2022. december 19. – 23:49
1999. február végén, egy átlagosnak tűnő vasárnap egészen filmbe illő dolog történt Tonda Dickersonnal, egy gyorséttermi pincérnővel. Az amerikai Alabama állam egyik (nem túl nagy) városkájában, Grand Bayben dolgozó nő lényegében fel sem kapta a fejét, amikor az egyik törzsvendég, Edward Seward egy borítékba rakott lottószelvényt hagyott a számlája mellett borravalónak. Seward gyakran tett így rokonokkal, barátokkal és a kedvenc helyének pincérnőivel, azon a vasárnapon is öt borítékot hagyott ott, egyet minden pincérnőnek.
A szomszédos Florida államban megváltott szelvény a következő szombaton, 1999. március 6-án nagy nyereményt hozott Dickersonnak, aki azt gondolta, innentől semmire nem lesz gondja. A nyertes szelvény viszont csak nagyon rövid ideig bizonyult áldásnak, utána villámgyorsan nem is egy, hanem egyből több átokká változott át.
Messze nem arról van szó, hogy a húszas éveinek végén járó Dickerson pikkpakk elverte volna a nyereményét, vagy hogy az új, fényűző életmódjával adósságba hajtotta volna magát. Sőt, a lehető legfelelősebb, tudatos döntést hozta meg, és nem egyben kérte az 5 millió dolláros nyereményt, hanem 30 darab, évi 375 ezer dolláros részletben kért 10 milliót – ez a 375 ezer dollár az 1999-es amerikai átlagfizetés tízszerese volt, szóval Dickerson megalapozhatta volna a munkamentes jövőjét.
Jöttek a perek…
Ehelyett viszont igazi gyötrelem következett. Az egész azzal indult, hogy a kolléganői beperelték a nyeremény miatt, mert szerintük, mivel a nyertes szelvény borravaló volt, egyenlő arányban kellett volna osztozniuk rajta. Dickerson viszont úgy vélte, a borravalót ő kapta, így a nyertes szelvény és a nyeremény is őt illeti. A nő már 1999 áprilisában bíróság előtt találta magát, ahol villámgyorsan, 45 perc alatt úgy döntött az esküdtszék, hogy bizony osztoznia kell a nyereményen a négy kolléganőjével. Ők egyébként azt vallották, hogy mindannyian kaptak borravalóként lottószelvényeket, és meg is állapodtak Dickersonnal ötösben, hogy ha bármelyikük nyer, akkor osztoznak. Ezt egy, a gyorsétteremben törzsvendégnek számító pár is megerősítette, akik szerint Dickerson maga mesélt nekik a paktumról.
2000. február 18-án viszont az Alabamai Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a korábbi ítéletet, mondván, az szerencsejátékra vonatkozott, az államban viszont még a lottó is tiltott szerencsejátéknak minősül (Alaszka, Hawaii, Nevada és Utah mellett), így a nagy lottóalku nem elismerhető a törvény előtt.
Dickersont beperelte a lottószelvényt borravalóként otthagyó Seward is, aki szerint megállapodtak, hogy ha a nő nyer, vesz neki egy pickupot a pénzből. A bíróság 2002. februári döntése viszont kimondta, Seward semmire nem jogosult.
Ekkor már majdnem három évvel a nyertes húzás után járt Dickerson, de a megpróbáltatásai még mindig nem értek véget. Volt férje, akitől 1997-ben vált el, megpróbálta elrabolni a nagy pénzhez jutott nőt. A férfi egy elhagyatott területre vitte, és halálosan megfenyegette. Dickerson szerencséjére az emberrablás közben többször is megcsörrent a mobiltelefonja. A második hívásnál addig kérlelte az exférjét, míg az megengedte, hogy felvegye a telefont, ám Dickerson a táskájába nyúlva a telefon helyett egy pisztolyt vett elő, amivel megsebesítette a volt férjét, így menekült meg.
…meg az adóhatóság
A nyeremény miatti hercehurca negyedik felvonását az adóhatóság szolgáltatta, ami 2012-ig erősködött, hogy Dickerson a nyereményre az egyszer már megfizetett jövedelemadón felül 770 ezer dollárnyi ajándékozási illetékkel is tartozik nekik, miután a megnyert pénz egy részét egy, külön erre a célra létrehozott vállalkozáson keresztül a rokonainak ajándékozta.
Dickerson azzal érvelt, hogy szó sem volt ajándékról, ő már jó régen szóbeli megállapodást kötött a rokonaival, hogy ha egyszer nyerne a lottón, akkor azt majd jól megosztja velük, és a cégen keresztül csak ennek a szóbeli szerződésnek tett eleget. Ráadásul a nyertes lottószelvényt már nem is magánszemélyként, hanem a közben létrehozott 9 Mill nevű cég nevében vette fel, és puszta véletlen, hogy a rokonai ebben 51 százalékos többségi tulajdonosok voltak, így óriási mázlival részesültek a nyereményből.
Elfelejtette persze, hogy egy korábbi pert pont azért úszott meg, mert Alabamában a hasonló, szerencsejátékra irányuló (szóbeli) megállapodások érvénytelenek, úgyhogy a bíróság kimondta, hogy igenis ajándékozásról van szó. Csakhogy azt is kimondta, hogy az adózás szempontjából számító időszakban az adóalap a valós nyeremény töredéke volt, tekintve, hogy Dickerson ellen több per is zajlott, amiben különböző részeket követeltek a nyereményből. Így Dickerson végül az adóhatóságot is sikerrel rázta le, már annyiban, hogy 2,5 millió dollár helyett csak 1,1 után kellett adóznia.
Egy 2018-as cikk szerint nem tudni, hogy Dickerson pontosan mihez kezdett a nyeremény már kiutalt részeivel, de akkoriban egy mississippi-i kaszinó pókerasztala mellett dolgozott.