A legnagyobb vulkánkitörések egészen váratlan hatással járhatnak, elég csak például a Kis-Szunda-szigeteken 1815-ben kitört Tamborára gondolni. A levegőbe lőtt vulkáni hamu miatt 1816-ban elmaradt a nyár (globálisan), így amikor Mary Shelley későbbi férjével Svájcban, a Genfi-tó partján „nyaralt” Lord Byron villájában, nem nagyon tudták kiélvezni a természet szépségeit. Ehelyett egy miniversenyt hirdettek egymás között, kísértettörténetet kellett írniuk – ott és így született meg a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz alapja. Ha nincs az óriási vulkánkitörés 1815-ben, valószínűleg az irodalomtörténet és így a filmtörténet is másképp alakult volna.
Egyesek szerint még Napóleon waterlooi bukásában is közrejátszhatott a Tambora kitörése, mi viszont most pár évszázaddal korábbra, a 15. század közepére kanyarodnánk vissza. Akkor történt ugyanis egy vulkánkitörés, amely teljes mértékben megbolygatta a föld éghajlatát.
A német területeken annyi eső esett, hogy kimosta a temetőkből az eltemetett holttesteket, a (mai) lengyelországi Toruńban csónakokkal közlekedtek az utcákon, a teuton lovagok várának pincéit elöntötte a víz, egyes területeken komplett falvakat mosott el az eső. Ezután egy négy-öt éven át tartó minijégkorszak köszöntött be: befagytak a tavak, a fák nem tudtak virágot hozni és rügyezni, Bolognában befagyott vízen jártak az emberek, Svédországban kiürültek a magtárak – legalábbis a feljegyzések szerint.
A legérdekesebb, ide vonatkozó történeti dokumentumok szerint II. Alfonz nápolyi király 1465. októberi esküvője idején a násznép egészen különleges látványban gyönyörködhetett. Csakhogy a különlegesség nem Sforza Hippolita milánói hercegnő volt, hanem az, hogy a nap közepén a nap fénye mély azúrkék színre váltott, szokatlan sötétségbe borítva a várost.
Azt ma már tudni lehet, hogy a furcsa látványt egy távoli vulkánkitörés okozta,
az viszont a mai napig nem ismert, hogy ez a vulkán pontosan hol is tört ki.
A téves elmélet
Azt persze a korabeliek – főleg a násznép – nem tudták, hogy egy vulkánkitörés zavarta meg őket, sőt igazából csak a történelmi dokumentumok későbbi vizsgálata során derült ki, hogy erről van szó.
Évszázadokkal későbbről viszont elég nehéz vizsgálni egy vulkánkitörést, hiszen meglehetősen kevés támpont van. Az egyik, ahol ősi éghajlati, légköri jelenségek lenyomata megtalálható, az a Déli-sark óriási jégtömege, hiszen itt évről évre szépen, rétegesen rakódik le a hó (ami aztán később jég lesz), ebben pedig úgy lehet keresni a korok között, mint a fák évgyűrűit vizsgálva. Az, hogy az 1400-as évek közepén volt egy nagyobb vulkánkitörés, amit jelentősebb lehűlés követett, világosan látszik a jégmintákból – a kitörés ténye tehát ismert és bizonyított, ám ettől csak még nagyobb rejtéllyé vált, hogy hol is történt.
Még úgy is, hogy az 1950-es években picit felpörögtek az események és a vulkanológusok is, amikor Vanuatun járva a helyiek legendájából egy sok generációval korábbi vulkánkitörés ténye kezdett kibontakozni. Az elbeszélésekből hamar kiderült, hogy arról a Kuwae vulkánról van szó, amely jelenleg a tenger mélyén van, és amely jelentős mennyiségű vulkáni hamut hagyott a közeli Epi és Tongoa szigeteken.
A jégminták elemzése csak az 1980-as években erősítette meg egy, a 15. században történt nagy vulkánkitörés tényét, úgyhogy a figyelem egyből a Kuwae felé fordult. Mindenféle nyomokat és maradványokat megvizsgáltak a tudósok, de nem jutottak sokkal közelebb a megoldáshoz, mígnem végül a NASA egyik tudósa, dr. Kevin Pang elkezdett kicsit más helyen vizsgálódni. Globális lehűlés és éhínség nyomait kezdte keresni a korabeli feljegyzésekben, de megvizsgálta az 1400-as években készült brit portrék tölgykereteit is, hátha a fák évgyűrűi segítenek. Ezek alapján Pang 1453-ra lőtte be a vulkánkitörést.
1453 persze kicsit korán volt ahhoz, hogy megzavarja II. Alfonz esküvőjét, de más globális eseményekkel egybevágott. Svédországban nem nőtt termény és kiürültek a magtárak, Európa-szerte megállt a fák növése, az Észak-Afrikával egy vonalban lévő Jangce mellett 40 napon át esett a hó, a Sárga-tenger pedig még a parttól 20 kilométerre is be volt fagyva. Ekkortájt pusztított a legnagyobb éhínség az aztékoknál is.
Minden klappolt, hogy 1453-ra tegyék át a rejtélyes vulkánkitörést, olyannyira, hogy Pang még napra pontos dátumot is megjelölt: szerinte május 22-én történt a kitörés. Mindezt arra alapozta, hogy Konstantinápoly ostroma közben óriási tüzet láttak az égen, ami nem lehetett más, mint a kitörés hatása, vélte a NASA tudósa.
Az elméletet egy francia kutatás is erősítette, olyannyira, hogy a nagy, rejtélyes 15. századi kitörésre már kezdett ráégni a Kuwae vulkán neve, mígnem Németh Károly, az ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet (FI) és az új-zélandi Massey Egyetem (Palmerston North) vulkanológiaprofesszora csapatával együtt megcáfolta az egészet.
Némethék ugyanis semmi nyomát nem találták a Kuwae környékén egy akkora vulkánnak, ami képes lett volna egy, a globális éghajlat befolyásolására alkalmas kitörésre.
Ehhez legalább 25 km magas füstoszlop kell. Ráadásul a Kuwae maximum nagyjából 1000 méter magas lehetett, ami negyede a már említett, a nyarat eltörlő Tambora magasságának, ami szintén arra mutatott, nem a Kuwae a tettes.
Aztán 2012-ben egy minden korábbinál pontosabb jégmintavizsgálat megerősítette Némethék eredményeit. Az Antarktikán található Law Dome különlegessége, hogy évről évre meglehetősen vastag a frissen rákerülő hó, ezért az egyes évek meglehetősen jól elkülöníthetők. Egy innen vett mintából aztán rekonstruálták és azonosították az elmúlt kétezer év jelentősebb vulkánkitöréseit, és kiderült, hogy a 15. század közepén nem is egy, hanem két nagyobb kitörés volt. A korábbi valószínűleg 1458 környékén, tehát jóval a Kuwae kitörése után, de túl korán ahhoz, hogy egybeessen II. Alfonz esküvőjével.
Továbbra sem sokat tudni róla
Az idő legalább nagyjából ismert, a kitörés helyére viszont maximum elnagyolt becslés létezik. Ahhoz, hogy globálisan befolyásolhassa az éghajlatot, szinte biztosan a trópusokon kellett lennie a kitörésnek, itt ugyanis a felszálló légáramlatok segítik a vulkáni hamu magasabbra jutását és minél távolabbra terjedését.
Forrás: BBC Future