2023. január 18. – 04:57
8893 kilométeres hosszával az amerikai–kanadai határ a leghosszabb két ország között a Földön. Néha picit módosítanak rajta, néhol akad pár furcsaság korábbi elszámolások miatt, az viszont egy ideje változatlan, hogy a majdnem kilencezer km-es határ döntő többségén
kiirtották az erdőt egy hatméteres sávban.
Még ott is, ahol a határ több száz kilométeren át teljesen lakatlan területen halad át. Nincs mese, a szabály az a szabály, még az alaszkai vadonban is neki kell állni kivágni azokat a csemetéket, amelyek a rossz sávban kezdtek nőni.
Ez a sáv egyébként papíron – és a nemzetközi jog előtt is – nyílegyenes, hiszen a határvonal nagyjából kétharmadán a negyvenkilencedik szélességi fok jelenti a válaszvonalat az USA és Kanada között. Igen ám, csakhogy ezt az 1800-as években kézzel, még bőven GPS segítsége nélkül próbálták kijelölni. A földmérők kaptak egy hosszú láncot, némi ellátmányt, aztán megmutatták nekik, merre a vadon, és lehetett menni méregetni és jelölgetni a határvonalat. Ehhez képest egyébként döbbenetesen jó munkát végeztek, mert a nagy hosszú egyenes helyett 900 kisebb, ide-oda cikcakkozó vonalból hozták ki a határt. A 900 nem hozzávetőleges szám, ennyi határkövet helyeztek el az erdőben, pusztában, ahol kellett.
Ez mind jó, de miért kellett és kell a szerencsétlen fákat kivágni? A válasz meglepően banális: azért, hogy aki arrafelé jár, tudja, hogy épp a határon van.
Az Atlas Obscura cikke szerint a határ körüli ügyeket a Nemzetközi Határbizottság (IBC) intézi, hatévente nézik meg, hogy nehogy valahol elburjánozzon a növényzet, és világos legyen még az űrből is, hogy hol is van pontosan a határvonal.
Kivételek azért akadnak. Nincs például erdőirtás értelemszerűen a vizek fölött, ott, ahol a határ lakott területen halad át, vagy például azokon a repülőtereken, amik szintén a határra esnek – meglepő módon ilyenből kapásból hat is van.
Források: Atlas Obscura | Seven Days
