos” jobboldali, az Izrael-ellenesség pedig Nyugat-Európában máshol is széles körű, de a zsidóellenességnek összességében a volt szocialista országokban van a legnagyobb táptalaja. És Görögországban, ahol az antiszemitizmus minden más országnál erősebb egy frissen publikált nemzetközi előítélet-kutatás szerint. A magyarországi Tett és Védelem Alapítvány által kezdeményezett vizsgálat a maga nemében példa nélküli: 16 európai országban kérdezték le ugyanazt a kérdőívet reprezentatív mintákon. Ebből már izgalmas összkép jön ki az európai antiszemitizmus mintázataira – egy olyan időszakban, amikor a zsidóellenesség megjelenése sokat változott.

Miközben a nyílt antiszemitizmus a nyilvánosság nagy részében továbbra is tabu, és azért jelen van a szélsőjobboldali antiszemitizmus is, az terjed a nyugati baloldalon (lásd akár a brit Munkáspárt belső válságait), és a zsidóellenes erőszak egyértelműen a nagy iszlám csoportokkal rendelkező nyugat-európai országokban a leggyakoribb. Más kérdés, hogy a valóságban Lengyelországban ugyanannyi antiszemita jellegű atrocitás történik, mint a 800 ezres muszlim lakosságú Hollandiában.

A Netanjahu alatt szoros izraeli szövetségessé váló magyar kormány kommunikációjában is visszatérő elem, hogy a migráció miatt Nyugat-Európát a zsidók már egyre kevésbé érzik biztonságosnak. Ettől még azonban az antiszemitizmus az EU keleti tagországaiban erősebb, méghozzá jócskán. „A mostani kutatás azt bizonyította, hogy a súlyos erőszakcselekmények száma és az antiszemita előítéletesség mértéke lényegében semmilyen összefüggést nem mutat egymással” – fogalmaz a kutatás vezetője, Kovács András, a CEU professzora. „Számos olyan országban, amelyekben nagy az antiszemita előítéletesség, mint például Magyarországon, Romániában és Szlovákiában, elenyésző számú erőszakos cselekményt regisztráltak. Ellenben sok antiszemita atrocitás – támadás, zaklatás és rongálás – történik olyan országokban, amelyekben alacsony az antiszemita előítéleteket táplálók aránya, mint például Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Németországban.”

A kutatás adatai szerint az európai muszlimok között valóban jóval erősebb az antiszemitizmus, mint a nem muszlimoknál, az Izrael-ellenesség a körükben pedig egészen átütő. Érdemes azonban mellé tenni, hogy ha csak a hagyományos zsidóellenes előítéletek elfogadottságát nézzük, az Magyarországon még egy kicsit nagyobb is a felmérés szerint, mint a nyugat-európai muszlimok körében, és ez így van több más kelet-közép-európai országban is.

A konkrét számok ugyan kutatásonként némileg eltérnek, és magát az antiszemitizmust is sokféleképpen lehet definiálni, de az utóbbi években végzett legtöbb felmérés (például a Medián éves kutatásai) abban megegyeznek, hogy a magyar társadalomnak úgy a 30-40 százaléka ért többé-kevésbé egyet antiszemita kijelentésekkel. Ezt a mostani kutatás adatai is megerősítik.

„A magyar lakosság közel fele (42%) táplál erős vagy mérsékelt előítéleteket a zsidók iránt”

– írja a kutatást összefoglaló tanulmányában Kovács András és Fischer György. A kutatók a magyar társadalom 24%-át találták erősen antiszemitának és 18%-át mérsékelten antiszemitának. A korábbi vizsgálatokkal összehasonlítva tehát a mostani felmérés nem mutat nagy változásokat. Újdonság viszont, hogy ezúttal a rejtőzködő, látens előítéletességet is megmérték, ami például olyan véleményeken keresztül jut kifejezésre, hogy „Izrael politikája miatt egyre ellenszenvesebbek nekem a zsidók”, vagy hogy „a zsidók még a háború alatti üldöztetésükből, a holokausztból is előnyöket próbálnak kovácsolni”. Az utóbbi kijelentéssel Magyarországon a válaszadók 39%-a ért egyet.

Ha a nyíltan és rejtetten előítéletes csoportok arányát együtt nézzük, akkor a magyar felnőtt lakosságnak csak a 40 százalékáról mondható el, hogy mentes mindenfajta zsidóellenes előítélettől.

„Bár sokszor használjuk a kutatott jelenségre az antiszemitizmus kifejezést – mondja Kovács András –, a kutatás tárgya nem az »izmus«️ maga. Azaz nem azt vizsgáltuk, hogy hogyan alakul ki a zsidóellenes előítéletességből antiszemita kultúra, majd antiszemita politika. Azt igyekeztünk feltárni, hogy mennyire elterjedtek és milyen intenzívek a zsidóellenes előítéletek az európai társadalmakban. Szándékunk szerint a kutatás megmutatja: mennyire kell tartani attól, hogy válságos időkben nagy társadalmi csoportok fogékonynak mutatkoznak majd arra, hogy antiszemita nyelvet használva értelmezzék a társadalmi konfliktusokat, illetve várhatóan mennyien hajlanak majd antiszemita politikai vállalkozók üzenetének meghallgatására, azaz arra, hogy gondjaik megoldását az antiszemita politikában lássák.”

A kérdőíves adatok alapján a magyarok 39 százaléka szerint működik egy rejtett zsidó együttműködés a világban, ez befolyásolja a gazdaságot és a politikát; 26 százalék szerint Jézus Krisztus keresztre feszítése a zsidók máig megbocsáthatatlan bűne; szintén 26 százalék gondolja úgy, hogy „bizonyos foglalkozási területeken indokolt lenne korlátozni a zsidók számát” (további 21% egyet is ért meg nem is, 6% pedig nem tudja vagy nincs erről véleménye). 21 százalék szerint „a legjobb az lenne, ha a zsidók kivándorolnának az országból”.

Az adatok értelmezésében a kutatók szerint is van némi elkerülhetetlen bizonytalanság. „Sokan nem azért utasítják el a zsidóüldözésekért való történelmi felelősség vállalását, és nem azért vetik a zsidók szemére a holokauszt emlékezetével való visszaélést, mert antiszemiták, hanem azért, mert sérti a nemzeti büszkeségüket, hogy a közösség, amihez tartoznak, történelmi bűnökben vétkes, és úgy érzik, a felelősség elismerése fenyegeti nemzeti identitásuk büszke vállalását” – írják. A hasonló ambivalenciákat a többi kérdésre adott válasz összevetésével lehetett részben kiszűrni.

A magyar adatok megerősítették a korábban is ismert összefüggést: a férfiak körében egy kicsit nagyobb az antiszemita előítéletesség, mint a nőknél, és elterjedtebb a zsidóellenesség az idősebbek, a kevésbé iskolázottak és a vidéki nagyobb városokban élők között. Az nem túl meglepő, hogy az erősen antiszemiták aránya magukat (szélső)jobboldalinak mondók között a legmagasabb (40%), az talán inkább, hogy a baloldaliak és a centristák között is 21-23 százalék között van az arányuk.

Európai összehasonlításban az antiszemita előítéletesség Magyarországon a harmadik legmagasabb. A 16 vizsgált ország közül a görög zsidóellenesség kiemelkedő, mögöttük volt szocialista országok jönnek. Európai összevetésben a 16 vizsgált ország közül csak a görögök és lengyelek körében volt a magyarországinál is magasabb a zsidóellenes előítéleteket táplálók aránya, míg Szlovákiában és Romániában közel hasonló arányokat mértek.

Az antiszemitizmust illetően Ausztria is ennek a térségnek a része, bár ott a zsidóellenességet valamivel erősebben „illik” elbújtatni: erre utal, hogy egész Európában az osztrákoknál a legnagyobb a látens antiszemitizmus, amivel együtt (56%) a zsidóellenesség már a keleti tagállamok visegrádi szintjével vetekszik. A skála másik végén Nagy-Britannia (16%), Svédország (10%) és Hollandia (8%) áll. Náluk a legkisebb a zsidóellenesség Európában, és többnyire látens formában jelenik meg: mint a szerzők írják, a nacionalista jobboldalon jellemzően a holokausztrelativizálást, a radikális baloldalon pedig az Izrael-ellenességet használják a zsidóellenesség kifejezésére.

„Mindez azt jelenti, hogy az antiszemita potenciál Görögország és Ausztria mellett az egykori kommunista blokk országaiban a legerősebb”

– fogalmaz a tanulmány. A kutatás megerősített egy régóta létező, de ritkán vizsgált összefüggést: az országok elhelyezkedése az ENSZ által használt Humán Fejlettségi Mutató (Human Development Index) skáláján erősen összefügg az egyes országokban mért előítéletességgel. Vagyis: minél fejlettebb egy ország a mutató szerint, annál alacsonyabb benne az antiszemita előítéletesség.