Miért esznek KFC-csirkét karácsonykor a japánok?

2022. december 24. – 23:32

Miért esznek KFC-csirkét karácsonykor a japánok?
Vendég érkezik egy tokiói KFC étterembe 2020. december 23-án – Fotó: Yuichi Yamazaki / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Bár a japán kultúra egyre divatosabbá válik a nyugati világban, még mindig alig értünk belőle valamit. Amikor például Murakami Haruki Kafka a tengerparton című regényében Colonel Sanders, a KFC étteremlánc ikonikus figurája megelevenedik a főhős előtt, az a magyar olvasónak jó eséllyel érthetetlen, de legalábbis meglepő lehetett. Az egész egy furcsa japán karácsonyi szokáshoz vezethető vissza: sok millió családban kerül ilyenkor az asztalra vödrös rántott csirke, amit a KFC-ből szereznek be. Ebben a szokásban vannak meglepő és kevésbé furcsa dolgok: egyrészt a rántott hús mindig jó, nálunk is sokan eszik karácsonykor is. De mit keres amerikai ropogós-csípős csirke az asztalon a világ legkifinomultabb gasztronómiájú népénél, és egyáltalán, miért ünnepelnek egy katolikus vallási ünnepet, miközben jó, ha egy százalékuk keresztény?

Az egész jelenség egy kirobbanóan sikeres marketingkampány eredményeként alakult ki: a japán karácsonyi szokásokat egy leleményes reklámszakember tervezte és tette divatossá. Az országban 1970-ben megnyitott Kentucky Fried Chicken bevezető népszerűsítésére találták ki, hogy arra buzdítják a népet, egyenek csípős csirkét karácsonykor, a szlogen is csak ennyi volt: „Kentuckyt karácsonyra”. Mivel már az ötvenes évektől kezdve egyre divatosabb volt Japánban minden, ami amerikai, így volt ez a karácsonnyal és a csirkével is.

Az országos szinten 1974-ben indított kampány azért működött ilyen zseniálisan, mert egy űrt töltött be a japánok életében: náluk nem voltak karácsonyi hagyományok, hiszen a lakosság elenyésző része katolikus. Az Amerika-divat hatására mégis úgy érezték, nekik is tartaniuk kell ezt a globális ünnepet. Amikor a reklámképeken meglátták, hogy boldog japán családok ülnek körben rántott hússal teli KFC-s papírvödröket, hirtelen adott volt a megoldás: így kell tehát ünnepelni a karácsonyt – gondolták. A Mikulás-jelmezbe öltöztetett Sanders pedig – a japánok időskultuszának köszönhetően – az ünnep szimbólumává vált.

Később sokan vádolták azzal a japán KFC-t, hogy félrevezették a népet. A reklámkampánnyal azt sugallták, hogy rántott húst enni dobozból karácsony este bevett amerikai szokás, nagyon menő és nagyon nyugati, ez azonban egyáltalán nem igaz, hiszen Amerikában senki nem eszik karácsonykor ilyesmit, de legalábbis biztosan nem széles körben elterjedt szokásról van szó.

A cég az ünnepekre nemcsak sima comb-szárny-mell kombókat kínál, hanem különleges karácsonyi komplex dobozokat, borral, süteménnyel, csirkével, amelyekre hónapokkal előre fel kell iratkozni, mert aki nem tesz így, az lemarad, és órákig kell sorban állnia. Az ünnepek idején a vállalat forgalma Japánban akár a tízszeresére is nőhet az év közbeni hétköznapokhoz képest.

A japánok hozzáállása a nyugaton divatos ételekhez mára azonban a karácsonyi gyorsételes dobozoknál jóval összetettebb jelenséggé vált. A KFC-s csirke japán mennybe menetele a karaage, ami inkább egy technika, mint egy fogás: a csirkét – vagy bármi mást, lehet hal vagy zöldség is – ropogós, keményítős bundába borítják, így sütik ki olajban. Maga a technika ősi, mégis amerikai hatásra lett újra népszerű.

A KFC karácsonyi dobozai egy tokiói étteremben 2020. december 23-án – Fotó: Yuichi Yamazaki / Getty Images
A KFC karácsonyi dobozai egy tokiói étteremben 2020. december 23-án – Fotó: Yuichi Yamazaki / Getty Images

Nem egyszerűen átveszik ezeket az ételeket, hanem egészen új módon tekintenek rájuk, saját technológiáikkal készítik és nagy tisztelettel tökéletesítik őket. Így lehetséges, hogy a japán tonkatsu, azaz rántott karaj például olyan magas gasztronómiai szintre emelte a nálunk is mindennapos fogást, hogy sok európai és amerikai szakács éveket áldoz arra, hogy megpróbálja leutánozni a japán mesterek módszereit. Hasonló dolog történt a curryvel is, ami több hurkot is leírt, mire a szigetországba érkezett, ahol házias fogás lett belőle, de a maguk módján tökéletesítették az amerikai palacsintát, a sajttortát, az omlettet és sok más, hétköznapi nyugati ételt is.

A dolog az utóbbi 15 évben visszafelé is működik, és egyrészt éppen ezeket a japán technikákat próbálja utánozni a nyugati gasztronómia, másrészt a tradicionális helyi konyha kiegészítőit és fogásait veszi át és építi be saját fogásaiba. Ilyen a miso paszták használata, a ramenek és szusik növekvő népszerűsége, illetve ezek alapelemei, mint a lágyra főtt tojás, a szusirizs vagy épp a japán szendvicskenyér technikája, amit tényleg egyre többen alkalmaznak, mi is.

A KFC-s hagyomány legvonzóbb eleme, hogy ezzel a megoldással az ünnep Japánban valóban pihentetővé válik, senki nem robotolja magát halálra a konyhában, ahogyan mi tesszük azt saját hagyományaink szerint évről évre.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!