2023. február 17. – 05:08
Nemrég írtunk az Egyesült Királyság területéről induló legrövidebb repülőjáratról, ami egyben a világ legrövidebb légi útja. Billentsük helyre a mérleget, nézzünk egy nagyon hosszú utat, ami Angliából indult!
A japánok 1942-ben elfoglalták Szingapúrt. Mivel ez a terület volt a britek délkelet-ázsiai központja, az elvesztése önmagában is nagy csapás volt – arról nem is beszélve, hogy a japán hadsereg így gyakorlatilag elvágta az Egyesült Királyság és Ausztrália közötti összeköttetést. A két ország közötti légi folyosó bezárult, így leállt a diplomaták és titkos üzenetek szállítása is.
Ez hosszú távon nem volt fenntartható, ezért az Ausztrál Királyi Légierő kitalálta, hogy átad néhány pilótát a Qantas légitársaságnak, hogy titkos repülőutakat hajtsanak végre. Mivel a Japán Birodalom igyekezett fenntartani az Ausztráliát elzáró blokádot, folyamatosan vadásztak az ellenséges repülőgépekre.
A civil pályára jelentkező pilóták a légierőnél Sunderland hidroplánokkal repültek, a Qantasnál pedig nagyon hasonló Catalinákkal. Viszont egy ekkora távolság a negyvenes években is komoly akadályt jelentett, ezért szükség volt egy megállóra valahol félúton. Erre a célra először egy ceyloni (ma Srí Lanka) repülőteret jelöltek ki, később pedig egyet Karacsiban, a mai Pakisztán területén.
Az óriási távolság miatt (6600 kilométer Nyugat-Ausztráliából a ceyloni támaszpontig) a Catalinán nem lehetett semmiféle fegyver, páncélzat és szigetelés, viszont csordultig töltötték üzemanyaggal. Ennek ellenére szinte 16 tonnásan szállt fel, pedig a Catalina teherbírása nagyjából 16,1 tonna volt.
Hogy átjussanak a japán blokádon, az ellenség uralta terület fölött mindig éjszaka repültek át, és rádió nélkül tették meg a 27–33 órás utat. Ehhez iránytűvel és a csillagok állása segítségével tájékozódtak. Mivel ilyen hosszú volt, és az út egy részét éjszakára időzítették, a járat megkapta a Double Sunrise, azaz dupla napkelte elnevezést. Járatonként általában három-négy utas ült a gépen, akik landolás után mind megkapták a Dupla Napfelkelte érdemrendet. Az utasok mellett a repülők 69 kiló diplomáciai és katonai postát is szállítottak, de ezzel tényleg százszázalékosan kihasználták a hidroplánok kapacitását.
1944-ben a Qantas két átalakított bombázót is áthelyezett a titkos flottába. Ezek a repülők sokkal gyorsabbak voltak, nehezebb rakományt is elbírtak, viszont kevesebbet tudtak repülni egyhuzamban, így csak Colombóig (Ceylon, majd Srí Lanka központjáig) repültek.
A szupertitkos járat egészen a háború végéig üzemelt, és a 271 út során senki nem halt meg, cserébe 860 magas beosztású köztisztviselőt vagy tisztet reptettek át az óceán felett.
Az utolsó duplanapfelkelte-járat 1945. július 17-én indult el Srí Lankáról Perthbe. Rex Clifton, az első (és sok másik) járat elsőtisztje és navigátora írt is a járatról egy hosszabb bejegyzést, amit itt tud elolvasni. A mai napig ez a világ leghosszabb ideig a levegőben tartózkodó, menetrend szerinti repülőjárata – egész pontosan az 1943. augusztus 30-i járat, ami 32 órát és 9 percet töltött a levegőben.
