Negroni: a gróf, akinek semmi nem volt elég erős, így feltalálta Olaszország legjobb koktélját

1919 egyik forró délutánján egy idősödő olasz gróf, Camillo Negroni már a második americano koktélját szopogatta a firenzei Casoni bárban. Az első világháború nemrég ért véget, az olaszok a győzelem ellenére vesztesnek érezték magukat, a sokat látott gróf legnagyobb problémája mégis az volt, hogy az egyharmad Martini vermutból, egyharmad Campariból és egyharmad szódából álló americano koktél nem tűnt elég erősnek.

Negroni gróf ezért az asztalához intette régi barátját, Fosco Scarselli pincért, és megkérte, hogy a következő americanóba szóda helyett gint töltsön, amit Scarselli egy szelet naranccsal fejelt meg. A gróf különleges, egyszerre édes és keserű, a maga 26 százalékával elég erős koktélját rögtön kiszemelte a Casoni bár többi vendége, és a gróf neve után azonnal elnevezték negroninak az italt. Legalábbis így szól a legenda.

A 2010-es évek sztárja

A 3 centiliter ginből, 3 centiliter vermutból és 3 centiliter Campariból (meg persze jégből és narancshéjból) álló negronit Olaszország szinte minden bárjában lehet kérni, Palermóban éppúgy ismerik, mint Milánóban. A legtöbb helyen mostanában 5 euró körül kapható koktél az olaszok egyik nemzeti itala, kicsit olyan, mint nekünk, magyaroknak a házmester.

A kétezres években a negroni aztán elkezdte világ körüli útját. Hogy miért találták meg pontosan akkor az olasz koktélt, nem világos, de van, aki azt mondja: az Egyesült Államokban tíz év alatt megnégyszereződött a negronit felszolgáló bárok száma. 2021-ben a Guardian az év italának nevezte a negronit, és évek óta világszerte több mint tízezer vendéglátóhelyen tartanak Negroni Week nevű programot az olasz ital népszerűsítésére.

A karakteres, narancssárga, nem rázással, hanem keveréssel készített italt a legtöbben Olaszországgal és az előző századforduló magyarul boldog békeidőnek nevezett relatív aranykorával azonosítják. A Campari és a Martini vermut összetéveszthetetlen íze miatt pedig nem nagyon lehet nem egy olasz bárt magunk elé képzelni, amikor a negronit szopogatjuk.

Nem volt előzmény nélkül

A klasszikus történet szerint a negroni közvetlen elődje az americano, ami pedig a milano-torino koktélból ered. A Campari keserűlikőrt 1860-ban kezdték el gyártani a Milanótól nem messze lévő Novarában, a Martini vermutot pedig 1863-ban Torinóban. A két ital keverékét nevezték el a legenda szerint a következő években milano-torino koktélnak, ami az éppen kialakuló olasz koktélkultúra egyik meghatározó darabja lett.

A századfordulóra egyre nagyobb számban Olaszországba érkező amerikai turisták voltak aztán azok, akik elkezdték a milano-torinót szódával kérni, ezt nevezték el americanónak Olaszországban. És ez volt az, amit a legenda szerint az öregedő Camillo Negroni túl hígnak talált, így továbbfejlesztette azt a róla elnevezett negroni koktéllá.

A kiöregedett rodeóbohóc

A történet szerint Camillo Negroni fiatalkorában szeretett nagy lábon élni, Firenze egyik aranyifjaként pedig elég gyorsan eljátszotta tetemes örökségét. Ekkor döntött úgy, hogy kivándorol, 1892-ben pedig a Fulda nevű gőzhajón megérkezett az Egyesült Államokba, ahol szerencsejátékosként és cowboyként is kipróbálta magát, amíg végül rodeós bohócként be nem futott.

Ezt a munkáját folytatta aztán évtizedeken keresztül, bejárva az Egyesült Államok Közép-Nyugatja után Nagy-Britanniát, ahol megkedvelte az angol gint. Kiöregedése után visszatért Olaszországba, ahol rövid idő után a Casoni bár rendszeres vendégévé vált.

A legenda alapján

A Negroni grófról szóló történetről azt azért tudni kell, hogy nem áll a legeslegstabilabb lábakon. A firenzei bárban kikért ital verziója azután terjedt el, hogy Luca Picchi olasz báros 2008-ban kiadta a Sulle tracce del conte. La vera storia del cocktail „Negroni” (A báró nyomában: a negroni koktél igaz története) című könyvét.

A könyvben szereplő állításokat viszont a megjelenés után sokan megkérdőjelezték. Köztük a franciaországi Negroni család, amelynek tagjai szerint Camillo Negroni nem is létezett, a koktél pedig az ő felmenőjükről kapta a nevét. Pascal Oliver de Negroni de Cardi korzikai származású francia katonatiszt volt, aki többek között a porosz–francia háborúban is harcolt. Azelőtt viszont a nyugat-afrikai Szenegálban állomásozott, az egyik innen küldött levelében pedig azt írta testvérének:

„…Egyébként tudtad, hogy Saint Louisban feltaláltam egy vermutalapú koktélt, ami nagy sláger a Lunéville-ben állomásozó tisztek között?”

Hogy a levél mit is bizonyít, egyáltalán nem világos, Pascal Negroni viszont 1855 és 1865 között állomásozott Szenegálban, amikor a Martinit és a Camparit éppen csak elkezdték gyártani Olaszországban. Ha tehát tényleg fel is talált valamit, akkor az valószínűleg más alapanyagokból és akár más arányban kevert ital lehetett.

Szintén nem ezt a teóriát erősíti, hogy a negroni Olaszországban terjedt el, és a nevet onnan vették át Amerikában. Az olasz Camillo Negroni létezését pedig alá lehet támasztani dokumentumokkal, ahogy azt is, hogy Fosco Scarselli pincér és mixer volt, aki az 1960-as évekig Firenze környékén dolgozott. Szintén fennmaradt egy 1920-as levél egy bizonyos Frances Harpertől, ebben szerepel ez a mondat:

„Kedves Negroni! Azt mondod, hogy ugyanúgy tudsz inni, dohányozni és biztos vagyok benne, hogy nevetni is, mint mindig. Úgy érzem, nem nagyon kell sajnálni téged! Egy nap nem szabad 20 negroninál többet fogyasztanod!”

A levél az olasz Camillo Negroninak szólt (a másik Negroni, a francia tiszt 1913-ban meghalt), és sokan ebből vezetik le, hogy a gróf napi húsz negronit is megivott.

Akkor is olasz, és akkor is jó

A Camillo Negroni és Fosco Scarselli között elhangzó beszélgetésre persze nincs bizonyíték, így hozzáállás kérdése, hogy elfogadjuk-e a történet igazát. De ennek talán jelentősége sincsen, mert a nevezetes firenzei jelenet előtt 30-40 évvel már bőven ittak elég hasonló italokat Európában és az Egyesült Államokban is. A feltaláláshoz tehát nem feltétlenül kellett egy öregedő olasz gróf.

Bármelyik verzió is igaz, a negroni világhírűvé vált, és mivel a három összetevőjéből kettő olasz, illetve először ott is terjedt el, mindenképpen olasz italnak számít. De külföldön is annyira népszerű, hogy néhány éve még a világ második legnépszerűbb koktéljának mondták.

Magyarországon jellemzően csak a jobb bárokban szolgálnak fel negronit, ami nagy kár, de annál könnyebb összekeverni és elszürcsölni otthon. Az se baj, ha a gin éppen hiányzik, az olaszok isszák a negroni sbagliatót (szó szerint elrontott negronit) is, amiben a gin helyett prosecco van, a kelet-európaiak pedig gyakran a negroskit, amiben gin helyett vodka.

Bárhogy is, a negroni minden formában a legjobb olasz koktél. Forró nyári délutánokon pedig tökéletesen el lehet merengeni azon, mennyire igaza volt Camillo Negroni grófnak, amikor megállapította, hogy nem elég erős az americano.